A végítélet napja

Egy jó heccnek induló csíny súlyos balesethez vezet. A baleset okozói nem tudnak szembenézni a tettükkel, és az események innentől kezdve látszólag megállíthatatlanul pörögnek. Ödön von Horváth sokrétű drámájában mesteri találékonysággal rajzol meg egy mini társadalmat, és a benne működő erőket. A mérleg egyik serpenyőjébe az egyén, a másikba a társadalom felelőssége kerül az elkövetett bűnért. A szereplőknek az őket körülvevő közösséggel kell önmagukért megküzdeniük.

Föld Színház: Ödön von Horváth: A végítélet napja

Előadók:
Thomas Hudetz: Heiner Péter
Hudetzné: Kenéz Anikó
Luise: Hinsenkamp Fanni / Németh Virág
Lechner vendéglős: Rudas Attila
Anna Lechner: Szenteczki Zita / Morvay Judit
Ferdinand Bichler: Skublics Benedek
Leni: Németh Virág / Hinsenkamp Fanni
Erna Leimgruber: Márkus Rita
Kozmetikai ügynök: Borka Zsombor
Rendőrbiztos: Jávor Gergő
Kohut mozdonyvezető: id. Juhász Bálint

Zene: Morvay Judit
Dramaturg: Nádor Zsófia
Tér: Kormos Zsófia
Jelmez: Temesi Apolka
Fény: Karlócai Balázs

Rendező: Juhász Bálint

2009. október 19., 20:00
2009. október 20., 20:00

Helyszín: Bakelit Multi Art Center, Hangár

Bemutató a Bakelitben, Ödön von Horváth: A végítélet napja
Interjú a rendezővel, Juhász Bálinttal

A végítélet napja a lelkiismeret drámája, de drámai mélységei mellett egy jól működő krimi is, ami ellenállhatatlanul halad a végkifejlet felé. Miért vagyunk személyesen felelősek? Mit okoz bennünk a bűntudat, illetve annak elfojtása? Az igazság kimondása felnőtté tesz? Vajon ki lehet-e lépni az első rossz döntés után megállíthatatlannak látszó folyamatból? A Föld Színház előadása ezt a küzdelmet egy óriási tátongó gyár terébe helyezi, itt találkoznak, illetve vesznek el a történet hősei. A premier Budapesten, a Bakelit Multi Art Centerben lesz látható október 19-én és 20-án. Juhász Bálinttal a Föld Színház alapítójával, Pintér Zsanett beszélgetett.

- Mikor alakult a Föld Színház, illetve milyen céllal született meg a társulat?

Juhász Bálint: 2004-ben alakultunk, most vagyunk 5 évesek. Ennek apropóján október 17-én, most szombaton egy koncertet készülünk adni a Bakelitben - a különböző előadásainkban színészek által produkált zenéket gyűjtöttük most össze. Nagyon muzikális a társaság, több szólamban énekelünk ukrán, bolgár, magyar és cigány népdalokat, illetve könnyűzenét is.

A Föld Színház egyik legfontosabb célja, azt hiszem, hogy a színházi munkán keresztül egy közösséget hozzunk létre, egy olyan közösséget, ami példaértékű lehet a körülöttünk élő társadalom számára. Mi együtt alkotunk egy közösségben, az együttműködésről, közös döntésekről, közös felelősségről tanulunk. Egy-egy előadás, vagy általunk szervezett workshop pedig egy olyan felület, amikor megmutathatjuk, milyen kapcsolatokat alakítottunk ki egymással.

Két évvel ezelőtt nemzetközi együttműködésbe kezdtünk egy dán és egy magyar népfőiskolával. Azóta kétszer szerveztünk színházi műhelyt, amire Dániából, Lengyelországból, Magyarországról, Norvégiából és Spanyolországból jöttek résztvevők. Ez egy része a közös tanulásunknak.

- Honnan a névválasztás?

Juhász Bálint: A teremtésre utal - a Bibliában Isten agyagból formázza meg az embert. Benne van az is, hogy fontos számunkra a természetközeliség: minden próbafolyamat során elvonulunk vidékre, lehetőleg természeti környezetbe táborozni. És egy vicc is: ha angolra fordítom: Globe Theatre.

- Térjünk rá a mostani projektetekre, A végítélet napja című előadásra. Miért ezt a darabot választottad? Esetleg személyes indíttatás vezérelt?

