Az Éhség helyszíne Osló. Korábbi nevén Kristiánia. Mintha egyszerre éhezné körbe a várost, sikátorait, átjáró házait az alzsurnaliszta, álhírlapíró, éhségét faforgáccsal, narancshéjjal, hulladékokkal, kutyának kikuncsorgott cupákkal, megrágott kabátbéléssel csillapító dologtalan értelmiségi. Űzött vad. Csakis önmaga kergeti. Első számban tömören elbeszélt regény. A roppant monológban a szereplők csak a csavargó, nincstelen szemében jelennek meg.
A színpadon szaltót ugrik a regény. A regény-Éhségben egy ember fuldoklik a norvég fővárosban. Nem kap ételt. Nem kap levegőt. Nem kap szeretetet. Nem kap figyelmet. A színdarabváltozatban Kristiánián keresztülhalad a színes tömegben egy kísérteties margón rekedt pofa. A tarka karakterfigurák elszívják előle életterét. Khell Zsolt reliefeket lapított a Kamra hosszabb falára. Dolgozik, mint a nyitható-csukható nappal fotel-éjjel ágy. Ahogy plasztikusan kidomborodik végszóra a fal, a díszlet hátterére vetült árnyék ugyanúgy kél életre: Hajduk Károly. Megingathatatlan technikai biztonsággal, tőmondat erejű tőmozdulatokkal tömör. Majd visszaolvad expresszonista árnyéknak. Átengedi a terepet a mellékszereplőknek. Térdére fektetett blokkra ceruzacsonkkal írná a filozófiai megismerésről háromkötetes tanulmányát, benne Kant is alaposan megkapná a magáét. Írná, mégsem írja. Cikk a tűzvészről. Sosem készül el. Pedánsan lajstromot vezet sürgetős témáiról, de nem kerül túl a Schlagwortokon. Valahányszor étellel megtömi magát, kihajlik a színről és kiöklendezi az élelmet. Az Éhség cím nem az ételhiányra, hanem az érzelmi táplálék utáni sóvárgásra vonatkozik. Az érzelmi alultápláltságra. A társadalom jóllakató elismerésére. A hizlaló eredményessége. Az elismertség hiánya támaszt benne csillapíthatatlan éhséget. A sikertelenségtől koplal. Hajduk Károlynak parádés szerepet kínált a színpadra induló regény. Forgách András, az átdolgozó lendületesen beszőtte a mellékszerepeket. Fakó fonállal jelezte a főszerepet. Ascher rendezése is biztonságosan követi a naturalista iskola sorvezetőjét, és elveszíti főszereplőjét. Nagy ívű, belső drámát felváltotta a színház apró talentumokra. A főszereplő nagy alakítását megszaggatja, befékezi a színes karakterek serege.
Megsokszorozza énjét Keresztes Tamás: Fregoli, az átváltozó művész. Más és más térfogattal jön színre. Alacsonyan, nyurgán. Hol kidüllesztett mellű cilinderes, hol bő köpönyegű törpe, sipkás ugronc, begombolkozott tisztviselő. Ki tudja még, hányszorosára sokszorosítódik meg. A színpadon sosem elveszett gyerek.
Fullajtár Andrea a térde közül búg, mint dévaj dajna, házsártos szobaasszony. Kun Vilmos zord kéregető kapli-tűző, zsémbes lovaskocsis, fogatlan, magatehetetlen kéjleső. Bezerédi rendőr, önelégült szerkesztő. Cilinderes úr, sipkás ólálkodó.
Szirtes Ági félig kinyit egy díszletajtót, mögötte érzékelteti az óvott otthont. Utcai pereces kofaként úgy masíroz át kosaraival a színen, mintha a nagypiacról térne hazafelé.
Tenki Réka talányos szűz vagy elvetemült céda, csupa kedvesség, csupa titok, csupa emberi súly.
Czakó Klára munka közben táplálkozó tisztviselő, vagy csak egy hatalmas zakóban elmerülő szerencsevadász kártyás. Elek Ferenc élveteg riadt, alázatos kereskedő, keménykalapos szivarozó polgár.
A változatos színészi tehetséggel felrakott, a színészi sokoldalúság megmutatására alkalmas anyagelrendezés ellenére van Knut Hamsunnak és a főszereplő Hajduk Károlynak. Nem a mellékszereplők asszisztálnak sodródásához. A főszereplő az elbeszélési fonál, rá fűzik föl a Shakespeare-i sokaságú tömeget. Az Éhség a Kamra fríz-színpadán gazdag társadalmi jelenetsor, de elsikkad a főszereplő, az életre éhes, reménybeli író-újságíró-költő. A drámát felfalta a színház.
Molnár Gál Péter
fotók: Lehotka Judit Zolka