Hamlet-parafrázis

Párbeszédek. Egy színész dialógusa egy szereppel. Egy szerepen át önmagával. Egy személyiség harca a múlttal, a soha el nem érkező jövővel, a jelen fal nélküli börtönébe zárva. Két műfaj izgalmas találkozása - a színház párbeszéde a filmmel. A monológé a dialóggal. A monodrámáé a sokszereplős játékkal. Képzelt lények valósága a test virtuális kínjaival. Valóság az illúzióval. Celluloid-magány és húsban, vérben rögzülő idő.

IMG_0558

 

Menszátor Héresz Attila sajátos látványvilágú Hamlet-parafrázisa izgalmas kísérlet: miközben a monológ, a monodráma határait feszegeti, újszerű, egyszerre személyes és ironikus módon közelíti meg a drámairodalom egyik legtalányosabb figuráját. Szubjektív interpretáció objektíven át - vallomásosságát a filmkockákon megjelenő szereplők rendre megkérdőjelezik, idézőjelbe teszik, áthangolják, s e dimenziókon túli találkozásból különös színpadi fénytörés születik. Színház és mozgókép egyedi szintézise.

 

a MASZK és az Anyaszínház koprodukciója
HAMLET
- budapesti bemutató -

előadja és rendezte: Menszátor Héresz Attila

közreműködik:
Atlasz Gábor, Dióssi Gábor, Fátyol Kamilla,
Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Menszátor Magdolna,
Mucsi Zoltán, Szőlősy Zoltán


film:
Menszátor Héresz Attila, Császi Ádám, Géczy Dávid,
Richter Nóra, Dobóczi Balázs, Dala István, Szigethy Márton, Kiss 'Gravi' András,
Bendó Zsuzsanna, Czettele Győző, Zsigmond Orsolya, Horváth Eszter, Kristóf Márton,
Pótári József, Krista Tamás, Osváth Gábor

mozgás: Kántor Kata
technikai rendező: Vella Péter János
a rendező munkatársa: Sediánszky Nóra

Előadás időpontok: 2009. november 11., 12. este 20 óra
Helyszín: Sirály

 

IMG_0571

 

Az esti illúzió a fesztivál felkérésére Menszátor Héresz Attila Hamletja volt. Fogalmam nincs, csak sejtésem: vannak színészek, akik akarnak Hamlet lenni (mint ahogy mások talán Csehov-hősök és hősnők), s ha jut nekik rendező, akkor jó esetben boldogok lehetnek. Akit azonban nem keresnek ezzel, az vágyja, alighanem valami észrevétlenül növekvő keserűséggel. Menszátor Héresz Attila pedig megcsinálta a magáét: Sediánszky Nóra dramaturggal, illetve hét vetített színésszel.

Hamlet persze pont illúzióktól válik mentessé - itt nagyon hamar. Ezt a kínt, a magánnyal való csörték keservét színezte a színházra, s benne a magára is reflektáló humorral az egyedül játszó színész - ami nehézsége is a helyzetnek, mert mi nézők ugyancsak tudjuk, magányos istenigazából társaságban tud lenni az ember. Ez a Hamlet azonban szépen gondolkodik, nagyjából pontosan érez. S nyilvánvaló erénnyé lesz a jó ritmizáltság, miként zenei dramaturgiát sejtetően tagolja az előadást. A többit, mint mindig, nekünk, nézőknek kell hozzátennünk, mert a mű annak nyílik meg, aki nem zárkózik el előle, sőt dolgozik érte, ha látja értelmét. Én láttam.

