Marius von Mayenburg Münchenben született 1972-ben. A berlini Művészeti Akadémián Yaak Karsunke-val vagy Tankred Dorst-al tanulta a drámaírást. A Lángarc című drámája elnyerte a „Kleist-Foerderpreis" és a „Frankfurter Autorenstiftung" díjat, ezt követően több európai országban színpadra állították. Paraziták című darabjának bemutatója a hamburgi Schauspielhaus és a berlini Schaubühne közös produkciójában valósult meg, Thomas Ostermeyer rendezésében. Mayenburg 1999 óta a Schaubühne am Lehniner Platz dramaturgjaként és házi szerzőjeként dolgozik.
Marius von Mayenburg
fotó: Iko Freese/drama-berlin.de
Azt hiszem, nem a témák változnak, hanem inkább a perspektívák, amelyekből nézzük - legalábbis én ezt remélem. A színház engem mindig akkor ragad meg, amikor a szereplők olyan dolgokat éltetnek át velem, amelyeket én magam nem vagy csak csírájában élek át. Tehát: ha olyan tapasztalatokat szereznek helyettem, melyeket én a saját életemben megpróbálok elkerülni. Akár incesztusról, akár kempingező helyekről, akár plasztikai műtétekről legyen szó. | Marius von Mayenburg (kérdezett: Christine Wahl, 2007, részlet)
A csúnya
Lette, a feltaláló arca oly kimondhatatlanul csúnya, hogy még felesége, Fanny sem tud szembenézni vele. Lette nem törődik csúnyaságával, valójában nem is igazán tud róla, mindaddig, amíg főnöke, Scheffler közli vele, hogy zseniális találmányát, a CK2 erősáramú dugaszt nem ő fogja bemutatni a következő kongresszuson, hanem simaarcú asszisztensét, Karlmannt küldik. Lettét lesújtja a közlés, feleségével való „szembenézés" során az asszony megjegyzi, hogy Lette arca „olyan katasztrofális, hogy azzal semmit sem lehet eladni", viszonyukról kiderül, hogy inkább „akusztikus" jellegű. Lette elhatározza, hogy plasztikai műtétnek veti alá magát... Marius von Mayenburg „fekete komédiája" fergeteges fordulatokkal folytatódik, a csípős, mindent és mindenkit ironizáló dialógusok pedig valójában partitúraként épülnek.
A rendező
Három évig a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulattal dolgoztam, amellyel nagyon szép sikereket értünk el: A tavasz ébredése című előadás elnyerte az UNITER rendezői díját, Jean Giraudox Electrajával Kisvárdán nyertünk díjat, Az ember tragédiáját pedig a Millenáris Központ meghívására Budapesten mutattuk be. Majd Magyarországon dolgoztam a veszprémi Petőfi Sándor Színháznál, ahol három előadást rendeztem: egy Strindberg- és egy Goldoni-darabot, valamint egy nemzetközi projekt keretében francia, román és magyar színészekkel egy Hamlet-adaptációt. Ez utóbbival többek közt az Avignoni Színházi Fesztiválon is részt vettünk. De dolgoztam a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal és az Újvidéki Színházzal is. Itt vittük színre Matei Visniec darabját, A kommunizmus története elmebetegeknek elmesélve címűt, amely a legjobb vajdasági előadás díját nyerte el, amely ott nagyon fontos díj. Karrierem felét magyar nyelvű előadások teszik ki. | Anca Bradu (kérdezett: Pap István, 2009, részlet)
Az Akadémiai Műhely
Az utóbbi években az egyetem Stúdió Színház színpada megnyílt az egyetemen oktató művészek számára is; az Akadémiai Műhely évente lehetőséget teremt egy művészi produkció bemutatására a Stúdió Színházban. Az Akadémai Műhely eddig négy előadást mutatott be a magyar tagozaton: Roland Schimmelpfennig Az arab éjszaka Szabó Máté rendezésében, Valahol Szecsuánban Barabás Olga rendezésében, John Pielmeier Isten Ágnese Marius Oltean rendezésében, Máthé Rozália doktorandus gyakornok, színművész Isten tudja című előadóestje Joseph Heller regénye alapján. Az Akadémai Műhely célja, hogy lehetőséget biztosítsunk az oktató színésztanárok és a marosvásárhelyi színtársulatnál dolgozó művészek alkotó tevekénységének, a művészi kísérletezésnek.
Lette
Gáspárik Attila 1988-ban végezte egyetemi tanulmányait, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze, 2000-től a Nemzeti Audiovizuális Tanács tagja, majd 2002-től alelnöke egészen 2008-ig, amikor a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem rektorává választják. Nyolc év után először lép fel újra színházi produkcióban.
2008-2009-es évad - Stúdió Színház
Az Akadémiai Műhely előadása
Marius von Mayenburg: A CSÚNYA
- fekete komédia -
fordította: Veress Anna
Gáspárik Attila
Harsányi Zsolt
Sebestyén Aba
Tompa Klára
Színpadi mozgás: Mălina Andrei m.v.
Díszlet-és jelmez: Dobre-Kóthay Judit
- a látványtervezői szak hallgatóinak közreműködésével
Dramaturg: Balási András
Speciális hatások, maszkok: Valeria Pintea m.v.
Film: Sebesi Sándor e.h.
Asszisztens: Sántha Júlia e.h.
Rendező: Anca Bradu m.v.
Az előadás 14 éven aluli nézőknek nem ajánlott!
