Vége az avignoni fesztivál-tartózkodásunknak. Most Párizsban vagyunk. A két város-díszlet egymásba mosódik. Párizs fényes, Avignon ünnepi. Párizs grandiózus, Avignon invenciózus. Párizs időtlen, Avignon efemer. Párizs utcáin állnak a színházak (nem messze az Odéon), Avignon utcái színházak. Párizsban a tömeg cél után hömpölyög, Avignonban a tömeg nézők folytonosan változó csoportja.
Az avignoni karnevál feje tetejére állítja a színház konvencióit. Az épület- és intézmény-börtönéből kiszabadult műfaj önfeledten, zabolátlanul veszi birtokába a pápai várost. Az off-színházak az utcasarkon performanszok és szórólapok formájában kínálják bájaikat. A hivatásosok kőpaloták udvarán vagy kőbányákban szeretnek parádézni. Rengeteg ember előtt, rengeteg néző előtt, rengeteg kultúrafogyasztó és -fenntartó előtt. Itt a meghajlás azonos ősi formájával: a színészek megköszönik a városnak, hogy beengedte őket falai közé.
Amit láttunk: Off-program, What's your sex. Pikáns cím, obszcén plakát. A legtöbb offos hirdetés olcsó filmplakát utánzat, primer érzékekre hat. Fent nevezett előadás szórólapján kékkesztyűs meztelen csípők. Amikor jegyet akarunk váltani az otthont adó kis kávéházban, a pultosok kifejezetten meglepődnek. Darabja nyolc euró lenne, de miután kijelentjük, hogy ez drága, adnak négyet tizenhatért. Az előadás bugyuta, naiv és ízléstelen, helyenként közönséges, de szerethető. Végig beszélik, mégsem jelentett gondot, hogy nem értek franciául: nyilvánvaló panelekből építkezett. A díszlet és a jelmez tarkabarka, élvezhető is lehetne, ha használnák. A színészek játéka félprofi ripacskodás. Kis pöfeteggomba a hivatalos program árnyékában. De legalább nincs vér-izzadság és derékba tört karrier-szaga, mint az otthoni hasonló előadásoknak.
Amos Gitai, La Guerre des fils de lumière contre les fils de ténèbres. A Mahabharata kőbányája, hátulról megvilágított színészekkel és izraeli folklórral. A lényeg Jeanne Moreau, vélhetőleg neki szól az ünneplés. Cigifüstös hangját mindenki hallja még a fejében hazafelé. Az ő karizmájának és történelmének kell ez a tér, nem az előadásnak.
Christophe Honoré, Angelo, tyran de Padoue. Hugo dráma kortárs francia új-olvasatban, az avignoni operaházban. Sokszor a poénra kihegyezett dramaturgiai megoldások, belterjesen erotikus közeg. A cselekmény transzponálása sikeres, ha a célunk Hugo középszerű kortárs szerzőként való feltüntetése. A tér és a világítás szép wilsonos, de ami igazán nagystílű az Yohji Yamamoto csodálatos jelmezei, bár valószínűleg ő csak a szerepek gazdagabbik felének tervezett, a legnagyobb élvezettel a modellszerű Thisbe-nek.
Jan Fabre, Orgie de la tolérance. A második szabadtéri előadás, izgalommal várjuk, botrány előrejelzések. Botrány nincs, viszont van egy nagyon jó humorú, alapvetően súlyos, és csak néhol közhelyes előadás, félig fizikai színházi impozáns teljesítményekkel. A jelmezek és a térhasználat ismét nagyon szépek, az egészben van valami tablószerű (nagyon messziről nézzük), ugyanakkor végtelenül érzéki. Ku-klux klános jelmezben moonwalkoló nő, sok fuck you kiáltás az előadás végén. Érezhető avignoni polgárpukkasztási intenciók elegáns, nagy ívű formában, hideg profizmussal. Konzumtársadalomkritika, egy nő kis kanapét szül, hatalmas ováció, utoljára játsszák Avignonban az előadást.
Krzysztof Warlikowski, (A)pollonia. Hatalmas térben hatalmas előadás. Igazi, nyugodt teljesség, formanyelvileg teljesen up-to-date, nagy költségvetésű, reprezentatív, Európa-piacú előadás. Kár, hogy ilyen otthon nincs. Gyönyörűen játszik a távolság kérdésével térben a kivetítő, időben a görög tragédiák segítségével. A díszlet lenyűgöző, bár a Pápai Palota szintén nem elhanyagolható terét teljesen ignorálja. Emlékezetes pillanat: Agamemnón hazaérkezik a háborúból Klütaimnésztrához, a nézőtér sárga fényt kap, a színpad égő vöröset, és ezer hangszóróból harsan fel a francia himnusz. Pillanatnyi morajlás és mozgolódás a nézőtéren, aztán áhítat, amely nem a himnusznak, hanem a végletekig sűrített momentumnak szól: a nyugat és a kommunizmus között összetört kelet-európai identitás a színpadon.
Claude Régy, Ode maritime. Pessoa hosszú verse monológ formában, szinte mozdulatlanul, két órán keresztül deklamálva. Ideiglenes pátriánk, az apró Montfavet művházában, amely jobb dizájnnal és technikai adottságokkal bír, mint a legtöbb budapesti színház. A szöveg maszkká válik a színészen, számomra idegen nyelven beszél, de nem ezért nem értem. Nem a jelentésre koncentrál, hanem az intonációra - színészileg és etimológiailag nagy teljesítmény, színházilag szinte befogadhatatlan. De: kitörő bravózás és taps a jutalma.
Nagyon jó más színházat látni. Más adottságokat, más körülményeket, más megvalósítást, más színészetet, más tereket, más gondolatokat, más víziókat, más álmokat, más életet. A magasabb színvonal pénzkérdés is, de nem csak az. Itt is láthattuk, a magasabb költségvetés semmire sem garancia, de ne legyünk álszentek: hatványozottan nagyobb eszköztárat és szabadságot, merészebb színházi formanyelvet biztosít. Ami igazán fontos, az az igény, de nem csak a művészeké. Sőt. Avignon azért csodálatos hely, mert lüktető, életteli bizonyítéka a színház létjogosultságának és szükségességének. A színház igénye lepi el az utcákat, fedezi az előadások költségeit, és tartja el a várost. Itt senki nem töpreng el azon, hogy mi végre is van a színház a világon. Innata alapvetés lesz, elidegeníthetetlen emberi jog. Amit mi is hazaviszünk. Á bientôt, très bien!
Szabó-Székely Ármin
Az Intenzív Projekt Avignon további írásai:
- Impotens őrület (Khaled-Abdo Szaida)
- Avignoni (A)pollonia (Szabó-Székely Ármin)
- Egy orgazmust!!!! (Khaled-Abdo Szaida)
- Egy elhanyagolt Hugo dráma (Vécsei Anna)
- Csillaghullás (Balassa Eszter)
- Az év arca (Solt Róbert)
- Avignonban a világ (Boronkay Soma)
- Első lépések a megismerkedés rögös útján (Marsalkó Eszter)
- Hegyezzük a szemünket Avignonra (Vécsei Anna)
- Intenzív Projekt - Beköszöntő (Jákfalvi magdolna)
Az Intenzív Projekt Avignon fotógalériái:
- Fotógaléria - 6. nap
- Fotógaléria - 5. nap
- Fotógaléria - 4. nap
- Fotógaléria - 3. nap
- Fotógaléria - 2. nap
- Fotógaléria - 1. nap
----
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.