Thealter szubjektív - 3.nap

Mint mondtam, Harsányi Attila erős személyiség. Ülőhelyül egy rakás könyv szolgált, egy utcai lámpa alatt mondta el Kassák Lajos önéleltrajzi szabadversét. A ló meghal, a madarak kirepülnek Kassák utazása - pontosabban gyalogos vándorlása Párizsba majd haza. A szöveg nehéz, még annak is, aki korábban olvasta, de Harsányi Attila már az első pillanatokban hóna alá szorítja a nézőt, ha tetszik, kézen fogja, és mindannyian ott gyalogolunk Bajorországban, Belgiumban, Franciaországban Harsányi-Kassákkal. A feketébe öltözött, mezítlábas színész szuggesztívan mondja a szöveget, szinte érezzük meztelen talpunkon a hólyagokat, átéljük barátja halála miatt érzett bánatát, és fellélegzünk, ha egy-egy ironikus mondatnál mosolyra húzódhat a szánk.
A börtön hangulata és a darab rányomja a bélyegét az emberre, kifelé menet a hosszú, rácsos ajtókkal elzárt folyosókon a szokásosnál kisebb a színházlátogatók moraja. Néhány órával később tanácstalanul álldogál az ember: hová menjen? Ígéretesnek tűnik Góbi Rita Társulata előadása - helyszíne egy Kárász utcai üzlet kirakata.

De szintén hat órakor kezdődik a Figura Stúdió Színház Három tánc Beckettre című produkciója a Kisszínházban - melyik ujjamat harapjam? Végül döntöttem: mindkettőt akarom, a mi persze azzal jár, hogy mindkét darabból látok egy kicsit, de egyiket sem látom végig. Jobb, mint a semmi. A Kárász utcán hatalmas tömeg gyűlt össze: ott voltak azok, akik tudták, miért jönnek, és leragadtak azok is, akik csak arra sétáltak. Az üzlet teljes portálját birtokba vette a társulat: a két kirakatban a táncosok, a bejárattal szemben, az üzlet belső terében a zenész. A Tükör mögött alapját Hamvas Béla szövege adja: " A tükör ferde szög, sa mit megmutat, nem is az én, hanem a maszk. A mszak se nem az Én, se nem a Te. Nem az ember és nem a világ. De nem önmagát látja, hanem a maszkot. Mert a tükör nem igazat hazudik, hanem hazugot. Nem a tükört kell összetörni, hanem azt, ami a tükörben van: a maszkot."

Góbi Rita és partnerei kiváló táncosok, ezt a specikfikus, szűk kis teret is úgy mozogják be, hogy minden négyzetcentiméterét magukénak tudják. Táncukban ott van az elmélyülés, a humor, a néha-néha kipillantás - vélhetően az előadás azoknak is sokáig érdekes élmény marad, akik nem is akarták őket megnézni, csak éppen arra jártak.

A felénél persze ott kellett hagynom Góbi Ritáékat, és irány a Kisszínház. Balog József jóvoltából volt szerencsém a gyergyószentmiklósi csoport darabját a színpad oldalából, az ügyelő mellől nézni. A Figura Stúdió Színház 3 tánc Beckettre című előadása számomra az idei Thealter legszínesebbje. Szellemes, fantasztikusan izgalmas díszletkép felaggatott kerékpárral és biciklikerekekkel, faágon szép ívben lógó villanykörték, gyümölcsök, káprázatos jelmezek és színkavalkád. Annyira, annyira színes, mégsem zavaró, mégsem jut eszembe most, hogy a kevesebb sokkal több lett volna. Vava Stefanescu rendező Samuel Beckett három szövegét - Némajáték I., II. és Jövés-menés - helyezik el, gyúrja össze egy darabba. A városi bohócok az eltárgyiasult ember jelképei, akik már elveszítették rendeltetésüket, így önmagukat is. A darabban sok az egymásra visszautaló ismétlődés, emiatt a játék monoton is lehetne, de a színészekből sugárzik a játék szeretete, a darab szeretete - monotonitásról nem beszélhetünk. Ennek a darabbal ugyan az a gondom, mint a tegnap látott összes darabbal: csak egyszer mutatják be a Thealteren. Mindegyiket megnézném újra.

Este tízkor a budapesti Radikális Szabadidő Színház mutatta be a Gyros-töredékek trilógia második és harmadik részét. A 2.0, a Gyros galacsin már az elején bevonja a nézőt: a Jate klub folyosóján várakozva újságpapírt kaptunk, amit a nézőtérre beülve össze kellett gyűrnünk. Bedobtuk a színpadra a többi papírgalacsin közé - ezzel elkezdtük az előadást. Ez a történet Hamlet és Godot-ra várva - two in one. Rosencrantz és Guildenstern két nő - vagy három nő. Feladatuk van, ehelyett még is várnak. Godotra. Vagy Hamletre. Esetleg mindkettőre. És ott van Ophelia is, akinek kapcsán a három - egyébként nagyon szép hangú, a szöveget tisztán, érhetően ejtő (végre!) fiatal színésznő megosztja azt is velünk, milyen eszmék és téveszmék keringenek a világban - a nőkről. Hogy a nő szeszély és ösztön, vagy éppen rafinált, a világot irányító lény - azt a néző dönti el. A darab minimális díszlettel is nagyon jó, és ami még jobb volt, hogy egyszer sem néztem az órámra: mikor lesz már vége.