A gesztust kutatom

A gesztus hermeneutikája mifelé tart? Interjú B. Fülöp Erzsébettel.

- A tanításról szólt ez az évadod: dolgoztál Marosvásárhelyen és Kolozsváron is.

B. Fülöp Erzsébet: Évad elején kiderült, hogy kevesebb szerepem lesz. Elkértem magam az igazgatótól, Kövesdy Istvántól, hogy Marosvásárhely mellett Kolozsváron is taníthassak, mert Hatházi András felkért egy mesterkurzus vezetésére. Szeretem nyakamba venni a világot, mert izgat, miként tudok egy teljesen idegen csapattal együtt dolgozni. Kevés a kurzus négy-öt napja, ezért jövőre is szeretnék visszamenni, de már egy hónapra: inkább rádolgozom, de ha már ott vagyok, akkor az legyen valós, megfogható ottlét.

- Marosvásárhelyen hogyan dolgozol?

B. Fülöp Erzsébet: Vásárhelyen osztályt vezetek, bár hivatalosan külső óraadóként vagyok színészmesterség-tanár. Adott az óratervünk, de mi választjuk hozzá az anyagot. Idén egy picit túl is léptem ezen, talán túl sokat is kértem az elsőéveseimtől, de csak azért, mert kivételes képességű az osztály. Gianina Carbunariu mady-baby.edu című darabját vettük elő, és nagyon izgalmasra sikeredett. Magam is munkamániás vagyok, de ilyen osztályom, amelyik ennyit dolgozott volna, még sohasem volt. Azt szeretem a diákokban, ha jönnek és bökdösnek: hogyan van az a gesztus, „a gesztus hermeneutikája mifelé tart", és akkor még tesszük-vesszük, elemezzük tovább a jeleneteket... Szép labdákat kapunk egymástól. Persze nem szeretném, ha a növendékek hozzám hasonlítanának: nekik magukból kell a figurát megkeresniük. Ragaszkodom ahhoz, hogy ülve, a karfába kapaszkodva magyarázzak, nehogy előjátsszak bármit is. Ami az én hatásom lehet mégis, hogy merészebben és tudatosabban használják a testgesztust a színpadon, és ne össze-vissza, civil élettérből hozott önkéntelen gesztusokkal jellemezzék a figurát. Erről szólt különben a doktori dolgozatom is: a gesztust kutatom, és nem véletlen, hogy a diákokkal is a commedia dell'artét szeretem megismertetni.

- Mi fért bele még az idei az évadodba?

B. Fülöp Erzsébet: Teljesen véletlenszerűen alakult, hogy Sorin Militaru beválasztott Jon Fosse darabjába, az Alvásba, sajnáltam, hogy nem jött el Kisvárdára az előadás. A másik munkám a Hullámzó vőlegény volt. Mindkettőben kicsi a szerepem, és azért döntöttem a tanítás mellett, mert ennél több energiát érzek magamban. A jövő évad egyelőre átláthatatlan számomra, nem tudok még semmit, de remélem, hogy Bocsárdi végre eljön majd hozzánk rendezni, első ízben, amióta a pályán van. Nagyon várjuk. Nyáron pedig a könyvemen fogok dolgozni: ki szeretném adni a doktori dolgozatomat.

Sőregi Melinda
fotó: Szkárossy Zsuzsa
-----------

Kisvárdai Lapok 2009.
Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja