Amikor színházba megyek, az első élmény számomra mindig a díszlet. Hogy milyen. Hiszen azt látjuk meg először, és abból aztán már lehet következtetni, reménykedni, sőt (és ez a legérdekesebb) csalódni is. Egyáltalán nem mindegy, milyen hangulata van egy előadásnak, márpedig ehhez a díszlet nagyon sokat hozzátesz. És az sem elhanyagolható szempont, hogy a néző elé milyen képi világ tárul órákon át. Előfordul, hogy a díszlet nem háttérként aláhúz vagy körülleng, hanem dominál, sőt ellene megy a darab, az egész előadás stílusának. Mert lehet, hogy úgy van megkonstruálva, hogy a szokásosnál összetettebb vizuális kódként jelenjen meg a néző előtt, akinek a megfejtéssel, az értelmezéssel kell összeállítania a saját élményét.
Az Avignoni Fesztivál díszlete maga a város. Tényleges díszlet a Rhone, a Villeneuve-les-Avignon domb, az utcácskák és a terek, a Rue de la Republique, a Place de l'Horloge, virtuális díszlet pedig maga a történelem, mely ott rekedt a hatalmas Pápai Palota falai között. A 14. századi európai történelemnek egyik központja volt ez a város, és az ekkor épült 15 000 m² alapterületű gótikus palota még ma is rendületlenül, tornyaival az ég felé mutatva áll a folyó partján. A középkori építészet domináns díszletet von Avignon huszonegyedik századi élete köré is.
1947-ban Jean Vilar néhány színésszel itt, ennek a Pápai Palotának a területén három olyan előadást mutatott be, amelyek nem kaptak helyet a színházban. Az előadások hátteréül a palota Díszudvara szolgált. Azóta 62 év telt el. Most 2009-ben lesz a 63. Avignoni Színházi Fesztivál, amelynek még mindig helyszínéül szolgál a Díszudvar, az ún. Court d'Honneur. Valahogy megtiszteltetés ebben az udvarban színházat csinálni.
Ha azonban már Avignonban járunk, nem elégedhetünk meg csak azzal, hogy a fesztivál rendezői által választott, mégoly műemléki díszletek látványát és charme-ját élvezzük. Nem telhetünk be a Díszudvarral, sem a hasonlóan régi és impozáns Saint-Joseph Kollégium udvarával, hanem újabb és újabb helyekben és helyszínekben kell, vagy ha nem is kell, de kívánatos felfedeznünk a teátrális lehetőségeket. Ha még kezdők vagyunk ebben, ha a szemünk még alig-alig edződött az ilyen jellegű terek látványához, akkor jó tréning lesz, ha elsőnek, mondjuk, körülnézünk a Pápai Palotában. Mert impozáns terekben ugyancsak bővelkedik ez az épület, legyen szó akár a 52 méter hosszú Nagy Fogadóteremről, amelynek boltíveit mindössze öt oszlop tartja, vagy a gótikus freskókban bővelkedő Szent János kápolnáról. A Szent Martial kápolna építészeti elemeket bőven felvonultató festményei valóságos díszletterveket mutatnak nekünk, a Szarvas szoba vadászati és hadászati jelenetei valódi drámák eseményeit idézik elénk. Aki a terekről, a térszervezésről akar tanulni, az jó helyen jár, ha a Pápai Palotában trenírozza magát. Számtalan jó állapotban megmaradt helyiségével valóságos labirintus az épület, melynek fedett tereit minden irányból zárt udvarok teszik izgalmasan rendetlenné.
Ha már ilyen módon felkészítettük magunkat, akkor átnézhetjük a fesztiválprogram helyszíneit. És most már biztosan felkelti a kíváncsiságunkat, hogy milyen is lehet majd Claude Régy Ode maritime című, a portugál Fernando Pessoa szövegei által inspirált előadása a Montfavet pop és rock koncertekhez szokott csarnokában, vagy hogy micsoda időutazás lesz a tizenkilencedik századi operaházban Victor Hugo Angelo című romantikus drámájának az Hugo kortárs Kjui által szerzett operáját, ezt az amúgy is oly ritkán játszott alkotást élvezni. És vajon milyen lesz a díszlete?
Vécsei Anna
Az Intenzív Projekt Avignon további írásai Avignonból:
----
Az Intenzív Projekt Avignon 2009. támogatói: Színház- és Filmművészeti Egyetem, Párizsi Magyar Intézet, Polgár Krisztina Emlékalap, Oktatási és Kulturális Minisztérium, NKA, Budapesti Francia Intézet, Magyar Közlöny- és Lapkiadó, Filmworks, valamint a litera.hu, a nol.hu és a szinhaz.hu weboldalak.