A pénteki első a Kolibri Színház előadása. Lutz Hübner: Kikatt. Klamm tanár úr (Scherer Péter) megrázó, halállal végződő története után - amit a tavalyi Thealteren láttunk - a Kolibri társulata most is az iskolai erőszak témájval jött a fesztiválra - az idei darabot Scherer ezúttal rendezőként jegyzi.
Mindkét dráma alapvetése: a tanár felelős minden egyes gyerekért, még ha az adott percben frusztráltsága, sikertelenségei, emiatt érzett haragja és csalódottsága miatt másként is érzi. és ha rosszul dönt, örökké gyötri a bűntudat. A gyerekek elballagnak, a padokba más gyerekek ülnek, de a bűntudat, a kudarc érzése örökre megmarad.
A darab két bukott ember története: egy bukott, szerencsétlen, neurotikus tanárnőjé, akinek már nincs tekintélye diákjai előtt, és egy bukott diáké. Egy szeretetlen, vagánykodó, időnként az apja haragjától rettegő kamaszé. A fiú megbukott. Megkeresi a tanárnőt, kéri: adjon neki legalább hármast. Mire föl? Vitatkoznak, dulakodnak. Végül a fiú megüti a tanárnőt, aki nem jelenti az esetet az igazgatónak. Később a parkolóban találkoznak. A tanárnő felajánlja: külön órákat ad a diáknak, ha nem zavarja az óráit és tanul. Ha nem - feljelenti. Aztán egymásba szeretnek.
A darabot rögtön az elején a tanárnő vallomása teszi megrázóvá. Felírja a táblára: Afrika. Majd szembefordul az osztállyal - a nézőkkel.
Dehogynem. A tanárnő teljesen kész van. Csak egy hajszál választja el attól, hogy kiszaladjon az osztályból vagy elsírja magát. Aztán később az is mondja: csak egy számít, hogy túl kell élni, és örülni, hogy pár gyerek hiányzik.
Pelsőczy Réka és Mészáros Tamás jók a darabban. Mészáros Tamás jól alakítja a kissé agresszív mozgású, mély hangú, nyers kamaszt. Pelsőczy Réka a szemünk előtt változik át. Idegronccsá.
Amikor a pofon elcsattan, a pofon valódi. Hatalmasat szól. Még tízpercekkel később is látszik Mészáros Tamás ujjainak nyoma Pelsőczy Réka arcán.
És azt a pofont mintha mi kaptuk volna, pedig nekük, nézőknek, vagyis mint az osztályba járó diákoknak, talán diáktársunkkal kellene azonosulnunk. De ha vele, akkor az erőszakkal is, a szabályok felrúgásával is, a durvasággal is.
És nem tesszük. Még jó. Egyenesen visszautasítjuk.
Miközben feszengek a széken, arra gondolok: vajon az én osztályom is ilyen volt?
Utóbb nagyon remélem, hogy nem.
Az Ache elé nagy várakozással tekintettem. Az orosz társulat vezetőjének első szóló produkciója A dráma-gépezet imitációja címet kapta. viseli.
fotó: Vlagyimir Tyelegin
Egy emberről szó, az emberről, akit tárgyak vesznek körül. Eljászik velük, új funkciót próbál adni nekik. Először Don Quijoteként harcol az üres üvegekkel, felállítja őket egyenlő távolságra, futkározik közöttük. Arcán gyermeki az öröm. Aztán az üvegbe két botot rak, és tolja, mint egy talicskát. Amikor a színpadot elönti a nagyvárosi szemét - nejlonzacskók, műanyag flakonok - nem esik kétségbe. Játszik velük. Tudja, hogy a pillepalackot agyon kell taposni.
fotó: Vlagyimir Tyelegin
Nem sikerült megbarátkozniuk, de talán végre úgy érezte: az előadása erejéig egyenlő lett a dolgokkal.
Mindenki azt gondolja, hiszti. Aztán már nevet a közönség: ez a darab része.
TOVÁBB A WEBNAPLÓHOZ A THEALTER.HU-ra >>>
Ami ma jön:
17.00: Horváth Mihály Gimnázium Drámai tagozat: Színház a mellényzsebben - Széchenyi tér
18.00: Frenák Pál Társulata: Trace & Mennono - Kisszínház
19.00: Ljud Színházi Csoport: Elektromos inváziók - Árpád tér
20.00 Ivo Dimcsev: Néhány kedvenc - Régi Zsinagóga
21.30: Faifai Társulat: Az ingyenélő - Jate Klub
22.00: Faifai Társulat: Faifai menet - Jate Klub
23.00: Compagnie Alise: Soror - Régi Zsinagóga
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.