A színházat Szabadka város önkormányzata tartja fenn. Klasszikus városi kőszínház lehetne, ha nem járnának alternatív utakat. Szeptembertől egy frissen felújított, a szükségleteknek megfelelő épületbe költözik a három évvel ezelőtt megújult, jelenleg öt tehetséges fiatal színészből álló társulat.
Jelenet a Terápia c. előadásból
- Mitől különleges a társulat?
Urbán András, igazgató: Ezek a színészek szeretnek próbálni. Műhelymunkában dolgozunk a produkciók létrehozásakor, de a társulat tagjai szervezetten és önállóan is folyamatosan képzik magukat, tanulnak, tréningeznek.
- Erős köztetek az összetartás? Barátok vagytok vagy csak munkatársak?
Béres Márta: Andrea, Imre és én már az Akadémia előtt együtt dolgoztunk, később csatlakozott hozzánk Árpád is; összesen tíz éve vagyunk együtt. Lassan felismertük, hogy annyira tömény a szakmai együttlét, hogy mindenkinek szüksége van privát térre, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzon, aminek nincs köze a színházhoz.
Urbán András: Amikor felkértem a színészeket, hogy szerződjenek a Kosztolányihoz, akkor ki is emeltem, hogy nem együtt, hanem külön-külön veszem fel őket, és másfajta viszonyban szeretném őket újra látni. Nem vagyunk szekta, professzionális munkatársi viszony van köztünk, a baráti kapcsolat csak ráadás.
Jelenet a Terápia c. előadásból
- Mennyire személyes a Terápia című előadásotok?
Mikes Imre Elek: Az a szép, hogy mi közösen dolgozunk: a rendező nem diktatórikus. Kreatív munka folyik, és közben megismerjük egymást és saját magunkat is. Ez az előadás a Durang-szövegből indult, és odaraktuk mellé a gondolatainkat.
Mészáros Árpád: Házi feladat gyanánt át kellett néznünk bizonyos folyóiratokat, amelyekben receptek vannak arra, hogyan kell például förtölni. De személyes dolgok, gyerekkori emlékek is belekerültek az előadásba.
Mészáros Gábor: Kis szerepem lévén nem vettem részt a szöveggel foglalkozó próbák mindegyikén, de a terápián igen. A magánéletünkről is beszélgettünk, tanácsot adtunk, segítettünk egymásnak. Hasznosítani tudtam, amit a próbák során tanultam, megváltozott a kapcsolatokról való nézetem.
- Ha ti dönthettetek volna, melyik előadásotokat hoztátok volna el?
Mindenki: A Turbo Paradisót.
Erdély Andrea: Többet hoztunk volna. Úgy gondoljuk, hogy mindegyik előadásunk minőséget képvisel. A Terápia sajátos, illeszkedik a szellemiségünkbe, de nem ez az elsődlegesen fontos arcunk.
Sztrókay András
Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
fotók: Szkárossy Zsuzsa
-----------
Kisvárdai Lapok 2009.
Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.