Vagy egy körbe lehet sétálni Pécsen, egyéb lehetőségeket keresve. Mert ilyen lehetőségek vannak ám.
Például a Király utcában a Médiaháború nevezetű kiállítás, amelyet egy nézőcsalogató-performansz keretében nyitottak meg. A kiállítás filmművészetis, kaposvári és visartos diákok installációit, alkotásait tartalmazza. A téma: média, tömegszórakoztatás, tévé. Sorozatszereplők és bulvár csillagok arzenálja vonul fel a tárlaton, Barátokközt Mikin és Kiszel Tündén át Demszky Gáborig, rengeteg tévéképernyőn avagy fotón, printen. A magyar színházi élet nagy, reprezentatív találkozóján a tömegszórakoztatást, tévézést vizsgáló kiállítás telibe talál. Nagy színházi zarándoklatunkat megszakítva láthatjuk, mi az alternatíva, avagy minek az alternatívája a színház. Eszünkbe juthat, hogy a nagy POSZT-on milyen kicsi az a szoba, ahol tévék sorakoznak fel, és hányan nézik éppen a Mónikasót - a POSZT ebben az összehasonlításban maroknyinak tekinthető közönségével szemben. A kiállítás egyik emblematikus darabja Baksa János sarokba fordított, popcornon térdeplő, folyamatosan a senkinek és a semmibe, a falnak sugárzó tévéje, Büntetés címmel.
A kiállítás után - mivel a zalaegerszegi Hamletre lehetetlen volt bejutni - a Civil Közösségek Háza mögött található Kultúrkertbe vettem az irányt. A kert amúgy is romantikus hangulatát a Képzőművészeti és a Kaposvári Egyetem tanulóinak díszlet- és jelmeztervei fokozzák. Az egyetemek ezúttal nem zárt, körülhatárolt tárlatot építettek, hanem a jelmezterveket óriási lampionok négy oldalára nyomtatva függesztették a fákra. A vadregényes kertnek a vadregényes, színes, világító jelmeztervek különös hangulatot kölcsönöztek. Itt kezdtek el zenélni a Zeneakadémia jazz tanszakos hallgatói. A háromórás jam sessionre hangszerenként két ember jött, a játszók folyamatosan cserélték egymást, néha helyi ismerőseik is beálltak, és buzdították a közönséget, hogy bátran csatlakozzon a zenéléshez. A közönség nem volt ilyen bátor, a délutáni csendesülős- családos hangulatból alakuló esti örömzene alatt inkább nézők-hallgatók maradtak.
A három óra végére sok ember gyűlt össze, és változott is a közönség. Az egy-két éves, kavicsokat dobáló, és a szökőkútba beleesni próbálkozó gyerekeket fiatalok társaságai váltották fel. Az egyik zenész szerint a Madarak és jazz fedőnév jellemezné az estét. Ez a kissé csöpögős cím mégis passzol az estére. A Kultúrkert színpada ugyanis lenyűgöző látványt nyújt: körülötte fák, mögötte naplemente, előtte-fölötte lampionok, és mindezek mellé fiatalok minden stressz nélküli, időnként ad hoc jellegű örömzenélése.
Úgy tűnik, mintha a művészeti egyetemek külön fesztiváljába csöppentem volna. Pedig nem ez volt a terv, csak egy kis színházkerülés. De ha már így alakult, ajánlom az egyetemisták kiállításait. És főleg Pécset és az POSZT Off Off programot.
Kristóf Bori
fotók: Lehotka Judit Zolka
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.