Egy kisváros. Olyan, mint a többi, ahol az élet a normális mederben folyik, vagyis kinek megnyugtatóan, kinek lehangolóan eseménytelenül. Egy ház, ahol - mint valami örök társbérletben - mindenki összetalálkozik, ahol el sem bújhatnak egymás elől. Lázas tekintetek, világmegváltó gondolatok, szüntelen boldogságkeresés; lobogó és elhamvadó szenvedélyek.
A létezés alapvető öröme - állandó sürgés és forgás, lassú karnevál, álarctalan bál -; sírás és sok nevetés: a könny ugyanaz marad. Férfiak hada és néhány fiatal nő, köztük a drámairodalom legismertebb triásza: Irina, Mása, Olga. Egymás mellett róják útjukat, de nem együtt. Érzik az élet súlyát, mégsem találják az élet értelmét - talán nem is jól keresik.
Bármerre forduljon is a három nővér tekintete, bárhogy alakuljon is a sorsuk, egy nem változik: mennének. Innen? El! De hová? Reménytelen. Lehetetlen. Maradnak. Itt. Együtt mégis. Valahol, Oroszországban. Vagy másutt...?
A. P. Csehov: HÁROM NŐVÉR
Fordította: Kosztolányi Dezső
PROZOROV, ANDREJ SZERGEJEVICS: LENGYEL TAMÁS
NATALJA IVANOVNA, a menyasszonya, majd felesége. ... : BOGNÁR GYÖNGYVÉR
OLGA: DANYI JUDIT
MÁSA a testvére: MAGYAR ÉVA
IRINA: TROKÁN NÓRA
KULIGIN, FJODOR ILJICS, tanár, Mása férje: DUNAI TAMÁS
VERSINYIN, ALEKSZANDR IGNATYEVICS: FAZAKAS GÉZA
TUZENBACH, NYIKOLAJ LVOVICS, báró, főhadnagy: CSÉMY BALÁZS
SZOLJONIJ, VASZILIJ VASZILJEVICS, százados: P.GYÖRFFY ANDRÁS
CSEBUTIKIN, IVAN ROMANICS, katonaorvos: ÁDÁM TAMÁS
FEDOTYIK, ALEKSZEJ PETROVICS, hadnagy: SZÉPLAKY GÉZA
RODE, VLAGYIMIR KARLOVICS, hadnagy: BÁHNER PÉTER
FERAPONT, öreg szolga az elöljáróságon: KOVÁCS GYULA
ANFISZA, öreg dada: JABLONKAY MÁRIA
Díszlettervező: Szász János
Jelmeztervező: Vereckei Rita
Dramaturg: Upor László
Szcenikus: Szabó Csaba
Ügyelő: Báhner Péter Súgó: Ba Éva
Rendezőasszisztens: Sirkó Anna
Rendező: SZÁSZ JÁNOS
Bemutató: szeptember 18-án, pénteken este 7 órakor a Nagyszínházban.
Csehov négy nővére
Interjú Szász Jánossal
Jó ideig tabu volt, mára megvalósult álommá vált a Három nővér megrendezése Szász János - a hazánkban és határainkon túl is számos díjjal elismert - színházi és filmes rendező életében. Csehov drámáját a kecskeméti Katona József Színházban állítja színpadra, ahol ezzel az előadással veszi kezdetét a 2009/2010-es évad. Mióta foglalkoztatja ez a színdarab? Hogyan tud együtt dolgozni a hírös város társulatának színészeivel? Többek között erről beszélgettünk a rendezővel.
- Nem először tervezi, hogy Három nővért rendez - két fővárosi teátrumban is szóba került, aztán mégis elmaradt a közös munka. Mi az oka annak, hogy most Kecskeméten valósulnak meg az elképzelései?
Szász János: Valóban, korábban a Nemzetiben, illetve a Vígszínházban is felmerült, hogy megrendezem a Három nővért, de egyfelől nem egyeztek az elképzelések, másrészt pedig nekem is szükségem volt időre ahhoz, hogy felkészüljek. Mióta az eszemet tudom, rabja vagyok az orosz népnek, az orosz kultúrának és irodalomnak - különösen igaz ez Csehov műveire - mondja Szász János rendező. - Így a Három nővér nekem sokáig egyfajta tabu volt. Most jött el az idő, hogy áthágjam.
- Honnan ered az orosz kultúra iránti vonzódása?
Szász János: Főiskolás koromban többször is jártam az akkori Szovjetunióban. Nagyon sok barátot szereztem ott, és sok színházi előadást, filmet láttam, ezek meghatározó élmények voltak az életemben. Rengeteget olvastam Tolsztojtól, Lermontovtól, Dosztojevszkijtől, Csehov pedig nálam alapvető.
- Három nővér előadást is látott a Szovjetunióban?
Szász János: Azt nem, de számos Csehov-darabot megnéztem, például a Sirályt. Utoljára egyébként egy berlini színházban néztem Három nővért, ami nagyon érdekes, fantasztikus szcenírozású előadás volt. A miénk egészen más lesz.
- Milyen Három nővért látnak majd a kecskeméti nézők? Korhű előadást? Vagy melankolikus hangulatút?
