Képzeletbeli Operett

Nyolc színész és három zenész jön be, egyszerű emberek, és ha már idepottyantak pont elénk épp ezen az estén, elkezdenek operettesdit játszani. Csodás dalok fakadnak fel, remek zene (magyar és francia egyaránt). De az egyik figura, a Halott, folyton visszajár, és megakasztja a már-már fellángoló operettet. Visszavágyik, duzzad az életerőtől, felidézi kedves dalait, valamit üzen odaátról, hogy mit, azt csak az előadás végén tudjuk meg. A képzeletünkben játszódik, akár egy álomban, szaggatott időben. Ismerős helyzetek: egy panellakásban, tévéhíradó nézés közben, száguldásban a sztrádán, lakodalomban. De közben mondatok repkednek a térben, és minden egyes kimondott gondolat világokat nyit meg. A nagy francia középkori hagyomány, a karnevál világa ez. Minden a feje tetejére áll. A föld illata csap meg bennünket, a földművelő emberek életereje, a szüret, a néphagyományok groteszk világa. Valami nagyon egészséges, játékos, megtisztító szembesülés az élet és halál nagy kérdéseivel.

A dráma munkásai: Horváth Sándor
Leskó István

Zenészek:
Pál Lajos (harmonika)
Tálas Anna (hegedű)
Csonka László (klarinét)

Zenei munkatárs: Sörös Cecília
Ügyelő: Karl József
Súgó: Pethő Zsuzsa
Asszisztens: Jóvér Csaba
Koreográfus: Gemza Péter
Díszlettervező: Philippe Marioge
Jelmeztervező: Kiss Borbála
Fordító, művészeti munkatárs: Rideg Zsófia
Tolmács: Freytag Orsolya
Miklós Eszter
Zeneszerző: Christian Paccoud
Rendezőasszisztens: Adélaïde Pralon

Forrás: Csokonai Színház, Debrecen