Két éves voltam, amikor itt a törökök ostrom alá vették a bent lévő vitézeket: ennek 543 éve. Akkor is nyár volt, mint most és ők még csak nem is reménykedhettek abban, hogy az utódok megőrzik az emléküket. Pedig megtették: alig látszik, de megvan!
Tetszik nekem, ahogy az itteni népek törődnek a dolgaikkal. Ugyanis azok a törökök nemcsak, hogy betörtek a várba, hanem itt is maradtak 129 éven át. Csak mocsár és parlag maradt utánuk.
Miközben én London sáros, koszos utcáit jártam, és kocsmában ültem, üzletet kötöttem, darabjaimat írtam, olvastam, rendeztem - itt az embereknek ebből csak az jutott, ami sár, kosz, betegség. Akik velem egy időben éltek, nem a színházban tudták meg a királyukról, micsoda egy hataloméhes, vérben gázoló „felséges úr"! Nem volt itt semmiféle színház...Ember is csak kevés maradt. Nálunk a színház bástya formájú volt, míg ők valódi bástyát emeltek, hogy védjék magukat a támadóktól.
Én megírhattam a királyok, hercegek, kereskedők harcát, életét, halálát, szerelmeit, de itt senki nem írt akkoriban, később is csak kevesen és emlékezetből. Az meg mindig csorbít. Sokan a saját múltjukról néha tőlem kérdeznek, mert lyukas a nemzeti önéletrajz. De mit találhatnak ? Kétségeket minden mennyiségben. Gyötri őket a bizonytalanság - értik-e, vagy félreértik, amit írtam. Forgatják és fordítják , olykor ferdítik minden nyelvre és magyarázzák. Hányadik lehetett a pénteki konferencia, épp itt, a vára miatt nekem oly kedves Gyulán? És hozzá micsoda cím és tematika:
Miközben követtem a beszélgetést, leginkább akkor éreztem jelenlévőnek szellemem, amikor angol honfitársaim érveltek mellettem és ellenem.
Igen, igen, megértem kedves Mrs. Maria Shevtsova és Mr. Ian Herbert, ha úgy érzik, meg kell vitatni, mit kezdjen velem az angol oktatás, maradjak-e a kötelező olvasmányok között, ha senki nem szeret és nem kellene-e Tom Stoppardtól tanácsot kérni az ügyben? Kiváló kollégámat, és egyben ma oly divatos követőmet csak dicsérni tudom. Bár, nekem van 400 év előnyöm.
Ha jól érzékelem, kicsit többet vitatkoznak a maiak rólam...Ne gondolja senki, hogy megbántódtam. Tudom, hogy a királyok ma nem olyanok, mint voltak és a hősök sem a kardjukkal és a lovaikkal hódítanak, ha vannak még egyáltalán. A férfiak ma nyugodtan alhatnak, a nők intézik az ügyeket.
Míg távol voltam, jártam-keltem a világban, például itt, Gyulán is megfordulok évente - történt valami Angliában és probléma lettem. Nem értik a szövegemet. Azt mondják, krízisben vagyok, válságban és meg kell engem menteni. Kicsit túlzás! Nem irodalomnak szántam, amit írtam, hanem színháznak. Nem -angolul szeretnek, és játsszák, amit írtam. Ilyen lenne a multikulturális sztár? Mindenki azt érti belőle, amit akar. Ahogy tetszik! És mint már ott is mondtam: színház az egész világ.
És mi változott azóta, hogy a törökök feldúlták, kifosztották, majd 120 év után itt hagyták ezt a magyar földet? 300 év alatt mindenben utolértek minket: és van színház is. Abban vannak előadások. Értik, sőt élik az én Antoniom, Portiam és Shylockom életét. Harminc éves voltam, amikor A velencei kalmárt megírtam. Mit akartam, mi bántott? Magány, szerelem, hitel és hit, jog, pénz, vállalkozás. És mi van ma ebben az Európában? Meri valaki azt mondani, hogy nem értek utol engem a fiúk?
fotó: Kiss Zoltán
Meg kell jegyezzem, hogy ettől a konferenciától egy matrózköpésnyire apró szökőkutak zajongásában vettem észre, hogy' hívják a teret, amelyen naponta áthaladok . Harruckern tér - ennyit írtak föl szerényen. A helybéliek által jól ismert család nem kevesebbet tett, mint a török után itt maradt pusztát benépesítette, mert földet és ezzel munkát adott. Ezért máig úgy emlegetik az egykori német takácsmester fiából lett Harruckern báró nevét, mintha még itt élne Gyulán a család.
Én nem vagyok Kelet-európai. Lehet, hogy sajnálnom kellene? Még maradok vasárnapig, hogy megtudjam. És hamarosan írok J.K. Rowlingnak, hogy kezdjünk el közösen valami új projektet. Ő is jól járna, én is, hiszen a világ éppúgy unja Harry Pottert, mint Hamletet. Elküldöm gyulai vitézem lovas szobrának képét: kezdődjön ezzel ...
Wilmos naplója és fotók: Ránki Júlia
Forrás: Shakespeare Fesztivál
*********
Shakespeare Fesztivál - PROGRAM
(kattintson ide >>>)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.