Szász János: Ez az előadás érzelmes lesz: valami más, valami új ahhoz képest, amit eddig láthatott tőlem a színházba járó közönség. Én szeretem megmutatni az élet sötét oldalát, de most másra vágyom. Megpróbálom kicsit világosabb tónusúvá, dinamikusabbá és jókedvűbbé tenni az előadást, amitől talán egy kicsit oroszosabbá válik. Hogy korhű lesz-e? Számomra ez a jelző nehezen értelmezhető - aki korhűségre vágyik, annak múzeumba kell mennie. Annyi biztos, hogy nem Csehov idejében játszódik majd, nem napjainkban, de nem is a '70-es években. Egy Mihalkov filmjeit idéző, tébolyult társbérlet elevenedik meg a színpadon, ahol egymás hegyén-hátán vannak az emberek, ahol nem lehet úgy elsuttogni egy mondatot, hogy valaki ne hallaná. Terveink szerint keverednek majd a térben az orosz és a szovjet kultúra emlékei - meséli a rendező.
- Mi az, ami Ön leginkább megragadta ebben a történetben?
Szász János: Talán az, hogy sehol nem lehet a hitről és a világhoz való viszonyunkról olyat olvasni, mint amit a Három nővérben Csehov megfogalmaz. Egyszerre van benne szomorúság és vidámság, s ami nagyon fontos: erő a túléléshez. Egy előadás akkor jó, ha kommunikál a nézővel. Ha a végén arra gondol a közönség, hogy érdemes színházba járni. A Három nővér esetében pedig: ha a közönség soraiban ülők ránéznének a párjukra, és elgondolkodnak azon, hogy egyet, s mást ők is elrontottak az életben. Ez persze lehet rossz érzés is. Ugyannakkor van abban valami felemelő, ha a színpadon álló figurákban önmagunkra ismerünk.
- Ha már itt tartunk, Ön melyik szereplőben véli felfedezni önmagát?
Szász János: Néha Versinyin, néha Tuzenbach, de általában Andrej. Így, egyszerűen.
- Ön másképpen értelmezi - látja a darab figuráit, miután egy időre belekóstolt abba a közegbe? Szükséges ahhoz testközelből is ismerni az orosz embereket, hogy megértsük őket?
Szász János: Szerintem soha nem érthetjük meg őket egészen, de igyekezhetünk közelebb jutni a gondolataikhoz, lelkivilágukhoz. Talán még egy szemernyi hátrányt is jelent az oroszokkal szembeni elfogódottságom, s az, hogy nekem van némi „előtapasztalásom" az életükről, a hétköznapjaikról. Csehovot igazán csak az oroszok tudják jól eljátszani, csak ők tudják teljes egészében megérteni. Egészen érdekes és nagyon más a szláv lélek: még ha minden gyászos és fekete, ők akkor is találnak az életben valami apró boldogságot. Ezért kerestem most a Három nővér-rendezésben is ezt a bizakodást - tette hozzá Szász János.
- Három nővár - három női sors. Ön milyennek látja őket?
Szász János: Az én felfogásom szerint nem három, hanem négy „nővér" van. A negyedik tulajdonképpen Andrej, akit a nővérek folyamatosan kínoznak lelkileg - hogy idáig jut, az Olga, Mása és Irina kollektív bűne. Andrej a dráma legtragikusabb sorsú figurája. A legidősebb nővér, Olga anyjuk korai halála után beállt a sorba, és átvette a szülői szerepet, miközben elfeledkezett önmagáról. Miután erre ráébred, igyekszik megteremteni azt az életet, amit elszalasztott, ám ez nem sikerül. Olgát, ezt a sokszor száraz kóróként, az önfeláldozás mintaképeként bemutatott nőt Kecskeméten Danyi Judit alakítja, akinek a személyében csupa lobogás és nőiesség lesz a szerep - olyan, amilyennek én képzelem. Mása - akit Magyar Éva játszik - még lány korában férjhez ment a tanárához, így keresett szabadulást az üvegbúra fogságából. Később rettenetesen bánja, hogy ezt tette - nem beszélve arról, hogy Olga sokkal szívesebben lenne Kuligin neje. Ez eddig két - illetve három - elrontott élet. Irina, a legfiatalabb lány a szemünk előtt érik nővé, őt Trokán Nóra alakítja. Mint minden 18 éves, Irina is arról álmodik, hogy valami nagyon fontos történik vele az életben. Fájdalmas a felismerés, hogy ezért neki is tennie kellene, de képtelen az érzelmekre.
- A próbafolyamat véghajrájában vannak. Hogyan tud együtt dolgozni a kecskeméti színészekkel?
Szász János: Kecskeméten végtelenül szorgalmas színészekkel találkoztam, akik hihetetlen akaraterővel és tehetséggel dolgoznak - nem kevesebbel, mint az ismert fővárosi vagy külföldi művészek. Nekem nagyon pozitív élmény, hogy bírják a munkát és kíváncsiak - magukra és a partnerükre egyaránt. Sok-sok évvel ezelőtt, Nyíregyházán tapasztaltam hasonlót. Kecskeméten érzem, hogy befogadtak, és ebben a környezetben én is sokkal tehetségesebb rendező vagyok. Felszabadító a közeg, amiben most próbálunk.
- Mit gondol, nem furcsállja majd a szakma, hogy a hírös városban vállalt rendezői feladatot, míg például a Nemzetiben nem?
Szász János: Előfordulhat, hogy rácsodálkoznak majd erre, de alapvetően nem foglalkozom a kritikákkal. Bennem nincs kérdés: tudom, hogy jól döntöttem. Most már csak az kell, hogy a nézők minél többen jöjjenek, és nézzék meg az előadást!
Bera Linda
Fotók: Walter Péter
Forrás: Kecskeméti Katona József Színház
