A 2009/2010-es évad első bemutatójával jelentkezett az Örkény István Színház szombat este. Bertolt Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című darabját Zsótér Sándor vitte színre, a címszerepet Kerekes Éva játssza.
Egy véres ujjat láttam a világból,
S így szóltam gyorsan: Rokonszenvezem.
Művészetem e korban sorvadoz,
Mert aljasság és ínség undorít.
De mocskos világotok mocskaihoz
Helyeslésem is hozzátartozik.
/ Bertolt Brecht /
Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában
című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Emellett dolgozott Max Reinhart és Erwin Piscator színházában is. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált és 1928-ban Helene Weigel színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte. 1927-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. Karl Marx A tőke című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani.
Brecht-ház Berlinben
Brecht és Weill együttműködésének legsikeresebb darabja a Lipcsében 1930-ban, majd Berlinben 1931-ben bemutatott náciellenes musical, a Mahagonny városának tündöklése és bukása. 1930-1933 között Brecht Berlinben élt, és tandrámáinak gyűjteményén, illetve az epikus színház elméletének megfogalmazásán dolgozott.
Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először Ausztriába, majd Svájcba, Dániába, Finnországba, Svédországba, végül az Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta náciellenes drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-38) és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941). 1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel.
Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, feleségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban, Kelet-Berlinben telepedtek le.
Brecht a Berliner Ensemble előtt 1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, melyet feleségével együtt vezetett. A színház igazgatása és rendezése mellett megírta a Kis organon a színház számára (1949) című átfogó színházelméleti tanulmányát, átdolgozást készített Jakob Michael Reinhold Lenz (1751-1792) A házitanítójából (magyarul: A nevelő úr, 1950), Shakespeare Coriolanusából (1951), Goethe Ős-Faustjából (1952), Molière Don Juanjából (1954), egyébként pedig inkább már csak szatirikus politikai verseket írt.
1953-ban Brecht a Pen Club elnöke lett, melyet az NDK kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani, a kommunista hatóságok ugyanakkor egyre kevésbé tűrték Brechtnek a sztálinista hatalommal szemben is örökké dacoló magatartását.
Brecht 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.
Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése
Fordította: Ungár Júlia
Arturo Ui, gengszterfőnök
Egy nő: Kerekes Éva
Az öreg Dogsborough
Egy színész: Csuja Imre
Ernesto Roma, Ui hadnagya: Ötvös András
Emanuele Giri, gengszter
Gaffles, egy úr a városházáról: Polgár Csaba
A virágkereskedő Giuseppe Givola, gengszter
Goodwill, egy úr a városházáról: Máthé Zsolt
Sheet, hajóvállalattulajdonos
Ted Ragg, riporter
O'Casey, vizsgálóbiztos
Védő
Ignatius Dullfeet: Debreczeny Csaba
Dockdaisy: Szandtner Anna
Dogsborough Jr.
Bowl, Sheet pénztárosa
A vádlott Fish
A fiatal Inna, Roma bizalmasa: Barabás Richárd eh.
Flake, karfioltrösztös
Bíró: Für Anikó
Hook, zöldségkereskedő: Dömötör András
Clark, karfioltrösztös
Ügyész: Takács Nóra Diána
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Maszk: Szabó Cili
Zene: Tallér Zsófia
Fordító- dramaturg: Ungár Júlia
Rendező: Zsótér Sándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.