Bemutató előadás: 2009. április 25, szombat este 7 órakor.
Az előadás támogatói:
SZÜLŐFÖLD ALAP, EUROTRANS ALAPÍTVÁNY,
BIOEEL, CONIMUR, LASPROM, IKOS CONF SA, DIEGO
Balási András: A csúnya
- fekete komédia -
Lette, a feltaláló arca oly kimondhatatlanul csúnya, hogy még felesége, Fanny sem tud szembenézni vele. Lette nem törődik csúnyaságával, valójában nem is igazán tud róla, mindaddig, amíg főnöke, Scheffler közli vele, hogy zseniális találmányát, a CK2 erősáramú dugaszt nem ő fogja bemutatni a következő kongresszuson, hanem simaarcú asszisztensét, Karlmannt küldik. Lettét lesújtja a közlés, feleségével való „szembenézés" során az asszony megjegyzi, hogy Lette arca „olyan katasztrofális, hogy azzal semmit sem lehet eladni", viszonyukról kiderül, hogy inkább „akusztikus" jellegű. Lette elhatározza, hogy plasztikai műtétnek veti alá magát...
Marius von Mayenburg „fekete komédiája" fergeteges fordulatokkal folytatódik, a csípős, mindent és mindenkit ironizáló dialógusok pedig valójában partitúraként épülnek. Dekonstruálja a dekonstrukciót, miközben ironikusan kezeli még magát a dramaturgiai fogásokat is. Ez azonban nem harsány, öncélú irónia, hanem olyan mint a fiatal német szerzőről fellelhető néhány fénykép: kissé elhalványuló... mintha távolodva. A „fekete komédia" bírálói (főként az angol kritikusok egy része) azt róják fel a díjazott és a színpadon is nagy sikerű Lángrarc szerzőjének, hogy A csúnyát „csak úgy odadobta", nincs szerkezete; valóban, első rápillantásra úgy tűnik, mintha ez a szöveg a szedett-vetett dramaturgia akár tanítható példája lenne. Többszöri újraolvasás, a színpadra állítás és értelmezés sokszor kínkeserves folyamata során azonban kiderül, hogy - akárcsak Lette elhíresült CK2-je esetében - pontosan felépített szerkezettel találkozunk, melyben minden „dugasz" talál. Partitúráról van szó, egy olyan partitúráról, melyet még leolvasni is nehéz, nemhogy eljátszani. Ahogy azonban leolvasod a partitúrát, azonnal kinyílik; ez az „odavetett szöveg" folyton újra- és újraépül - bizonyítja ezt a drámaszöveg gyors színpadi sikere, a fordítások sorozata.
Mayenburg kissé kilóg a kortárs német szerzők sorából, akiknek műveit sosem tudtam igazán megkedvelni. Az általánosítás kockázatát vállalva jelzem, hogy ezeknek drámaszövegeknek alaphelyzete az áldozat-hóhér szájbarágós és didaktikus viszonyára épül - többé-kevésbé árnyaltan. Ezt aztán feldíszítik különféle társadalmi jelenségek bemutatásával: nekünk is vannak pedofiljaink, a jóléti társadalomban is vannak lepattant helyek és elviselhetetlen emberi viszonyok... Mayenburg számára ezek a fogások és témák, ezek a helyzetek, ez az attitűd - szerencsére - kevés. Technikája: úgy emel ki, hogy zárójelbe tesz, úgy ironizál, hogy közben magát az iróniát is ironizálja, úgy épít, hogy közben minden összedől, úgy rombol, hogy titkon felépül a lerombolt helyzet, világ. Nem óvatos, hanem finom dramaturgia, olyan mint egy pompás csipke, mely páncélként is működik. Nem lehet nem figyelni rá. Nem lehet nem bízni benne. Nem lehet nem közel kerülni hozzá. Nem lehet nem haragudni rá. Nem lehet nem szeretni. Miközben oly illékony, mintha nem is lenne. Úgy mondja el a mindennapok történeteit, hogy szó sincs azokról a mindennapokról, melyet realitásnak vélünk. Precízen általánosít, elmosódó arcokat, jellemeket vázol, miközben pontosan konstruálja őket a háttérben. Ez a szöveg zamatosan száraz, halk és édes disszonancia, élvezhető és néhol bosszantó kihívás olvasó, színész, rendező, néző - mindenki számára, aki tud és mer találkozni vele.
Ezt a találkozást szeretnénk lehetővé tenni a Stúdió Színház színpadán.
Marius von Mayenburg: A csúnya. Az Akadémiai Műhely előadása, Stúdió Színház. Rendező: Anca Bradu m.v., szereplők: Gáspárik Attila, Harsányi Zsolt, Tompa Klára, Sebestyén Aba, színpadi mozgás: Mălina Andrei m.v., díszlet és jelmez: Dobre-Kóthay Judit - a látványtervezői szak hallgatóinak közreműködésével, dramaturg: Balási András, film: Sebesi Sándor, speciális hatások, maszkok: Valeria Pintea, asszisztens: Sántha Júlia e.h., fordította: Veress Anna.
Bemutató előadás: 2009. április 25, este 7 óra
További előadás: 2009. április 30. este 7 óra
Az előadás támogatói:
SZÜLŐFÖLD ALAP, EUROTRANS ALAPÍTVÁNY, BIOEEL, CONIMUR, LASPROM, IKOS CONF SA, DIEGO.
Forrás: Színházművészeti Egyetem - Stúdió Színház
Marosvásárhely
