Nyit a Kortárs Drámafesztivál

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház fiatal rendezőjének, Antal Attilának az előadásával nyit a Kortárs Drámafesztivál. A nyitóelőadásra a Bakelitben kerül sor. A Nevet a nap egy fiatal, 1985-ös születésű horvát drámaírónő, Rona Žulj írása.

Mészáros Gábor, Erdélyi Andrea

A színház többszakaszos alkotófolyamat
Interjú Antal Attilával, a Nevet a nap rendezőjével

- Hogyan találtál rá erre a szövegre?

Antal Attila: A szöveggel Ljubljanában találkoztam egy felolvasószínház - fesztiválon. Megtetszett, hogy végre egy szöveg, amely annak ellenére, hogy politikai szövegként íródott, semmiféle konkrét szociális képekkel nem sújt bennünket. Nyelve az antik drámákéhoz hasonló, egyszerűsége magával ragadó.

- Miért, hogyan aktuális ez a történet?

Antal Attila: A történet nem aktuális, a történet állandó. Archetipikus. S az, ahogyan elmesélik, az teszi kézzelfoghatóvá. A hideg mindennapok, melyekben semmi sem hozhat változást, a biztonságérzet, melytől függővé tesszük szabadságunk, megvonjuk magunktól a lehetőséget, hogy esetleg kiszellőztessük a poshadt levegőtől bűzlő szobáinkat magasszintű önámítás, melytől megrészegülve elvakult világuralomra kényszerülünk. Ha rájössz, hogy azoktól függsz, akiket magad alá rendelsz, egy nagyon kényes egyensúlyú rendszert hozol létre.

- Szükség volt-e arra, hogy módosítsátok a szöveget?

Antal Attila: A legnagyobb dramaturgiai beavatkozás egy új szereplő bevonása, akiről nem beszélünk. Ezen kívül néhány apróbb szövegfinomítás ill. jelenetsorrend-változtatás történt, de elmondható, hogy az előadás legnagyobb részt követi az eredeti szöveget.

Mikes Imre Elek, Mészáros Gábor

- Mi volt a célkitűzésetek, amivel belevágtatok ebbe a munkába?

Antal Attila: Egy csendes, mozdulatlan előadás, melyben folyton forronganak a ki nem mondott félelmek. Egy olyan előadás, ahol fontos az, hogy hol ülsz, ahol számít, ki szól hozzád, hogy szólnak-e hozzád.

- Látsz-e különbséget a között, hogy hogyan bánsz egy kortárs szöveggel, illetve egy klasszikussal?

Antal Attila: Szerintem a legnagyobb különbség egy kortárs és egy klasszikus szöveg között az, hogy a kortárs szövegben kevesebb a kiolthatatlan kétely, mely az időbeli távolságból ered a priori. Egy klasszikus darabban nincs is semmi más, amibe kapaszkodhatsz, mint a kérdések, melyeket felvet, melyek klasszikussá, s nem csak "valaha népszerű"-vé teszik. De ezeket a kérdéseket el kell helyezni egy konkrét színpadi időben és térben.

Ekkor jönnek elő a konkrét, praktikus kérdések, melyeket megválaszolni csak egy meghatározott hozzáállással lehet. Vagy nem is kell egyáltalán, de az is döntés eredménye kell, hogy legyen, ha felelősséggel dolgozunk. A kortárs szöveg "érthető" számunkra, hiszen a viszonyok, melyekben született, közel állnak hozzánk. A klasszikus darab is volt egyszer kortárs. A viszonyrendszerek változnak, s egy már sokszor interpretált szöveg szinte kényszerít egy újabb interpretációra, míg például egy először színpadra alkalmazott szöveg üres lapként viselkedik, s sokszor ez az üres lap inkább kötelez, mint egy meghatározott kép. Alapvetően egy klasszikusból többet húzok.

Vágó Krisztina

- Milyen volt az írónővel az együttműködés?

Antal Attila: Rona Žuljjal a próbafolyamat során nem volt meghatározó a kommunikációm, ami őt illeti, szabad kezet kaptam, ami engem illet, a próbafolyamat előtt jóval több alkalommal találkoztunk, beszélgettünk a szövegről. Szerintem magába a próbafolyamatba az írónak nem kell beleszólnia, ha van valami ami nem világos, megkérdezem tőle, de ennyi. Az a legjobb, ha mindenki követi a megérzéseit az alkotási folyamatban. S színházról lévén szó, többszakaszos alkotófolyamatról beszélünk. Írás. Rendezés. Játék, mely alkalomról alkalomra újjáformálja a darabot.

Juhász Bálint
fotók: Molnár Edvárd
forrás: Bakelit M.A.C.