Csendben üt az óra

Nehezen kezdem, mert a szó és a gondolat is belém fagyott, az előadás láttán. Pedig már három napja tervezem, hogy megírom ezt a kis eszmefuttatásomat az előadásról, és mégis itt ülök, a hatás még mindig él. Nehezen üt az óra. Egy egy billentyű leütése órákba telik. Nehezen üt az idő. Csendben öl az idő.

Azt hiszem érdemes lenne, gyakrabban ellátogatni a szlovén Nemzeti egy egy előadására. Szerencsés vagyok, hogy láthattam. De mit is láttam?! Egy unalmasnak tűnő statikus remeket. A látszat olyannyira becsap, hogy ha nem érted, hogy mit mondanak és csak a feliratokat próbálod elolvasgatni, véged. És hazamész a szünetben, mintahogyan sokan mások tették. Néha a türelmetlenség olyan élménytől fosztja meg az embert, amit kár kihagyni. Szerencsére értek szlovénül és még nagyobb szerencse, hogy maradtam.

A darabot magát leírni nehéz, hiszen gyakorlatilag nem történik semmi a színpadon, a drámának mint önálló műnek nincs összefüggő cselekménye. Vagy mégis?! A cselekmény maga a gondolat, a szerző, a színészek és a rendező együttes gondolatai, melyek olyan tisztán és érthetően érintik meg az elménket, majd a lelkünket, hogy gyakran „lefagy a rendszer". Társadalom kritika kifinomult, posztmodern eszközökkel, melyek nem eltávolítják a nézőt a színház mibenlététől, hanem éppen ellenkezőleg megragadja és elsöpri magával az emberi lelket. Minden esemény, életkép, mely eszközként szolgál a görbe tükör megmutatására, egyszerű mai életkép. Mégis sokkal mélyebben fájóbb annál. És csak csendesen öl az idő.

A háborúban - értem ez alatt a jugoszláv háborút - meggazdagodott, semmiképp sem mondható kultúrpolgárok, absztrakt művészkedései, vagy a népszerű táncdalénekesből lett államelnök, mind jellegzetes defektjei korunk demokráciájának. A süketelések végeérhetetlen áriája, vagy a gazdagok által egyszerűen csak számokként kezelt emberek, mind napjaink fájdalmas pillanatai. És az óra ingája csak fájdalmasan lendül tovább és kongatás helyett, nem elüti, hanem öli az időt.

Édes görbe tükröt és már évszázados, porosodó, de elmúlni mintha, soha nem akaró pofont kap maga a színházi embertelenség is, a „színésznő - szerző" jelenetben. Az idő elszaladt a művésznő felett, jöttek mások, szebbek fiatalabbak. Ugye ismerős. Maradt az alkohol, és az emlékek. Ez is ismerős. És jön egy reménysugár egy új feladat, mely megalázó ugyan, de újra célt ad a céltalannak. Nyomorék, nyomorít meg egy nyomorékot. Így tudnám igazából röviden összefoglalni ezt a jelenetet, melyben két színészi bravúrt láthattunk, Natasa Barbara Gracner valamint Gorazd Logar színészi „akrobatizmusa" lenyűgöző. Színésznőt játszó Barbara Gracner korát meghazudtolva, olyat alakított, hogy a levegő is megfagyott a nézőtéren. Némán nevettünk és hangosan folyt a könnyünk. Fájt minden mondata és rettenetesen nevetségesnek éreztük magunkat. Akkor ott nem volt sajnos időm, hogy megköszönjem személyesen is, de most köszönöm az élményt.

A darab második felvonása, újabb írói és színészi brillírozással folytatódott, pontosabban helyesbíttek, zseniális gondolatátvitellel. A helyszín egy halotti tor, a tárgy örök a CSALÁD, nah meg az örökség. Ilyenkor szoktam elgondolkodni, hogy tulajdonképpen ki a szerencsésebb? A halott e vagy az élők? De újra meg újra meg kell, hogy állapítsam a halott járt jobban.

Az előadást talán leginkább az intenzív mozdulatlanság jellemezte. Hiányérzetem, mint nézőnek nem maradt, fájdalmam annál több, hiszen az öregek örökös halál előli szürreális menekvése, vagy a bürokrácia olthatatlan értelmetlenkedése a művészet felett, mind újabb és újabb sebet szakítottak fel a lelkemben. És jó volt kivéreznem.

Ha színház értelme és lényege abban rejlik, hogy katarzist okozzon, ebben az esetben köszönöm meg volt, jó volt, csak egy picit fájt. Nem picit! Nagyon fáj.

-------

Drago Jancar: Niha ura tiha
A Szlovén Nemzeti Színház vendégjátéka Pozsonyban.
Rendező: Eduard Miler

varga viktor

-----------------

Dobrý deň!
Blog Pozsony - 1.

Dobrý deň! Mondta egy szlovák. Dober dan! Köszönt egy horvát lány! Dobzsí den! Jött felénk egy cseh fiú! Hello! Integetett a finn lány. Jó napot! Szóltam én. Valahogy így indult az egész, hogy Pozsonyban kötöttem ki a Színművészeti Egyetem rendezői szakán.

