DESIRÉ

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház 2009 novemberében először rendezte meg Desiré Central Station nevű nemzetközi színházi fesztiválját. A rendezvény természetes folyománya a színházban immár három éve futó Desiré villamosa címet viselő - nevében Kosztolányit és az ő Szabadkáját idéző - befogadószínházi programsorozatnak. A nyolc napig tartó, nem verseny jellegű fesztiválra hét országból tizenöt előadás kapott meghívást. A szervezők a környék legújabb és legígéretesebb színházi törekvéseit igyekeztek felkutatni és vendégül látni. Kortárs, modern, szabad és jó értelemben vett kísérleti színházi nyelvet beszélő produkciók érkeztek Szabadkára, melyek befogadásához a Kosztolányi Színház előadásai biztos alapot építettek fel az elmúlt néhány évben.

dcs_logo

 

A Kosztolányi Dezső Színház tehát megpecsételte Szabadkát egy nagyszerű színházi fesztivállal. Ilyen még nem volt. 2009 november 22-én este hét órakor Urbán András vörös Desiré-feliratot nyomott a mosolygós KDSZ-színésznők popsijára, ezzel kezdetét vette az első Desiré Central Station.

EDD_2101_resize

Az alábbiakban egy személyes képes beszámoló következik (a teljesség igénye nélkül) arról, amit a szerző fesztiválozás közben látott, hallott, érzett, gondolt...

East West Theatre Company (Szarajevó) Henrik Ibsen: NÓRA - rendezte: Haris Pašović

EDD_2157_resize_ok

A Szabadkán otthonosan mozgó szarajevói Haris Pašović 2005-ben alapította meg az East West Theatre Company-t. Csokorba szedett néhány ügyes pályakezdő színészt, és azóta bejárta velük a világ legjelentősebb színházi fesztiváljait Edinburghtól Színgapúrig.

A Nóra díszlete egy hosszú hófehér kifutó, melyen az előadás exkluzív divatbemutatóvá válik. Méregdrága ruhák, cipők, táskák, harisnyák, alsóneműk, bundák, bőröndök, karórák szaladgálnak a szemünk előtt, és sok-sok önmagát kereső Nóra. Minden nagyon modern és fenszi: a berendezés, a fények, a kellékek, a zene és a tánc is. Bele lehet szédülni a mérhetetlen luxusba, maga a dráma kicsit elsiklik a fényűző showműsor mögött, de nem baj. Szeretem, amikor valami jól néz ki. Szeretem, amikor egy előadáson van mit nézni.

Weöres Sándor Színház (Szombathely) A NEVETŐ EMBER - Victor Hugo regénye alapján írta és rendezte Jeles András

EDD_2977_resize


A fesztiválos rohanásban nem könnyű felvenni egy ilyen előadás ritmusát, de a sikeres ráhangolódás csodákat rejt.
A Nevető Ember olyan, mint egy kristálytiszta hegyi patak. Égszínkék csobogás. Csilingelő képeskönyv, mely néha szürcsög is.
Szeretem, amikor valaki a színpadon nem fél attól, hogy lassú, halk, nyugodt és pontos legyen.
Nem tudom, jelentkezett-e már valaki a rendező Színházban megjelentetett álláskereső hirdetésére, de az biztos, hogy sokmindenre ráférne egy Jeles András-féle gatyábarázás.

 

Frenák Pál Társulat (Budapest/Párizs) InTimE - koreográfus: Frenák Pál

EDD_3072_resize

A tizedik születésnapját ünneplő Frenák Pál Társulat őszintén beszél az emberi kapcsolatokról.

Tanulság: 1. Tűsarkúban nehéz megtalálni az igazit. Nem csak azért, mert az ember tűsarkúban ügyetlenebbül mozog és magasabb bárkinél, hanem, mert az igazi nem is létezik; 2. Egy gondosan kiválasztott kanapé sokkal biztosabb pontja életünknek, mint bárki, akivel összebújhatunk rajta.
Ami van: a Másik teste, mely hiányzik vagy túl közel van, mely megenged vagy ellenáll, hozzánksimul vagy nekünkütődik, megfeszül vagy ellazul, megérint vagy elsuhan melletünk. Van amikor szorosabb egy ölelés, mint amit el tudunk viselni, és van, amikor lazább, mint amilyen jólesne. Más nincs. Vannak még örömök, vágyak, álmok, emlékek... Rózsaszín szerelmesmese nincs. Az illúziókkal való leszámolás lényegesen leegyszerűsíti viszonyaink szövevényes rendszerét. Kegyetlen, de emberi és gyönyörűszép.