Juhász Bálint: Szerelembe kell esni a szöveggel, hogy az ember nekifogjon előadást csinálni belőle, a szerelem pedig misztérium, soha nem lehet teljesen rájönni, hogy miért pont ezt, pont így, de azért azon vagyok, hogy megfejtsem. Már régóta szerettem volna olyan előadást készíteni, ami egyetlen drámát adaptál színpadra, ugyanis a Föld Színházban eddig ilyet még nem csináltunk, az előadások szövegeit mi állítottuk össze, és még abban az esetben is, amikor drámai szöveg volt a kiindulópontunk, akkor is, azt teljesen feldaraboltuk, összekevertük, és nem azzal a céllal használtuk fel, hogy az eredeti történetet elmeséljük. Már jó ideje szerettem volna kipróbálni, hogy úgy csináljunk egy előadást, hogy megkísérelünk megfejteni drámai szövegben rejlő szándékokat, és alkalmazkodni hozzájuk. Most találkoztam először úgy egy drámával, hogy azt éreztem, foglalkoztat annyira, hogy meg akarom rendezni, és voltak hozzá megfelelő embereim is. A szereplők feléről azonnal tudtam, hogy hogyan osztanám ki; többek között a főszerepet, a mulasztás miatt balesetet okozó állomásfőnököt, tudtam, hogy kinek akarom adni. És ez nagyon izgalmas volt, mert azt gondoltam, hogy ezek milyen jó feladatok lesznek a színészeknek. Másfelől persze az is igaz, hogy ez a történet személyesen is fontos nekem. Valaki meggondolatlanságból csinál valami bajt, és aztán legszívesebben elfelejtené, meg nem történtté tenné...

Gyerekkoromban nagyon hirtelen cselekedtem, és sokszor nagyon zavart, hogy vagy így, vagy úgy tettem - a következmények miatt. Szinte igazságtalannak tűnik, hogy az ember okozója valami bajnak, noha ez neki nem állt szándékában. Azt szeretném, ha a szándékomat néznék, és nem a tetteimet, hiszen én az előbbiben vagyok benne, az vagyok csak én. Ez persze nincsen így, de amikor a kettő nem vág egybe, nehéz ezt elfogadni.

- Mi volt a legemlékezetesebb pillanatotok a próbafolyamat alatt vagy mi az, amit mindenképp kiemelnél?

Juhász Bálint: Júliusban tartottunk két munkabemutatót a Bakelitben, azt mutattuk meg, ahol akkor tartottunk. Az előtte lévő héten folyamatosan együtt voltunk, együtt ettünk, és együtt is aludtunk. Először Budapesttől nem túl messze, az erdő közepén táboroztunk, egy cserkészparkban, aztán mindannyian bevonultunk a Bakelitbe, és az utolsó napokat ott töltöttük, a színházhoz tartozó hostelben aludtunk, ami egy iszonyú jó hely. A végén kétszer - mert két szereposztás van - eljátszottuk a darabot. A hét végén úgy ment mindenki haza, hogy milyen kár, hogy vége. Ez szerintem nagyon fontos, mert azt mutatja, hogy nagyon jól működik a közösségünk. Nagyon-nagyon különböző emberek dolgoznak együtt nálunk, és hogy egy korban, élettapasztalatokban és még számos más aspektusban nagyon heterogén csoport egyöntetűen annyira jól érzi magát együtt, hogy nem esik jól abbahagyni az együttlétet, az nagyon lényeges számomra. Miközben reggel 9-től este 10-ig, 11-ig próbáltunk, aztán meg szereltünk, fényeket állítottunk, és más hasonló dolgokat tettünk az éjszaka közepéig. Az együttlét öröme annak az egyértelmű jele, hogy nagyon jó eszközöket találtunk az együttműködésre. A színház lényege a közösségiség, ezért ez egy nagyon fontos szakmai szempont.

De az utolsó hét mellett számos más emlékezetes pontja van A végítélet próbafolyamatának. Több helyen próbáltunk a Sirálytól elkezdve az azóta megszűnt R-Klubbon át a lakásomig, illetve a lakásomhoz közel elterülő Városmajor parkig. Oda akkor vittem ki a csapatot, amikor olyan feladatot akartam adni nekik, ami szélesíti, nagyítja, elrajzolja a játékukat. Amikor először kint próbáltunk, egy napsütéses szombat délelőtt volt, a park tele volt fiatalokkal, kisgyerekes családokkal és persze idősekkel is. A feladat az volt, hogy úgy játszanak egy jelenetet, amiben a darabbeli szerepüknek megfelelően vesznek részt, hogy mi - a többiek - legalább 60 méterről fogjuk azt nézni. Bejátszottuk az egész Városmajor parkot, fantasztikus dolgokat alkottak a színészek, felszabadító volt. Szívesen belevinném az előadásba az akkori szabadságukat, azóta is azon ügyködünk.

- Színjáték hét képben. Milyen rendezői sajátosságokat alkalmaztál?

Juhász Bálint: Nem tudom, hogy mit értesz rendezői sajátosság alkalmazása alatt, de ha már így szóba került: a hét kép szerintem fontos formai kerete a darabnak. Apokaliptikus bibliai utalás, ahogy a cím is. Az nagyon izgalmas ebben a szövegben, hogy egészen egyszerű, hétköznapi emberekről szól a történet, akiknek nagyon is evilági motivációik és problémáik vannak, és az egész egy tágabb keretbe van helyezve a benne lévő bibliai - vallási utalásokkal. Amikor előadást készítünk belőle, azt kell megtalálni, hogyan lehet ezeket a sajátosságokat színpadi nyelven megfogalmazni.

