A Tomcsa Sándor Színházban az évad első nagytermi bemutatójára október 8-án este 19 órától kerül sor. F. G. Lorca: Bernarda Alba háza című drámáját Csurulya Csongor rendezésében láthatják az érdeklődők. Egy nemzetközi projekt részeként ezzel a produkcióval vendégszerepel színházunk Olaszországban, Spanyolországban és Lengyelországban. A projektben részt vevő társszínházak előadásait júliusban egy mini fesztivál keretében láthatja a közönség.
F. G. Lorca: Bernarda Alba háza
Bernarda: P. Fincziski Andrea
Angustias, Bernarda lánya: Szász Kriszta
Magdalena, Bernarda lánya: Mezei Gabriella
Amelia, Bernarda lánya: László Kata
Martirio, Bernarda lánya: Jakab Orsolya
Adela, Bernarda lánya: Varga Márta
Poncia, szolgáló: Márton Réka
Szolgáló: Vidovenyecz Edina
Antonio María Benavides, halott férj: Antal Csaba
Mozgás: Lőrincz József
Fény: Toásó István
Hang: Lőrincz József
Rendező: Csurulya Csongor
Bemutató: 2009. október 08. 19.00
...Öt fénycsóva, öt reménysugár, öt lehetőség a boldogság felé és mindenek felett álló őrszem Bernarda. A lecsupaszított színpadon öt ablakkerettel jelzett bezárt sors. Öt cellaágy jelzi azt a szikárságot és fegyelmet, amelyben Bernarda lányai mint kalitkába zárt szabadulni vágyó madarak vergődnek. Az érthetőségig lecsupaszított szöveg lehetőséget ad, arra, hogy a színészek a metakommunikáció eszközeivel fejezzék ki a Lorca által megálmodott duende-t. A szenvedély és az ezáltal felszabadított erő lehetővé teszi, hogy a néző olyan lelki állapotba kerüljön, mintha szereplője lenne a Lorca-i drámának, így bizonyos értelemben tettese is az elkerülhetetlen tragédiának. A zene fontos hangulat és kontaktteremtő az alkotók és a befogadók között. Segítségével fokozható a már-már végletekig lelassított feszültség, melyet expresszív tematikus mozgással teszünk még erősebbé. A végére már csak ez a felismerés marad a nézőnek: milyen szerencse, hogy „csak színház volt az egész". /Csurulya Csongor/
A García Lorca-interpretációk kulcsa egy olyan különleges atmoszféra megteremtése, mely minden pillanatban magában hordozza a tragédia lehetőségét, s amely megérezteti egy sajátos törvények szerint létező világ működését. Elfogadjuk, hogy a szereplők nem tudnak kiszakadni ebből a világból. Ebben a duende átjárta, átfűtötte García Lorca-i univerzumban együtt jár gyengéd líra és izzó feszültség. Megtapasztalhatjuk sorsok végletekig feszített átalakulását, olyan sorsokét, melyekkel könnyedén azonosulhatunk, de nagyon távol is érezhetjük magunktól. Lorca túlfűtött, szenvedéllyel tele világa magával sodor, s már csak akkor eszmélünk fel, mikor megkondul a harang... /Csomós Tünde Timea, irodalmi titkár/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.