A sütemények királynője – Pintér Béla és Társulata

Pintér Béla rajongói sorozatunkban mindig vállalhatatlanul pozitív elfogultsággal és a kritikai érzék leghalványabb jele nélkül írunk a társulatról és darabjaikról, ez tény. Nincs ez másképp most sem: április második szerdáján türelmetlen ujjpattogtatással vártuk, hogy a Szkéné klausztrofób előteréből beengedjenek a nézőtérre, a többi, nagyrészt szenior bölcsész nézővel együtt.

Előzetesen annyit tudtam, hogy Pintér ebben a darabban a sanyarú gyerekkort vizsgálja meg a szokásos eszközeivel, meg még arról is szólt a fáma, hogy ez kevésbé lájtos szórakozás, mint a többi opusza. És tényleg megkaptam: gyerekkor és sokkoló szórakoztatás (?), ahogy telt az idő, egyre kevésbé röhögtem a szokásos groteszken, a végén meg úgy éreztem, mintha a történetben szereplő alkoholista apuci nem csak a családját, hanem engem is végigrugdosott volna a padlón.

A nyolcvanas években játszódó sztori röviden: a normálisnak a többiekhez hasonlóan legkevésbé tűnő osztályfőnök látja, hogy a 7 éves Erikával valami nincs rendben, aminek egyik szélsőséges jele, hogy E. folyamatosan beszarik. A tanár úr ennek, valamint a famíliáról hallott durva történetek hatására a családlátogatás mellett dönt. A durvulás itt kezdődik: halni vágyó anyuka, überkegyetlen unokatesók, növényként vegetáló nagybácsi és persze a szemétdombot terrorban tartó király, a piás apuka. A témánál keményebbet nem nagyon tudnék mondani, a feldolgozás stílusa pedig szintén gyomrossal ér fel. Megjegyzem, nem feltétlenül kell hasonlóan hátrányos gyerekkor, vagy Geiger-Müller számlálóhoz hasonló érzékenység, hogy megérintsen az előadás és ha nem vagy pszichopata, legalább egy kicsit illik szarul érezni magad. Húzós a Családi kör mai adása.




A szereplők közül a rendőrtiszt apafigurát játszó Pintért és Szalontay Tündét emelném ki, két legemlékezetesebb pillanat számomra pedig az volt, amikor 1. az apa piálni készül, a nők pedig térden állva könyörögnek, hogy „ne igyál, Pista!” – ők már tudják és mi is sejtjük, mi következik, 2. a tanár beszól rendőrapucinak, hogy kicsit vegyen vissza, merthogy az ő saját apukája magasabb rendfokozatban és a BM-ben dolgozik – vicces illusztrációja az erősebb kutya b*szik esetének. Megjegyzem, zseniális a pár méter átmérőjű körszínpad felhasználása: a szereplők szinte végig azon a pár négyzetméteren szoronganak és mégis  jól működik a tér (hasonló feelingem utoljára a krétakörös Leoncéban volt).

(a társulat képei)