A premiert elmosta az eső. Az utolsó percben! Egy darabig dörgött, villámlott, de közben ment az előadás. A színészek hősleg reménykedtek, küzdöttek a szavakkal és a feltámadó széllel. Gyönyörűen vitorlázott a sok fehér lepel, ilyet a díszlettervező is csak álmában remélhetett.
De azért most welem, Wilmossal is megismerkedtek , hiszen két és fél órát együtt woltunk. A vihar csak aztán jött. Az egyik játszó a zúgó szélben, az esőfüggöny megül kifehérkedve szólt a maradék közönségnek, akik akkor már mindenféle dolgot a fejük fölött tartva fogták menekülőre: „Jöjjenek be a színészekhez!"
Ment is mindenki, ahogy tudott, és csurom vizesen sajnálkoztak a vége miatt. Hát ilyen az én komédiám, látszólag vicces, amúgy meg bánatos, mint az esőben ott hagyott árva, szép csillár. Prózában: viharlámpa.
Persze, ha belegondolok nem is vidám ez a sok(k) - szerelmi történet, ami mégis komédia: sokkszerelem mindenki bujdosik valaki elől, de a szerelemtől hajtva csak egy részük fogja menekülőre. A többséget az én szokott zsarnokaim egyike zsarnokolja, a másik meg legyőzi. Még szerencse, hogy a többiek is mind ki akartak már próbálni valami mást, mert elegük volt a piszkos városi falak közötti hatalmi harcokból.
Ja, jó is a fűben heverni, pásztorlánykát kergetni, kecskesajtot kóstolni. Nem gondoltam, hogy 400 évvel később is így lesz...
Jól megkavarták a dolgot ezek a fiúk itt Gyulán, de a lényeg maradt. Hála a bolondomnak, aki persze a bohóc, ami nem ugyanaz, de mindent rendbe rakott: ő a legokosabb mind között. Még nekem is túljár az eszemen ezekkel az új szövegekkel. Arról meg már nem is szólva, hogy ezek a nők, nem tudom, mit keresnek az én színpadomon...
Érti a bánat, de Ahogy tetszik! Még két este van: WILMOS WAGY WILLÁM? ez itt a kérdés mostan.
Tovább az eredeti cikkhez >>>
Wilmos naplója és fotók: Ránki Júlia
Forrás: Shakespeare Fesztivál
*********