- Milyen dramaturgiai változásokon ment keresztül a darab? Ha egyáltalán ment?

Juhász Bálint: Persze, hogy ment. Az eredeti darab végéről kihúztunk kábé 10 sort például. A főszereplő elindul, hogy öngyilkos legyen, és Ödönnél nem lesz az, úgy dönt, hogy feladja magát. Ez a kérdés a darab talán legfőbb dilemmája, ki ítélkezhet ki fölött? Ezért igazabbnak, a darab mondanivalóját jobban tolmácsolónak éreztem ezt a kérdést nyitva hagyni. Hudetz, a vasútállomás főnöke elindul, hogy megölje magát, elrobog a vonat, és utána ő ott marad - de dialógus már nem hangzik el, helyette egy ukrán népdalba kezd bele, amihez több szólamban csatlakozik a társulat többi tagja, és ami egyfajta bocsánatkérés az elkövetett bűnökért. Megváltoztattuk az egyik szereplő - a patikus - nemét is; az eredetiben férfi, nálunk nő. Ő folyton helyezkedik, lavírozik az emberek, elsősorban a nővére, illetve a sógora, az állomásfőnök illetve a falu többi lakója között. Azt gondoltam, hogy ez sokkal érthetőbb, ha nőről van szó, rögtön minden mondata értelmet kap és kiderül, hogy valójában szerelmes a nővére férjébe. És persze rengeteg apróság történt: a magyar fordítás nem az igazi, újra kellett német eredetiben olvasni, összevetni sorról-sorra. És az is befolyásolta a szöveg alakulását, hogy a nyelvben a dráma születéséhez képest sok minden ma másképp van: azonos viszonyokban ma már inkább tegeződünk például - ilyenen is változtattunk, hogy jobban érthető legyen a szereplők közlendőjének a lényege.

- Miért volt szükség kettős szereposztásra?

Juhász Bálint: Nem volt rá szükség, ez is olyasmi, amit szerettem volna kipróbálni. Mindig is azt hittem, hogy hülyeség, szükségmegoldás. Tavaly láttam a Serban-féle Ványa bácsit, ami lenyűgözött. Az is nagy hatással volt rám, ahogy a szerepek kiosztásáról gondolkodott: szeretett volna több színésszel dolgozni a kolozsvári társulatból, mint ahány szerep volt a darabban; ezért a női szerepeket megkettőzte. Beszélgettem az egyik színésszel a próbákról, és amit mesélt, nagyon érdekesnek hangzott, arra jutottam, ha jól van kezelve, izgalmas és jó lecke lehet a színészeknek és a rendezőnek is, ha egy előadásban ugyanazt a szerepet két színésszel is ki kell dolgozni. A Végítélet női főszerepét két lánynak is szerettem volna adni. Mindkettejüket nem sokkal a próbák kezdete előtt ismertem meg, és más-más módon, de mindketten ámulatba ejtettek. Arra jutottam, ha ők benne vannak az ötletben, adhatom mindkettejüknek is, megbeszéltük, és így lett. Nagyon jó döntés volt, rengeteget tanultunk belőle. Nekem feladatokat adott ez a helyzet, ők hatottak egymásra, illetve a többi színészre is, és közben mindketten megőrizték önmagukat és ragaszkodtak saját egyedi szerepformálásukhoz. Ez a szituáció nagyon világosan állítja eléd a kérdést: mi a szerep lényege, és az hogyan egyedíthető a színésztől függően.

- A premier, a Bakelit Multi Art Centerben lesz október 19-én és 20-án. Miért ezt a helyszínt választottad?

Juhász Bálint: Egy gyárcsarnokot kerestem az előadáshoz helyszínül. Aztán egyszer csak beugrott, hogy a Bakelit gyár is, meg a színház is. A tér egy nagy gyárcsarnok, amiben több szint van, és ez lehetővé teszi, hogy az egész falu jelen legyen egyszerre ki itt, ki ott jelenik meg és szól hozzá az eseményekhez. A Bakelitben az a jó, hogy miközben pont olyasmi tér, mint amit kerestünk, ez egy működő színház is, infrastruktúrával.

- Milyen terveid vannak még a társulattal kapcsolatban?

Juhász Bálint: A Végítélet után ebben a félévben nem csinálunk újabb előadást, (ezt karácsonyig havonta kétszer játsszuk) hanem tréningezünk. Az évad második felében újra fogjuk játszani a Világ Bölcse című előadásunkat, amit tavaly beválogattak az év legjobb gyerek- és ifjúsági előadásai közé, az V. Gyermekszínházi Szemlére. Nyáron nemzetközi tábort szervezünk táncosokkal és más előadóművészekkel együtt Norvégiában. Ezek a tervek. Arról is szó van, hogy újra megcsináljuk az egyik korábbi előadásunkat. De erről még nem döntöttünk.

Forrás: Bakelit Multi Art Center