 |
Mihail Ugarov: Oblom-off (r. Andzrej Bubien)
A héten kétszer (itt és itt) már eléggé belefutottunk az előző napokon, így - anélkül persze, hogy a Posztra bejutó előadások és a válogatás minőségét megkérdőjelezni merném - csütörtökön kb oblomovi hozzáállással ültem be a versenydarabra. A fejemben egy kiadós vacsora víziója szorongott olyan kérdésekkel összezárva, mint például hogy kipróbáljam e a grapefruit fagyit, valamint hogy a végtelen számú press tikkettes jelenlevő vajon hová publikál. Ezek után persze még kellemesebb volt a pozitív csalódás, mert korrekt kis előadást hoztak Debrecenből.
A siker kulcsa pedig Trill Zsolt. Bár az elején kicsit szerintem túlhúzta a felesleges ember figuráját, az első húsz perc után - talán mert megszoktam a karikatúrát - már nem fanyalogtam: végig valami elképesztő energiával és odaadással vitte Oblomovot - ezért az alakításért alap a legjobb színész díja a fesztiválon. Látni kell. Az előadás alatt végig színen levő Trill körül rotálódó színészek partnerek voltak a játékban és jóval visszafogottabban voltak jelen, így Zsolt - aki tavaly év végén még Nagy Ervin samesza volt a Kaméleonban - még inkább lubickolhatott a szerepben. A többiek közül egyébként tíz pont jár az énekeslánynak és Györgyi Annának, aki ijesztően be tudta tölteni a teret.
A történet gyorsan végigfutott, a rendezés hálistennek eléggé pörög, szerencsétlen Oblomov bukik, ahogy kell, a közönség pedig vastapsol. Az előadásnak van néhány nagyon erős pillanata, főleg a második színben, de amúgy sincsenek üresjáratok. Bár Trill miatt a kritikai érzékem nagy részét elvitte a cica, sajnos negatívum volt az amúgy kellemes elevator music nem kicsit eltúlzott használata: feltételezem, a jelenetek hatását akarták ezzel fokozni, de nekem néha inkább zavaró volt - Trillék simán megteremtették az atmoszférát mindenféle olcsó effekt nélkül is. Néha már-már azt vártam, hogy a fontosabb jeleneteknél egy kellemes zene alá kevert voice over (Grey's Anatomy 1.01) tudatja velünk, hogy mi az ábra és mit gondoljunk. Szintén el kéne felejteni a felesleges koreográfiákat, táncos-kardnyelős-pantomimozós betéteket, nekem nagyon nem kellettek a táncosok ebbe az előadásba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.