Portugál

Vasárnap az Ifi Géniusz programjának keretében a Kaposvári Színművészeti Egyetem másodéves hallgatói Egressy Zoltán  Portugál című darabját adták elő, két szereposztásban. Az utána tartott beszélgetésből kiderült, hogyan alakult ki a szereposztás, hogyan lett egy mozaikszerű, csak jeleneteiben kidolgozott vizsgából két előadás, milyen céllal indult a kurzus, és hogyan zajlott a munkafolyamat. Az osztály igazi közösség érzetét keltette számunkra, oldottan, szókimondóan beszélt az előadásról, partnerként kezelve közönségüket. Rendező tanár: Balikó Tamás.

A vizsga nem egy kész előadás létrehozását célozta meg, hanem szélsőséges karakterek kipróbálása, megformálása volt a feladat - kis csoportokban, jelenetenként próbálva. Az anyag végül egy marosvásárhelyi meghívás miatt állt össze előadássá, ahová a fesztivál keretei miatt csak tíz ember mehetett, körülbelül az osztály fele. Később a Pécsi Egyetemi Napokon is ugyanebben a felállásban szerepeltek, azonban a POSZT-ra készülve egy egyhetes kurzust tartottak Kelemen József közreműködésével, ennek eredményeként állt össze a második szereposztás.

Az osztály viszonya a darabhoz némiképp ambivalensnek bizonyult. Erős karakterei, sztereotip alakjainak kidolgozása, és a komikus játékmód fejlesztése mellett a Portugál Bece szerepén és helyenként más szerepeken keresztül „csehovi" dilemmákat is felvet - ahogy azt az egyik színész is megállapította. Egy-egy szerep végigvitelét az is nehezíti - amellett, hogy nem összefüggően, jelenetekben próbáltak - hogy a kevésbé árnyalt, komikus karakterformálással párhuzamosan meg kell hogy jelenjen egy egészen más játékmódot követelő líraiság.

Egressy Zoltán
fotó: Koncz Zsuzsa

A darabbal kapcsolatos fenntartásokról is szó esett. De elmesélték, hogy a problémák és nehézségek ellenére időről időre újra megszeretik az előadást, megbocsátanak a vélt hibákért és sutaságokért. Az előadás a közönség visszajelzései alapján is hálásnak bizonyult. Hihetetlen az az energia, amivel a három - mindkét szereposztásban játszó - színész (Juhász Istán, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás) végigjátszotta az estét, új impulzusokat nyerve a váltó színésztársaktól.

A színészek beszéltek a karakterek megformálásáról, arról hogy hogyan küszködtek ezeknek keresésével és megtalálásával. Többen elmesélték, hogy olyan szerepet kaptak, ami meglepetés volt számukra, és ellene ment annak, amit általában játszanak, vagy amilyenek ők maguk. Megdöbbentő volt ezt a Sátán figuráját alakító Juhász Istvántól hallani, aki, bár szövege alig volt, és ritkán került a jelenetek középpontjába, a figyelmet puszta színpadi létezésével magára tudta vonni.

Azt vallják, hogy a nehézségek és kudarcok ellenére jobb egy színész hallgatónak olyan szereppel foglalkoznia, ami akadályokat gördít elé, még akkor is, ha gyakorló színészként olyan szerepeket szeretnének majd eljátszani, ami közel áll a karakterükhöz.

Khaled-Abdo Szaida, Kristóf Borbála