Lilanyúl

ki ez a menszátor héresz attila, aki jászai mari után (tavaly) most hamlet bőrében nyűgöz le?
akinek szép hangja van. orgánuma. aki tud sírni a színpadon. úgy igazából.
hamlet a beszélő élő, majd a beszélő halott.
haláfejes póló (fekete)
térdzokni (zöld)
térdvédő (a zokni alatt, fehér)
ballonkabát (fekete)
hamlet focistának öltözik. három null a félidőben, a végén hat három!
kezében labda (halálfejes)
dekázni is tud, méghozzá tizennégyet!
micsoda szellem!
"jaj nekem, hogy amit láttam, láttam"
ez az előadás jó példája annak, hogyan bolonduljunk meg.
a hangok majd megadják a választ. mindenkinek, szépen sorban.
fokozatosan halkan? vagy gyorsan és feltűnően?
sajnos, ezt nem választhatjuk meg.tudtad, hogy hamletet a titkosszolgálat lehallgatta?
mindent tudtak róla, amit MAGÁBAN beszélt.
ez a darab azért jó, mert úgy van köze hamlethez, hogy semmi köze hozzá. modernül csomagolva - és mégis ugyanaz tudott maradni.
milyen furcsa, amikor az ember halálát megtapsolják.
brávó! brávó! gratulálunk.
vagy inkább részvétem?
"tízezer forintot mernék tenni a szellem szavára"
így jár az, aki nem becstelen.
isten veled kedves néző, jusson eszedbe menszátor hamlet attila.
eső


IMG_0620

 

Amikor Hamlet bevágja a hatodik gólt

Menszátor Héresz Attila zseni. Szeretem ezt az embert. Lelkesedésem szintén magánvélemény. Már a tavalyi Jászai-előadás után tudtam, az idén bármivel is jön, azt megnézem. A Hamlet-illúziók csak ráadás. Menszátor végig egymaga van a színpadon, a többi szereplő az előadást kísérő film szereplője, tárgyal, vitázik és ha kell, megvív velük. Hamlet, azért hogy elég együgyűnek tűnjön, a magyar válogatott labdarúgómezében álcázza magát. Hátán a mezszám: 1526. Labdáján halálfej, ennek ellenére ügyesen dekázik, és ha kell, bevágja azt a londoni hatodik gólt. Kell-e ennél súlyosabb hamleti magány és őrület? Mindeközben a közönség felszabadultan nevet a poénokon, mert ez a dán királyfi bizony esendő, szánalmasan emberi, nyugodtan ki lehet nevetni. Nincs értelme tagadnom, nagyon elégedett vagyok.

És végül, de nem utolsósorban, sőt, elsősorban este 8-kor kezdődött a régi zsinagógában Menszátor Héresz Attila Hamlet-illúziók című produkciója. Kifejezetten az idei Thealterre készült, amit az illúzió jegyében képzeltek el a fesztivál szervezői.

Elöljáróban annyit: tavaly a Jászai Marit láttam tőle a régi Hungáriában, ami tetszett is, meg nem is, mindenesetre ötletes, szellemes volt.

A Hamlet azonban... egyenesen lenyűgözött. Egyrészt azért, mert alapvetően viszolygok attól, ha valaki például egy Hamletet át akar helyezni a modern időkbe. Hiszen ez manapság nagy divat. És többnyire sajnos nem sikerül.

Ebben a produkcióban azonban nem sérült a Hamlet, és nem éreztem úgy, hogy Menszátor bűnt követ el, amikor megjelent halálfejes fekete pólóban, majd később focistának öltözve dekázni kezdett a színpadon. Labdájára halálfejet festettek.

Nagyon tetszett, hogy a darab többi szereplője három mozivásznon jelent meg, nagyon sok humor, sok fricska - furcsa volt rádöbbenni, hogy egy Hamlet ilyen is lehet.

Ezt az előadást nagyon szerettem, és nemcsak én, a nézők is, akik tetszésüket vastapssal nyilvánították ki.

Nyemcsók Éva


Menszátor Héresz Attila: Hamlet-illúziók (Régi Zsinagóga, 2009. július 21.)

Egy év után még el sem temettük emlékezetünkben a túlvilágról monologizáló Jászait, aki Menszátor Héresz Attila előadásában elevenebb volt, mint az egykori színésznő mai kultusza, máris újabb, ismertségéből és szerkezeti felépítéséből adódóan összetettebb kihívásokat tartogató feladatra vállalkozott az önmagát rendező színész. A Hamlet kvázi-monodrámává formálása látványos, a modern (film)színház kelléktárát kihasználó és a magyar kultúrát ironikusan megidéző csavarral oldotta meg a darab és az egyszemélyes színház kereteinek feloldását.

