MGP - Kisded csapások

Két időszerű rossz hír: augusztus 30-án megszűnt a Budapest TV, a magyar televíziózás utolérhetetlen mélypontja, a másik, hogy a Trafóban bemutatta a KoMa színház Kisded játékok című új produkcióját Kisded játékok címmel.

koma_01

A Budapest TV az abszolút tehetségtelenség, a tökéletes poshadt ízlés, színészi, műsorvezetői, operatőri, adásvezetői (stb.) kontárság megtestesülése. Mind ahányszor odatévedtem: földerített kifogástalan pályaalkalmatlanságuk, az énekesek hamissága, a színészetükről nyilatkozók álságossága, a helybéli tévések dilettantizmusa. Innen szökött szárba Anettka gügyögő világszemlélete, Kiszel Tünde világtól elbájolt negédessége.

KoMa előadást eddig nem láttam. Csak jó hírét olvastam. Elragadtatott kritikákat. Bókoló elismeréseket. Új bemutatójuk az izraeli Edna Mazya (60 éves) huligándrámája, avagy miként erőszakol meg négy tizenhét éves fiú egy játszótéren egy tizennégy éves lányt. Edna Mazyáról nem hallottam mindeddig. Bírósági tárgyalást és visszapillantásokat tartalmazó színművét nem olvastam, csak a Deres Péter fordította mű felhasználásával Lökős Ildikó írta változatot, magyar nevekkel, a régészeti leletek üdeségével. A KoMa a Kortársi Magyar dráma kedves rövidítése. Ebbe a fiókba sem Edna Mazya, sem a dramaturg Lökős nem gyömöszölhető bele. Egyik nem magyar, másik nem drámaíró, csak drámadajka, színdarab-ápolónő és színházi smuzonc. Az erőszakos cselekményű színdarab meghökkentően érdektelen és ódivatú. A színész Zrinyi Gál Vince rendezése zártláncú televíziós felvételek kliséivel gondolatmentes előadás- lebonyolítás. Az öt szereplő közül négy a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai karán képzett ifjú - mint Lőrincz Sándor adatlapján található: Babarczy László, Keszég László, Kelemen József, Rusznyák Gábor, Balikó Tamás, Znamenák István, Kocsis Pál, Uray Péter, dr. Csikesz Erzsébet, Kelemen Márta növendéke volt. Kovács Krisztián kivételével Guarry Szandra, Egger Géza, Kroó Balázs kaposvári termék. Jóvágású fiatalok. Sok szép foguk van. Képzett termetük. Sűrűn mosolyognak, vihognak, infantilisen ugrálnak, vetődnek. Mindnyájan olyanok, mint a mesebeli királyleány: a napba lehet nézni, de rájuk nem. Az egy órás játékidő alatt fikarcnyi közlendőt, emberismeretet, élettapasztalatot, jellemmegfigyelést nem látni rajtuk. Szöveget mondanak némi nehézséggel. Izegnek-mozognak minden kifejezés, közlés, mélyebb összefüggés nélkül. Képtelenek működtetni személyiségüket, vagy színjátszásra alkalmassá tevő képességüket.

koma_02

Láttam már tehetséges Kaposvárott végzett színészt. Bár megmondandó: többségük kirívóan érdektelennek tetszik (illetve: éppen hogy nem tetszik). Nem állítanám, hogy a Trafóban fellépők tehetségtelenek. De az látszik rajtuk, hogy nyilvánosság előtt nem képesek összpontosítani, nem tudják működtetni élet- és színház-tapasztalataikat. Játéktérben jelenlétük üres, jelentésnélküli.

Mivel Cseh Renátó (díszlet-jelmez) a színpad két oldalára kettéültette a közönséget: a szemben ülők meghökkent arcát nézhettük. Gondolom, azt érezték, amit túlfelől mi és amit a Budapest TV adásainál: lehet-e még ennél is üresebbnek és semmitmondóbbnak lenni.

Teljes elfogulatlansággal éreztem kiállhatatlannak az előadást. A Kaposvári Színi egyetem megindulta előtt valamiféle tudományos minősítő sóhivatalnál fölkérésre - ingyen - én ajánlottam írásban Babarczyt, Aschert és Kende János operatőrt. A jótettek magukban hordják büntetésüket.

Molnár Gál Péter
fotók: Kiss Gergely

 

süti beállítások módosítása