Karinthy Márton 60 éves

- A "karinthymarciság" a makacsságot jelenti. Azt jelenti, hogy valaki a kisgyerekkori álmaihoz mindhalálig hű. Azt jelenti, hogy kevés bogara van, de ezek azonosak a terveivel.

Állja a szavát. Övé a legrégebben egzisztáló magyar magánszínház, mely egyetlen ember pénzén, akaratán és szorgalmán alapul. Emellett meghökkentő módon újabban a regényírót is jelenti, és az én szubjektív véleményem szerint jobb, mint az édesapja, de nem jobb, mint a nagyapja. Személy szerint még annyit mondanék róla, hogy le vagyok nyűgözve attól a ténytől, hogy személyesen ismerhetek egy Karinthyt. És van egy olyan érzésem, hogy mivel ismertem az édesapját, Marcinak jobb humora van, általa jobban megértem a nagypapa humorát, mely kapásból jön belőle, gondolkodás nélkül. Van a humorában valami jóságosság, kedvesség. Ez bizonyára genetikus jellegű. Úgy tud tréfálkozni, hogy nem sért meg senkit. Sőt, a tréfáival feldíszíti a kollégáit. Vannak hibái is, de erről most nem fogok beszélni.

- Nem töprengtem még ezen. A Marcinak az a szerencséje, hogy neki ezen nem kell gondolkodnia. Tiszteltem és becsülöm, azért, amit tesz, mert így lábon és életben maradni az már maga a "karinthyság". Nekünk ma, a XXI. században ezt a fajta utat kell bejárjuk. Én magam példaképnek tudom tekinteni hitét a színházban és művészetben, amit ő a családján és az elődein keresztül visz tovább. Nekünk, művészeknek, előadóknak ez a fajta "karinthyság" mindig jól jön.

Egri Márta színésznő:

- Én most két dologban is játszom itt a Karinthy Színházban. Az egyik a Tanner John házassága, a másik a Tudós nők, amit most próbálunk, Kéri Kitty rendezésében. Amikor belépek Marci színházába, igazi színházszagot érzek, egy kis ékszerdoboznak tartom. Én a Marcival még együtt jártam a főiskolára, a kezdetektől ismerem. Már fel sem tűnik, nem fürkészem az arcát, hogy mennyire hasonlít Cinire vagy a nagyapjára, Karinthy Frigyesre.

- Nekem sokat jelent a Karinthy név, már csak azért is, mert Marci színházában játszom. Már a negyedik darabban szerepelek itt, az első a Bástyasétány volt, ezt követte a Trükk, majd a Tisztelt ház és most Tudós nőket próbálom. Mióta eszemet tudom, a nagypapája műveit imádtam, de sokat olvastam az édesapjától is. A Budapesti tavaszt rongyosra olvastam. Annyira érdekes dolog, hogy olvastam az ősei műveit és a Marcin keresztül szinte "kezet foghatok" velük is. Marci humorát, szellemességét hallgatva szinte egy társaságba kerülhettem velük.

- Ez a mai este és ez a színház csak érzelmeket vált ki belőlem! Életem legszebb szerepét itt játszottam el vagy ötvenszer, Steinbeck: Egerek és emberek című darabjában. Ahogy ide beteszem a lábam, rögtön legyengülök, és nagy szeretet érzek. Isten éltesse Marcit! Marciban mindig érzem az ősei szellemét, mindig szerettem benne lenni a rendezéseiben, mert az egy szellemi táplálék. Neki köszönhetem, hogy a kicsit vagány Dózsa Laciból egy kicsit gondolkodó ludens lett. Minden születésnap egy kicsit szívszorító. Remélem, 100 éves korunkban is erről a szívszorításról számolhatok majd be. Karinthy Ferencet is ismertem, csak azt sajnálom, hogy Frigyes kimaradt a névsoromból

Karinthy Márton 60. születésnapjára invitált szeptember 1-jén Domokos Ildikó művészeti titkár, de a telefonban hozzátette, hogy Marci nem tud róla. Meglepetés-parti lesz. Egy ilyen hívásnak nem lehet ellenállni, irány a Karinthy Színház. A közönség szép lassan gyülekezett, lassan annyian voltunk, hogy nem fértünk el az előcsarnokban. A közönség ezúttal annyiban volt más, mint egy hétköznapi előadáson, hogy itt mindenki "valaki" volt.

Amerre nézett az ember, mindenhol színészbe botlott. Gergely Robi, Kerekes József, Egri Márta, Dózsa László, Cseke Péter, Szacsvay László, Nyertes Zsuzsa, Kováts Adél, Voith Ági, Csonka Pici - hirtelenjében ők jutnak eszembe. De mellettem ült Kornis Mihály író is, míg a másik oldalamon Sághy Tamás színművész. Az előcsarnokból beterelődünk a színházterembe, hogy tanúi lehessünk annak, amint Marcit csellel valaki behívja a színházba. Sokáig üldögéltünk (úgy látszik, nem könnyű elhívni az ünnepeltet), majd hirtelenjében csendre intettek, hogy ezzel is hozzájáruljunk a meglepetéshez. Ezen idő alatt, jelentem, hogy csak Szacsvay művész úr Báró nevű vizslakutyája adott ki hol síró, hol ugató hangokat. Szegényke nem értette a zsibongás utáni csend fontosságát. Fotósok lesben állva a bejáratra fókuszálva várták a belépő Marcit, aki csak megérkezett. "Jó ház van!" - ezek voltak az első szavai. Majd szemével körülpásztázta a nézőteret és láthatóan meg volt hatódva. Konrád Antal színészkolléga a színész-szakszervezet nevében szólalt meg: "Engedd meg Marcikám, hogy a szakszervezet nevében átnyújtsam ezt a Színháztörténeti Képeskönyvet." Ezek után az ünnepeltet beültették a széksorok közé, ugyanis Kéri Kitty művésznő, a műsorért felelős főszervező egy kis meglepetés-műsort állított színpadra. Illetve a kivetítő vászonra. A film is kedves volt, a műsor is. A filmben láthattuk Marcit egész kicsinek, akiről még az is kiderült, hogy gyerekkorában a húst annyira utálta, hogy bedobálta a kályha mögé.

Kisvártatva megjelentek a születésnap kellékei, úgy mint torta, igaz, halászlét is kapott előtte, de azt inkább eltette másnapra. Majd megköszönte a jelenlévők jelenlétét, elmondta, hogy gyanús volt neki a mai napon sok minden. Ám úgy tett, mint egy gyerek, aki tudja, mit hoz a Jézuska, de a szüleinek eljátssza, hogy sikerült őt meglepni. A végén elénekeltük a szétosztott dalszöveget, melynek az volt a lényege, hogy Boldog születésnapot Marci!