Kurátorok - TÁP Színház

Alap, hogy nem csak a POSZT hivatalos versenyprogramja miatt érdemes leutazni a pécsi fesztiválra - különösen, ha az idei válogatást nézem. A sétálóutcán meglehetősen céltalanul lézengő magyar kvázicelebek jólesően bamba stírölése a teraszon felszolgált kétszemélyes bőségtál mellől mint tevékenység és a villányi bortúra kötelezően választott opciója mellett nem szabad kihagyni a színházi buli OFF-programjait sem. Én speciel régi adósságot törlesztettem a TÁP Színház itt látható darabjának megtekintésével. Az improvizációs performanszokat és hasonló projekteket favorizáló, fluktuáló összetételű csapat ezúttal egy mindenki által jól ismert hungarikumot vett górcső alá Kurátorok című darabjával.

A pályázati/alapítványi pénzek elosztásának metódusával valószínűleg már egyetem alatt mindenki tisztába került, aki mondjuk vetett már futó pillantást valamely hallgatói pályázati pénzeket kiutaló HÖK-elnök kolesszobájának felszerelésére (a miénknek anno egy festmény is volt a falán, közvetlenül a TV (tévé!!) felett, ami a budaörsi kolesz átlag szobabelsőjéhez viszonyítva nagyjából olyan mintha valamelyik busman terepjáróval jelenne meg a törzsi vadászaton). Filmes és színházi körökben pedig a pályázati pénzek elosztása (leosztása) állandó téma, nem csak mert viszonylag kevéssé piaci alapon működnek, hanem a sok eszkimó-kevés fóka effektus miatt meglehetősen éles is a verseny. Ezt a témát járja körül a TÁP a Kurátorokban, bennfentesek szemével, ám elképesztően humoros öniróniával fűszerezve.

A sok apró, egymáshoz csak lazán kapcsolódó jelenet olyan jól ismert karaktertoposzokat figuráz ki zseniálisan, mint a magának és haveroknak osztó, felelősséget nem vállaló kurtóriumi elnök, a sértődékeny drámaíró, vagy a bratyizó, korrupt minisztériumi tisztségviselő. Apropó, nem tudom mennyire szándékos, de a párnával kitömött hasú kuratóriumi vezető külsőleg nagyon hajazott Grunwalsky Ferencre, bár valószínűleg bármelyik ápolatlanabb közalapítványi elnök lehetne.

Mindez a keret bizarrul ötletes, kiszámíthatatlan fordulatokat hoz a sztoriban (pl. a jövőből visszajött kurátor jelenete). Aprólékosan kidolgozottnak tűnik minden jelenet (öten írták, hatan rendezték és vagy huszan szerepelnek benne, szóval nagy a merítés), mégis mintha a kisujjukból rázták volna ki az alkotók a darabot, annyira érezhetően állandó színházi beszédtémát és humorforrást dolgoztak fel. Láthatóan ők tényleg ebben élnek, talán csak a próbák alatti büfés diskurzusaikat vetették papírra.

És ugyan hol üthetne nagyobbat a darab, mint pont Pécsett, ahol galaktikus méreteket ölt az EU és hazai pénzek felmutatható eredmények nélküli elfolyatása a kulturális főváros projekt keretében (apropó, a POSZT ideje alatt tarott Hiller is sajtótájékoztatót , amolyan "Itt már minden sínen van" - konklúzióval. Mindenesetre a főutcán parádézó minisztériumi sleppben drumlinnal simán felismerni véltük az előző napi előadás egyes szereplőit..)

Ja, és jó látni nagy öregeket is feltűnni a TÁP-os projektekben, akiknek nem derogál részt venni a laza performanszokban - esetünkben Hegedűs D. alakított felejthetetlent (bár drumlin inkorrekt megjegyzése szerint nem az elfojtott kreatív energia áll a szereplése mögött, szimplán szereti magát fiatalokkal körülvenni). Muzeológusoknak, munkanélküli íróknak, fesztiválszervezőknek, pályázatíróknak és alternatív színházi projektek vezetőinek kötelező darab.