Polgár Csaba szűk fénykörben áll az Örkény színpadának bal portáljánál, előszót sír, majd nevet, majd újra sír Heinrich von Kleist egyetlen raggal karcsúbbá tett című Homburg herceg előadásához. Az egy szuszra eljátszott német romantikus végén megismétli összefoglalásul a két ellentétes emóciót. Egy másik költő, Zerkovitz Béla, ugyanezt így fejezett ki: „mi kacagva sírunk, a könnyünk mosoly..."
Kleist drámája némileg komplikáltabb azért. Dömötör András rendezői jegyzetét sorvezetőként szervezte színre: egyik szeme sír, a másik Heinrich von Kleist Tandori Dezső fordításában. Tagadhatatlanul nehéz színészileg hitelesen elindítani szituáció nélküli síró-nevető prológként bármely előadást, de a kitűnő Polgár Csaba - aki a Duna-moziban szorgalmi feladatként izgalmas és eredeti előadást készített évtársaival Kleist Hermann csatájából - kicsináltan sír, nevetése is mache. Őszinte indulatok helyett kongóan illusztrál. Mindezzel megüti az előadás alaphangját.
Sivár iskolaterem Izsák Lili díszlete. Rideg fénycsöves csokrok a világítótestek. Iskolai asztalok, székek. Ezeket majd kézzel, lábbal, dobálózással ripityává zúzott iskolabútorok képviselik a fehrbelini csatajeleneteket. A rendezőileg önkényesen osztályterembe rakott színpadi elbeszélés okos döntés a talányos és nehezen föltörhető értelmű drámai példázat megelevenítésére. A szereplők nem katonaiskolások, hanem önálló katonai vezetők. Illetve éppen azt járja körül a dráma, hogy a porosz katonai fegyelem teremtő erő vagy zsarnokság, a világot fenntartó rend vagy vakfegyelem, merev törvények vagy racionális önállóság, ésszerű előírások vagy bürokratikus drill.
Gyermeknek tartott, előírásokhoz kötött engedelmes lények világa áll szemben az önálló akaratú, fegyelmezetlen, álmainak, megérzéseinek engedelmeskedő Friedrich Arthur herceg individualizmusával. A herceg a választófejedelem tiltása ellenére támad a svédek ellen. Megnyeri a csatát. Jutalma: halálra ítélik a parancs megszegéséért. Mielőtt kivégeznék: kegyelemben részesül, és kitüntetik. Az értelmetlen rend világa tragikus, egyben ironikus helyzetekben jelenik meg. Az Örkény előadásában a keserű gúnyt automatikus színészi tréfák helyettesítik. Kívülről mesterséges úton előállított groteszk játék váltja ki a belső színészi őszinteséggel létrehozott drámát. Csuja Imre merev ballábbal, ellőtt jobb kézzel, homlokán eperlekvárnyi sebesülési folttal helyettesíti Kottwitz megjelenítését. Széles László idézőjelben játssza a brandenburgi választófejedelmet. Kerekes Viktória és a kaposvári színészképezdéből kölcsönkapott Nagy Ilona asszisztálnak az előadáshoz. Debreczeny Csaba elegáns fegyelemmel keresi, hol akad hely számára játszani való. Máthé Zsolt körömfeketényi szerepe után a szín jobboldalán zsinórtekergetős játékkal próbál összpontosítani, hogy figyelmével sűrítse az előadást. A koncentráció meg-megszakad. Nem tud betörni a közös vérkeringésbe. Barabás Richárd tanuló-színész tartalmas tekintettel vehet részt a közös gyakorlatozásban.
Az Egerből vendég Ötvös Andrásé a címszerep. Álmodozó valóságon kívül rekedt. Felszegett fejével néha mulya kisfiú. A hadigépezet bedaráltja. Szabályok mozgatta zögling. Felhőn járó ábrándos költő. Dikciójának ereje és tisztasága nagy nyereség. Ötvös tudja, mit játszik és miért.
Siegfried v. Mörnert iskolai tornagatyában, félmeztelenül hat színiiskolai növendék (Ficza István, Kovács Gergely, Radnai Márk, Rétfalvi Tamás, Simon Zoltán, Tasnádi Bence) tornázza el Fejes Kitty mozdulati betanítása szerint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.