A Warlikowski előadást a fesztivál legelegánsabb helyszínén, a Pápai Palotában játsszák. A több mint kétezer fős nézőteret sérthetetlen műemlék falak, magas harangtornyok és gótikus boltívek veszik körül. Avignon emblémája lehetne ez a tér: a középkorban komoly vallási és ezáltal világi hatalmat birtokló város kortárs reneszánszát éli, de potenciája kulturális, előadásokat celebrálnak azokban a terekben, ahol egykor egész tartományok sorsáról döntöttek.
(A)pollonia
A régi falak közé új funkciók és új tartalmak kerültek, új formában. Az új anyag a vas és az alumínium, ebből építik fel a nézőteret, fényes, könnyen mozgatható, átalakítható. Legalább harminc soros, folyamatosan emelkedő nézőtér, leginkább egy aréna tribünjéhez hasonlítható. Itt nem jobb és bal oldal van, hanem páros és páratlan székek. Vagyis, akik egymás mellett vannak a számsorban, azok nem fognak egymás mellé ülni.
Hasonlóan bonyolult és többszintes lépcsőkön jutunk fel a helyünkre, majd körülnézünk. Két napja már láttuk a díszletet, akkor még épülőfélben volt, a színpad elejét borító fényes monokróm lapokat ragasztották le, és a közepén elhelyezkedő lámpaállványokat szerelték be. A lassan szcenikai közhellyé váló vécécsészék még szintén a munkásokra vártak, és még nem tudhattuk, hogy az egyik többtíz négyzetméteres plexilapokból összerakott akvárium-szobát változtatják intim térré. A másik akvárium fodrászszalon lesz leopárdmintás bútorhuzatokkal, később high society-beli nő gardróbja mályvaszín szőnyeggel, végül a finálé általános szeretet-partijának dekadens helyszíne.
(A)pollonia
A két akvárium impozáns méretű, máshol ekkora egy kamaraszínpad, de szinte szűkösnek hatnak a hatalmas térben. A monokróm lapok mögött simára csiszolt parkettamezők húzódnak, és mi mindent felülről látunk, minimalista, letisztult dizájn-mozaikként. A színpad jobboldalán irreálisan hosszú fekete-piros ülőgarnitúra húzódik, húsz ember is kényelmesen elférne rajta. Fölötte, az egyébként szürkés-steril csempézett hátteret színes fotók kollázsa takarja.
A kollázs vezet minket az előadás szerkezetéhez is: Aiszkhülosz Oreszteiájának, Euripidész Alkésztiszének és kortárs szerzők (leginkább Hanna Krall) írásainak ötvözetéből születik meg a szöveg. Warlikowski egyetlen szempont kiemelésére fűzi fel az antik tragédiák történetét, majd ezt az aspektust árnyalja a második rész kortárs párhuzamaival. Gyilkosok és áldozatok viszonyává formálja a görög drámákat: Iphigeneia Agamemnón áldozata, Agamemnón Klütaimnésztráé, Klütaimnésztra Oresztészé, Alkésztisz Admétoszé. A viszony helyenként relativizálódik, a kínzás és uralkodás kétoldalú lesz, lelki és fizikai terror kel versenyre egymással, de Warlikowski értelmezése alapvetően feminista olvasat: az erőszakos maszkulin elnyomás kíséri végig az előadást.
Az első rész végén megjelenő Apolonia (ez Hanna Krall írásának is a címe) valós történelmi személy, aki a második világháború idején zsidókat bújtatott és ezért kivégezték. Őt Warlikowski az Alkésztiszt megformáló színésznővel játszatja, azzal a szereppel azonosítja, akinek mások megváltásáért kell koporsóba feküdnie, ugyanakkor Iphigeneiával is párhuzamba állítja, ugyanis Apolonia bukásában az apja is szerepet játszott. Warlikowski egy a bemutató kapcsán készült interjúban elmondja, hogy „a holokauszt új dimenzióval gazdagszik a görög tragédiáknak köszönhetően; és a görög tragédiák új dimenzióval gazdagszanak a Holocaustnak köszönhetően. Az antikvitás legnagyobb drámája és egy lengyel nő története, aki azért halt meg, mert meg akart menteni huszonöt zsidót - és meg kellett halnia, mert az apja nem akarta őt megmenteni - kompatibilisek. Mindkettőnek hasonló tragikus lényege van." Vagyis nem pusztán egy ciklikus történelemszemléletet kíván közvetíteni az adaptált történetek teljes mértékben átírt szövegeinek egymás mellé állításával, hanem értelmezési és feldolgozási lehetőséget is kínál. Azt állítja, hogy ezekről a témákról 1945 után megszűnt vagy soha nem is létezett párbeszéd, és művészeti eszközökkel, művészeti párhuzamokkal kíván lehetőséget nyújtani ennek beindítására. A második részt már ezen tézis gyakorlati kivitelezésének szenteli, példává formálja: Apolonia fia a jelenben átveszi anyja kitüntetését egy Elisabeth Costello vezette konferencián. Costello a párbeszéd elindítója: fél órát beszél az üres színpadon a holokausztról, miközben szövegének papírjait elfújja a Pápai Palota udvarában felerősödött szél, amely a negyven fokos avignoni meleget hideg koratavasszá változtatja.
Warlikowski - fáztunk
De az előadás formája is hűsítő, tiszta vizű széles folyóként hömpölyög, Warlikowski tágasra húzottan, bőkezűen bánik a szövegekkel, az irreálisan hosszúra tágított monológokban a néző elveszíti időérzékét. Hasonló hatást ér el a gyakori vetítésekkel, amelyek szimultán, a francia új hullám közelijeire hajazó stílusban tágítják már szinte önálló univerzummá a teret. A ritmus igazi hömpölygését pedig a blokkokat elválasztó háromtagú együttesből és egy énekesnőből álló formáció elegáns, de helyenként kifejezetten szenvedélyes jelenléte adja meg.
A befejezés egy kissé szentimentális love parade a bal oldali akváriumban, meleg izraeli katona fiúval, rókabundás femme fatale-okkal és a sarokban ülő terhes Alkésztisszel - amit lezár: egy hűvös, nagy formátumú, visszafogottan provokatív, lassú előadás.
Szabó-Székely Ármin
Az Intenzív Projekt Avignon további írásai:
- Egy orgazmust!!!! (Khaled-Abdo Szaida)
- Egy elhanyagolt Hugo dráma (Vécsei Anna)
- Csillaghullás (Balassa Eszter)
- Az év arca (Solt Róbert)
- Avignonban a világ (Boronkay Soma)
- Első lépések a megismerkedés rögös útján (Marsalkó Eszter)
- Hegyezzük a szemünket Avignonra (Vécsei Anna)
- Intenzív Projekt - Beköszöntő (Jákfalvi magdolna)
Az Intenzív Projekt Avignon fotógalériái:
----
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.