Tünet Együttes (Budapest) KARC - rendezte: Szabó Réka

EDD_3844_resize

Szabó Réka társulata jól ismert vendég a Kosztolányiban. A Karc a negyedik előadás (az Alibi, a Véletlen és a Szeánsz után), amit a szabadkai rajongótábor előtt játszottak. Ők a fesztivál ügyeletes antiglobalistái és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakemberei. Összegyűjtik modern világunk aggasztó tüneteit, fejtetőreállítják őket, és jót nevetnek rajtuk. A közönség velük nevet, a végén tapsol, de azt nem tudom, hogy ezek után otthon majd jobban figyel-e a másikra, szelektívebben szemetel-e, takarékoskodik-e a vízzel, kikapcsolja-e a kereskedelmi tévét, kevésbé halmozza-e a műanyagot...

 

Ladányi Andrea - Borlai Gergő (Budapest) BL

EDD_4222_resize

A BL igazi 2in1 előadás, mely nem hasonlítható másik fesztiválelőadáshoz. Egyet fizet, két zsenit kap! - ahogy Molnár Gál Péter mondja.
A styling remek, ami pedig a színpadon történik, zseniális. Az ember csak ül és néz. Beleégnek a lelkébe azok a megismételhetetlen pillanatok, amelyek a dobok és a balettcipő, a zene és a mozgás, valamint a két emberi test tökéletesen harmonikus összefonódásával, energiáik összeadódásával varázsolódnak.
Jutott tökéletes színházi pillanat a fesztivál minden napjára, de a BL-ben több ilyen is volt.

 

Bitef Teatar (Belgrád) WOYZECK - HINKEMANN ÜGY - rendezte: Ana Tomović

EDD_4479_resize

A belgrádi Bitef Teatar Woyzeck - Hinkemann ügy c. előadása Georg Büchner és Erns Toller klasszikusai és szerb katonák háborús beszámolói alapján készült érdekes dramaturgiai-rendezői kísérlet.
Valószínűleg több van a délszláv háborúsdiban, mint amit a rendező a Woyzeck és a Hinkemann segítségével kihozott belőle, de az is lehet, hogy ami bennemaradt, azt most már benne kellene hagyni örökre.

 

Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház és Viselkedéskutató Intézet-Labor (Budapest) BÉRHÁZTÖRTÉNETEK 0.1 - rendezte: Bodó Viktor

EDD_4995_resize

Végignevettük, pedig tudtuk, hogy ebből semmi sem vicc.
Szeretem azokat a színészeket, akik nem színészkednek.
Szputnyikék remekül érezték magukat Szabadkán, írtak is róla egy kedves beszámolót.

 

Naroden Teatar Štip (Macedónia) BEGALKA - rendzte: Dejan Projkovski

EDD_6284_resize

Sosem láttam még macedón színházat. A Begalka (Szökevény) volt az első.
Az előadás kedvesen dalolva elmesélt tragikus végű love story, melyben a színészi játék folyamatosan a hagyományos kőszínházi előadásmóddal viccel.


Ivo Dimchev (Bulgária) SOM FAVES

EDD_6677_resize

A 2005-ös szegedi Thealter legnagyobb meglepetése, és egyben életem legnagyszerűbb színházi élménye Ivo Dimchev Lili Handel című elődása volt. Azóta elfogult vagyok vele kapcsolatban. Számomra Ivo Dimchev maga a színház.
Ivo nem a levegőbe beszél, és amit mond az legtöbbször szomorú és fájdalmas.
Hozta a kedvenc festményét és a kerámiacicáját. Elképesztő volt minden, amit csinált.


Via Negativa (Ljibljana) OUT - rendezte: Bojan Jablanovec

A szlovén Via Negativa a legüdébb csapat, akikkel az utóbbi időben találkoztam. Állandóan huncut mosoly bujkál a szemükben, kiszámíthatatlanok, nem bírják túl sokáig meztelenre vetkőzés nélkül. Mindenfélével foglalkoznak: szétosztják a fesztiválos honoráriumukat a nézők között, fogpiszkálóval szurkálják egymást, erdei gombának öltöznek, vörös rózsa-esőben énekelnek, mosdóból lopott WC-kefével táncolnak...

Azok voltak a Desiré Central Station legjobb percei, amikor az OUT egyik szereplője időnként rászólt a közönségre, hogy: Opustite se! (Engedjék el magukat!)...

EDD_7843_resize

mert mai színházat valóban csak ellazulva, hátradőlve, előítéletek nélkül lehet nézni. Morcizva nem nagyon.

EDD_4983_resize

 

Tóth Hajna - 2009. december 8.
fotók: Molnár Edvárd


--------

I. Desiré Central Station Nemzetközi Színházi Fesztivál

2009. november 22-28.
Szabadka (RS)

süti beállítások módosítása