1975. szeptember 27-én a stockholmi Királyi Drámai Színház, a Dramaten új svéd darab ősbemutatójára várja a közönséget. Enquist eddigi irodalmi munkássága sokkal inkább ígér botrányt, mint langyos színházi estét. A premiert követő kritikák egyértelműen szenzációról beszélnek, az irodalomtörténészek írásai botrányról tájékoztatnak. A tribádok éjszakáját sorra műsorra tűzi a többi svéd színház, eljátsszák a környező skandináv államokban, majd következik a világsiker...
A tribádok éjszakája a nők évének a kellős közepén születik meg, a nőgyűlöletéről, reakciós nőszemléletéről híres August Strindbergről. A hetvenes évek zajos emancipációs hullámainak, majd a Svédországban agyonünnepelt nők évének eseményei furcsa ellenérzéseket keltettek az íróban: "Férfigyűlölet mindenütt, s erre a férfiak elsődleges reakciója a félelem, a bizonytalanság, a gyűlölet.
Már nemcsak ellenszenvvel és értetlenül olvasom extrém, arisztokratikus nyilatkozatait, hanem kezdem azt hinni, hogy meg lehet érteni, hogyan jutott ezekre a gondolatokra. Szakadék tátong a társadalmi követelmények és Strindberg lénye között." 1899-ben egy márciusi estén Strindberg egyfelvonásosát próbálják a Dagmar Színházban.
A főszerepet Siri von Essen, Strindberg felesége, a néma szerepet Marie David, a tribád (a szó jelentése: leszbikus), Siri "rossz szelleme" játssza, a rendező a neves dán színész, Viggo Schiwe. Strindberg kopottan besurran a színpadra, vagdalkozni és hisztériázni kezd, sorra beleköt mindenkibe, fölényeskedik, pedig csak védekezni próbál. És ahogy bejön, magával hozza a szerkesztőségek ajtaján hiába kopogó írót, a hazájából elűzött gondolkodót, az anyagi gondokkal küzdő családfenntartót és átnyújtja írásba fojtott reményét, egyfelvonásosát. Strindbergék házassága felbomlófélben van; a furcsa szerelmi
A tribádok éjszakája
Fordította: Osztovics Cecília
August Strindberg: Crespo Rodrigo
Siri von Essen-Strindberg: Závodszky Noémi
Marie Caroline David: Töreky Zsuzsa
Viggo Schiwe: Kelemen István
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Díszlettervező: Bátonyi György
Koreográfus: Makovínyi Tibor
Rendezőasszisztens: Vass János Pál
Rendező: Hargitai Iván
Bemutató: 2009. november 27.
Helyszín: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár - Pelikán Terem
Egy színházi próba története, amelyben a próbált darab és a valóság tragikomikus konfliktusaiból újabb és újabb igazságok bontakoznak ki.
A fotók a próbán készültek (egyelőre díszlet, jelmez nélkül).
Fotós: Wagner Csapó József
forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.