A szerző: Varga Viktor

Na persze nem volt ilyen egyszerű, de jól hangzik. Többen kérdezték tőlem, hogy miért éppen Pozsony, a válaszom akkor és most is az volt, hogy miért ne?! Tíz év nagyon szép idő a színpadon, de kell a megújulás, és a rendezés mindig is érdekelt, főleg a szláv színházi világ. Így itt vagyok, és ez nekem jó! De hogy ne legyek ennyire önző, arra gondoltam, hogy megosztom tapasztalataimat és minden érdekességet, ami ebben a fővárosi kulturális kavalkádban történik, hátha akadnak olyanok, akik szívesen eljönnek megnézni a kiállításokat, vagy akár az előadásokat. Hetente annyi program akad, hogy reggeltől estig írhatnám az élménybeszámolókat és még akkor sem lenne elegendő az idő mindenre.

Színművészeti Egyetem, Pozsony

Kezdjük tehát egykét érdekességgel. A szlovák Színművészeti Egyetem épülete, azonnal hazaröpített egy picit. Az egyetemet mármint az épületet még Mátyás király alapíttatta, gyönyörű régi patinás kis ékszerdoboz az óváros szívében a sétálóutca közepén, néhány lépésre a magyarok koronázó templomától. Természetesen Mátyás korában még nem színművészeti egyetemként működött, hanem mint általános a kornak megfelelő egyetemként. A színházcsinálók csupán 1949-ben vehették birtokba az épületet. Az épületből viszont hamarosan egy vadonatúj technikailag tökéletesen napjainknak megfelelő „kockába" költözünk, valószínűleg januárban. Hogy ki érti ezt?! Az oktatási rendszer természetesen itt is a bolognai rendszer, aminek köszönhetően a szlovák nyelv vált életében először nemzetközi nyelvé, hiszen az itt tanuló rengeteg külföldi az angol helyet szlovákul próbálja magát megértetni a másikkal. Az iskolában bármely szakot is vesszük alapul az bizonyos, hogy egy két külföldit találunk, a színészettől egészen a rendezői szakokon át a menedzser szakig. Számomra ez nagyon meglepő volt, hiszen odahaza szinte elképzelhetetlen hogy olyan embert felvegyenek színész osztályba aki egy kukkot sem beszél magyarul. Ez itt egy picit másként van, itt az alapelv, hogyha tehetséges majd megtanul, így fordulhat az elő, hogy Angliától - Afrikáig akadnak színészhallgatók, vagy akár rendezők vagy minden válfaja a színházi szakmának. Ennyit most így kis ízelítőnek az egyetem milyenségéről, majd még folytatom.

Szlovák Nemzeti Galéria

Aktuális események közül mindenki szíves figyelmébe ajánlom a Szlovák Nemzeti Galéria legújabb kiállítását, mely egészen 2010. Január 17-ig megtekinthető, és igazi színházi csemege. „A rendszerváltástól napjainkig díszlettervezői szemmel." A kiállításról jó néhány fotót készítettem így a galériában megtekintheti mindenki, vagy egyszerűen fogja magát és átugrik ebbe a kis ékszerdobozba. A város és kulturális élete megér egy kirándulást, és csupán alig 200 km-re van Budapesttől. A Nemzeti Galéria épülete a belvárosban található a Duna-parton, pár lépésre a Filharmónia épületétől, akarom mondani pontosan vele szemben van. A kiállításról csak annyit, hogy aki színházzal foglalkozik annak igazán izgalmas, aki nem színházzal annak kevésbé izgalmas, hmm vagy lehet, hogy fordítva?! Mindenesetre érdemes eljönni és megnézni! Aztán majd eldöntitek, hogy szidjatok az ötleteimért, vagy dicsérjetek.

Szlovák Nemzeti Színház

Így kezdetnek ez a pár falat a pozsonyi kulturális életből remélem elegendő, kellőképpen felizgatta az érzékelő bimbókat, és ha nem - hát akkor esetleg rántottát óhajt az Úr? - a következőkben minden fesztiválról küldök némi ízelítőt. Mivelhogy akadnak bőven, hetente indul egy, sőt van, hogy egyszerre párhuzamosan kettő fesztivál is van a városban. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy melyik előadásra menjen, vagy egyáltalán melyikre jut be, bár az sem gond, ha nem jut be valamelyikre, mivel akkor még mindig eléri a másik fesztivál előadását, hiszen a szervezők gondoltak az ilyen esetekre is, így ha az egyik előadás hétórakor kezdődik, akkor egy másik színházban biztosan csak nyolc órakor kezdenek.

Szóval, én most még itt leszek egy pár évig, míg tanulom a rendezés fortélyait, így bárkinek segítségre lenne szüksége Pozsonnyal kapcsolatban a vargaviktor@me.com címen elér. Szép napot mindannyiótoknak. Na, majd ebbe az írásba is belejövök szépen, mint kiskutya az ugatásba...

varga viktor

Képek  'A rendszerváltástól napjainkig díszlettervezői szemmel' című kiállításról
- Szlovák Nemzeti Galéria -
fotók: Varga Viktor