Nézem az Újvidéki Tanyaszínház 30 évét reprezentáló tablókat, és felidéződik bennem az alapító, Soltis Lajos alakja. S mellette Bicskei Istváné és Daróczi Zsuzsáé. Ők hárman emlékeimben egyek. Akkor ismertem meg őket, amikor Harag György - ma már róla, az utolsó félszázad egyik legnagyobb magyar rendezőjéről is mesélni kell a fiatalabbaknak - Újvidéken Csehov-trilógiát vitt színre. Harag kedvenc színészei közé tartoztak. A Ványa bácsi hármasa - Daróczi Szonyája, Bicskei Ványája és Soltis Asztrovja - felejthetetlen maradt.
Amikor Újvidéken jártam, a Bicskei-Daróczi házaspár fogadott be szűkös lakásába, esténként meg Soltis vendége voltam abban a kocsmában, ahol mindenesként élte ki hedonista szenvedélyeit. Egyik nap széttrancsírozott egy disznót, este fantasztikus ételeket főzött belőle, másnap egy vajdasági szerző darabját próbálta, és Csehovot játszott. A Godot-ra várva egyik legnagyszerűbb előadását is a Soltis-Bicskei párosnak köszönhetem, akik klasszikus bohócnak játszották Gogót és Didit. Soltis az újvidéki akadémistákkal, fiatal színészekkel alapította meg 1978- ban a Tanyaszínházat. Eleinte Bicskeiék is részt vettek az előadásokban.
Többször jártam Kavillóban, ahonnan minden évben indul az egyhónapos turné. Láttam előadásukat egészen kicsiny település határában, és Szabadkán tömbházak árnyékában. Jelen lehettem azon a bemutatójukon is, amely a háború miatt nem a Vajdaságban, hanem Magyarországon született: a Csantavéri passióval az elesett fiatalok emlékének adóztak. A három barát életútja aztán nagyon eltérő módon alakult. Daróczi hirtelen otthagyta Újvidéket, sőt a színészetet is. Rövid ideig Pina Bauschnál tanult és dolgozott, aztán hazatért Romániába, a szülőfalujába. Néhány éve - már Bicskei Zsuzsaként - elképesztő erejű szólóval (Asszonytánc) tért vissza a pályára. Játszott Sepsiszentgyörgyön, tanult Japánban és Nagy József társulatánál. Lohinszky Lorándról írva róla tettem említést, aki tanára volt a vásárhelyi akadémián, ahol a vajdasági Bicskei (Bütyök) is tanult, s aki Nagy József Jel Színházának színésze lett. Soltis a Jugoszlávia széteséséhez vezető háború elől Magyarországra telepedett, több színházat megjárt, míg Veszprém mellett telepedett le. Egy dunántúli kisváros alternatív együttesénél is dolgozott. Egy vendégjátékukról hazamenet tragikus balesetet szenvedett, s vele együtt az együttes néhány színésze is meghalt. A színház azóta az ő nevét viseli.
Amikor a Tanyaszínház előadását néztem, őrá is gondoltam. Milyen nagyszerű Tevje lett volna. De így is rendben van: Vukoszavljev Ivánnak - éppen úgy, mint a Tanyaszínház vezetőjének, Magyar Attilának (Öcsi) - ő volt az osztályvezető tanára. A sorsok összeérnek.
Nánay István
----------
Kisvárdai Lapok 2009.
Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.