Nagy sikerrel játssza a kolozsvári színház Avignonban a Visky András Visszaszületés című drámáját Tompa Gábor rendezésében. A francia nyelven feliratozott előadást az Avignoni Fesztivál keretében 23 alkalommal adja elő a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata július 8-30 között a Théâtre des Halles Salle du Chapitre termében.
A fesztiválon naponta játszott mintegy 1400 produkció között a Visszaszületés hamar magára irányította mind a közönség, mind pedig a szakma kitüntetett figyelmét. Neves európai, amerikai, ázsiai színházi emberek - kritikusok, rendezők, színház- és fesztiváligazgatók - tekintik meg az előadást majd állnak szóba estéről estére az alkotókkal, és egybehangzóan az avignoni fesztivál egyik legfelkavaróbb, gondolatilag erős, formailag koherens, a színészi játék tekintetében kimagaslóan korszerű előadásaként emlegetik. Többen kiemelik a főszerepet alakító Dimény Áron finom, elmélyült szerepformálását.
Július 12-én az Espace Jeanne Laurent konferenciatermében „Identitásaink közepén és határain: Közép-Európák" című szakmai megbeszélés meghívottjaként Tompa Gábor a kolozsvári színház Erdélyben, Romániában, a teljes magyar nyelvterületen, valamint Európában elfoglalt helyéről beszélt, kiemelve az általa irányított társulat újító törekvéseit, aminek köszönhetően az utóbbi években a színház az európai szakmai nyilvánosság szerves részévé vált. Visky András a Visszaszületés című dráma történelmi-politikiai-társadalmi hátterét világította meg, a saját közvetlen múltunkkal való megbékélésre helyezve a hangsúlyt. A beszélgetést David Sanson, a Mouvement című lap munkatársa moderálta, résztvevői Christophe Galent fesztiválszervező, a Scène nationale du Havre munkatársa, Eleonora Felisatti, az Art'o újságírója és Tiago Bartolomeu Costa portugál kritikus, az Obscena lap munkatársa voltak.
Patrice Pavis, napjaink egyik legfontosabb színházelméleti szakembere az előadás megtekintése után személyes hangú levelet írt Tompa Gábornak, ebből idézünk: „Nagyon boldog vagyok, hogy láthattam az ön által rendezett Visszaszületést, amely az egyik legszebb, ha nem a legszebb előadás, amelyet ezen a nyáron Avignonban felfedeztem."
Részletek a sajtóból:
„A Kolozsvári Állami Magyar Színház egy erőteljes, igényes művet mutat be. A Visszaszületés a túlélés története. Túlélni a koncentrációs táborok után, túlélni a többieket, saját emlékeinket, önmagunkat. A holokausztból kiindulva Visky András egy névtelen ember történetét meséli el, akinek azonossága ismeretlen, a „mi" megtestesítője, a guantánamói ártatlanoké, a Mexikóban bebörtönzött Florence Cassez-é. A Visszaszületés úgy visszhangzik jelenvaló világunkban, amelyet mi építünk, mintha a történelem játszódna újra. A magyar színjátszás felfedezése eddig feltáratlan területekre vezeti majd el önöket. A nyelvi korlátok eltűnnek e fantom-testek tánca, gesztusai, éneke és imája hatására. Ők már csak önmaguk árnyékai, kóborló lelkek - bűnöst keresnek, aki tragikus sorsukért felel. A Visszaszületés egy elgondolkodtató mű, gondolkodásra késztet a népek sorsáról, hátrahagyott örökségünkről, a vallás helyéről a világhoz való viszonyunkban, arról, hogy mik vagyunk, és főleg arról, hogy miért jutottunk idáig. Egy színdarab, mely segít átgondolni és bekötözni sebeinket."
Laurent Bourbousson: 1 óra 35 perc fenséges alámerülés egy megviselt ember sziszifuszi életébe
www.festivalier.net
„Éppen úgy, mint az őt hordozó Történelem, a Névtelen Ember fel-alá járkál egy olyan sors lépcsőfokain, amely nem hagyott időt neki arra, hogy saját maga számára megszülessen. Éppen hogy sikerült elrontani a karrierjét és megfenekleni egy meddő házasságban. A zene fejfájást okoz. Mint egy Fauret-dal. Itt: egy régi zsidó temetési ének, mely Észak-Erdélyben született. Folytonosan gyötör. A háttér, akár egy vízjel: a Holokauszt. De a rendező, Tompa Gábor nem a tragikum bánatos húrjait pengeti. A nézőre vár a feladat, hogy kibogozza, az embertársáról alkotott ismeretei alapján, e sötét órák iszonyatát. A mindenféle „parancstól" mentes néző annál könnyebben becsusszan majd a résbe. A megértés törésvonalán. Miért? Ez a Névtelen Ember átélte a koncentrációs táborokat, mi azonban, mint akiket berántottak valamibe, férfilétének törésén követjük végig. A Történelem itt nem ürügy egy adott színházi „nézőpont" képzelgéseinek megtermékenyítésére. A Történelem itt szöveg. Dadogás. Egy nyelv dadogása, amelyet a tíz színész elképesztő egyszerűséggel fordít át héberre, románra, görögre, németre, olaszra, angolra, franciára. Színpadra vinni egy ilyen - Istentől? - elhagyott embert ugyanolyan lehetetlennek tűnik, mint elkormányozni egy viharba keveredett hajót, amelynek oldalát megtépázták a csónakok. Ennek ellenére Carmencita Brojboiu nem töri meg a szöveget, a színészek játékának finomságát. Díszlete szószaporítás nélkül illeszkedik az előadásba. Egyfajta tökéletesség ez. A néző számára ez az egész egy hatalmas teret hoz létre, amelyben újraalkothatja saját valóságát, megtalálhatja saját idejét, egy nyugtalanító visszatükrözésekkel megtöltött Történelem felszínén.
A végjátékban a Visszaszületés távolabbra visz bennünket, hogy átérezzük egy élet termékeny finomságát, amelyről semmit sem tudunk, mivel vakoknak tekintjük magunkat. Itt mindekire az a feladat hárul, hogy felfedezze saját „létezővé" válását. Hogy visszaszülessen inkább, mint hogy soha többé ne legyen. Önmaga. Hanem egy másik. Elveszetten. Névtelenül.
Philippe Laroudie: Visszaszületni, avagy soha többé nem élni
La Marseillaise 2007. július 14.
-----
Az előadás alkotói Kantor és Grotowski színházához kapcsolódnak, olyan mértékben ahogyan ez a két nagyszerű színházi ember "az anekdotákkal valójában nem foglalkozó, tiszta színház » forrásához térnek vissza.
Muriel Steinmetz: Tragédia a kórus révén
L'Humanité 2009. július 24.
Fotó: Bíró István
Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház
