Ütős kezdés volt: Harcsa Veronika a zenészeivel még a felhőket is távol tudta tartani a környéktől. Beszélt és énekelt ...amikor énekelt, akkor is mesélt...az életéről, meg a színházról, ahol az én sokat vitatott velencei kalmáromat kísérték élőben a zenéjével.
A kalmár és a zsidó, meg a lánya és a többiek története még mindig ingerli a népeket. Így megértettem, miért van itt ő. Hahó, rendezők! Esetleg Oféliára, vagy Júliára nem kérnétek fel? Ennyi szenvedély és szépség nekem nagyon bejött!
Harmadik évadom ez itt, Gyulán. Csodálom az itteni népeket! Kevés helyre hívnak meg így, mint ők, hogy személyesen legyek jelen, de azért álruhában, inkognitóban sokfelé járok. Mindenütt nem lehetek, mert annyifelé fesztiválnak...a szellemem azonban elér a legkisebb zugba is.
A direktorok nem is tudják, miért forgolódnak olykor álmukban: mert bűbájt küldök rájuk. Van nekem néhány követem...
 | „Puck: Már üvölt az oroszlán, Holdra ordit éh csikasz; Durva szántó horkolván Terhes napra nyugszik az. Már üszökben ég a tűz; Vijjog a harsány kuvik, Nyavalyást kétségbe űz: Szemfedővel álmodik. Már az éjnek e szakán Nyitva minden sírverem: Jár a lélek mind ahány, Népesűl a cinterem. És mi, hármas Hekaté Hintajával kik futunk, Mint az álom, mint az éj: Most, tündérek, vígadunk. Szent e hajlék, e küszöb - Csitt egér! egy hang se több - Engem küldtek seprüvel Hogy porát söpörjem el." (Szentivánéji álom. ford.: Arany János) |
Most például egy lelki rokonomnak, bizonyos Peter Brooknak, az jutott eszébe, hogy megismerkedik velem még közelebbről, a drámáim mögé néz, mert kevés neki, hogy a darabjaimat ő ismeri a legjobban, engem is akar. Ezért csiklandoz, piszkál, vakargatja a fülemet: mondd már el! Barátilag, olykor gyengéden, és mindig tiszta szándékkal kérdez: megérdemli a tükröt.
A színészeivel évtizedek óta kísérleteznek, tanulnak velem, rólam, nekem. Kedves honfitársam rájött, hol vagyok én: a szonettjeimben. Ott van a szerelem, az élet, a hűség, a féltékenység, a múló idő és a halál. Nézem, ahogy játszanak: nem tudhatom, ennyi idősen milyen az élet, sosem voltam sem hatvan, sem nyolcvan...nem adatott. Ők hozzáteszik az én negyven éves férfi vágyaimhoz és félelmeimhez a tapasztalatukat. Vagy inkább most nagy szavakat szeretnék használni: saját magukat.
Bruce Myers-t régóta szemmel tartom ám! Amikor először találkozott Peter Brookkal, az megcsodálta a jó kis motorját és a szikra meg az energia volt a témájuk. Kezdetnek nem rossz. Azóta évtizedek teltek el, és még mindig tudnak szikrát csiholni egymásból...Szép, hogy az együtt töltött 39 évet folyamatos kísérleti színháznak, tanulásnak látja. Azt mondta, a képzés ma is tart és sosem bánta meg, hogy elkezdte.
Wilmos naplója és fotók: Ránki Júlia
Forrás: Shakespeare Fesztivál
*********
Shakespeare Fesztivál - PROGRAM
(kattintson ide >>>)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.