A darab szereplőit a folpack-ba csomagolt irodai széket trapézalakban határoló három vetítővásznon a részletekig megtervezett, a valódi, egyidejű párbeszéd illúzióját megteremtő film jelenítette meg. Hamlet őrülete így ismét egy réteggel gazdagodott, hiszen az egyes snitteken feltűnő alakok a jelenlét illúzióját keltve, de valójában éppen jelen-nem-létükkel hangsúlyozták a képkockákkal monologizáló kiszolgáltatottságát. A modern Hamlet időben és térben valódinak látszó, de a valós érintkezésről lekéső párbeszédet folytatott, akár a tévéképernyő előtt ülő modern hamletek. Nem irányíthatta a dialógusokat, mert a vászon gyakran kifehéredett egy-egy monológ közben, magára hagyva a királyfit.
Ez a kiszolgáltatottság nem lepte meg a honosított, hazánkba igazolt Hamletet, aki az őrülettel kacérkodva az aranycsapat 1526-os számú mezébe bújt, haptákba vágta magát a Himnusz hallatán, és kiválóan dekázott térdvédőjében, rövidnadrágjában a Hobo Blues Band 6:3-jára. A visszafordíthatatlan őrülettel a labda halálfejjé változott, mint ahogy a korábbi átöltözésnél a szövetkabát alól előkerült a fekete póló a stilizált koponyacsonttal. Az irónia helyén volt az egyik legnépszerűbb Shakespeare-darab feldolgozásában, hiszen a könnyen összerakható események, a szállóigéből új életre keltett szövegmozaikok éppen mai nyelvre fordították a drámát.


Hamlet-illúziók

A sokoldalú Menszátor Héresz Attila az elmúlt év osztatlan sikere után újabb darabbal rukkolt elő a Thealteren. A Maszk Egyesület kérte fel a művészt, hogy az idei fesztiválra hozzon egy új darabot, a 2009-es kulcsszó; az illúzió köré felépítve az előadást.

Így született meg a Hamlet-illúziók, egy olyan monodráma, amely során a színész egyedül van a színpadon, de a három óriási kivetítőn időnként feltűnik a darab többi szereplője is. Folyamatosan reflektálnak egymás szavaira, mozdulataira, attól függetlenül, hogy térben, vagy síkban helyezkednek el a színpadon.

Hamlet itt van köztünk. A mai világban. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, s most itt áll -, illetve olykor ül- előttünk. A bizarr bár-jelenetre apelláló hangulat hamarosan átmegy valamiféle pokolbéli rémálomba. Az erősen maszkírozott zöld fényben úszó Mucsi Zoltán az ötször négyméteres vásznon megjelenve valóban félelmetes látványt nyújtott. Az időnként elsötétülő kivetítők előtt Hamlet vergődése fokozatosan válik egyre kétségbeesettebbé.
Film és színház ritkán tudja ennyire jól kiegészíteni egymást! Menszátor a tekintetek gyűrűjének csapdájába esett. Félelmetes és rideg vízióiban teljesen elvesztette igazi énjét. A kiszolgáltatottság abszolút terében csak káosz van. Nincs én, nincsenek tiszta gondolatok és helyes döntések, csak a gyötrődés egyre erősebb fokozatai léteznek és a végső kétségbeesés. Vérében a méreggel hánykolódik a bosszú és az árnyékban való meghúzódás között. Fiúi kötelessége és emberi félelme újra és újra leküzdi egymást.

Az őrület akkor hág a tetőfokára, amikor Menszátor magyar focimezt ölt magára, s egy fekete koponyafejet ábrázoló labdával kezd el dekázni. Igen erős véleményt formál ezzel a jelenettel a darab...
Kedd este ősbemutatót láthatott a Régi Zsinagóga közönsége, s talán épp ezért olykor-olykor hullámzott az előadás. A koncepció előtt le a kalappal, de a színészi játékba és a technikába olykor-olykor csúsztak hibák...
Azonban egy nagyon erős darab megszületésének voltunk tanúi, amelyért a rendező-főszereplő Menszátor Héresz Attila meghatározó személyisége a felelős.
Köszönjük!

 

süti beállítások módosítása