Karüsszel

A Karüsszel című színdarab, egy óra alatt elkalauzolja nézőit önnön tudatuk és tudattalanjuk legmélyebb bugyraiba. Az ehhez legmegfelelőbb eszközt, a szexualitást felhasználva láttatja át velünk érzelmeink vagy érzelmeink hiányának okait, sőt következményeit.

Színmű a nemiségtől független szerelemről, aminek hatalmában áll embertelenné torzítani minket.
Színmű az erőszak közvetlen és közvetett manifesztációjáról.
Színmű a szabad akarat erejéről és erőtlenségéről.

Mozgóképes ajánló

Karüsszel
A Minekezacirkusz Produkció előadása

Szerző és rendező: Szuda M. Barna

Előadók:
Széplaki Szilvia, Fürjes Viktória, Kelemen Timi,
Makray Gábor, Antal Bálint és Sepa György
Díszlet: Markovics Melinda

Művészeti vezető: Csikós Ildikó, Farkas Róbert

Karüsszel
Interjú Szuda M. Barnával

- Kik vagytok, hogyan vágtatok bele ebbe a munkába?

Szuda M. Barna: A társulat tőlem független. Megalakult a Minekezacirkusz Produkció névre hallgató színművészeti kör az év elején, és kitűzte céljául, hogy itthon még nem debütált, vagy teljesen új darabokat fog színpadra vinni. Tehát részben szerzői jogokat vásárol és feldolgoz, részben pedig kortárs szerzők új darabjaival foglalkozik. Így kerültem én a képbe.

A társulat maga egy színészgárdából áll, akikből válogathattam, illetve külső színművészeket is alkalmazhattam. Persze minden társulat jobban szereti, ha a már meglévő színészekkel dolgozunk. Ők jutottak el tulajdonképpen hozzám. És ez a koalíció működik most együtt a Karüsszel című produkcióban. A Karüsszel az én darabom; én írtam, én rendezem, részben a társulathoz tartozó, részben vendégszínészekkel.

- Hogy találtátok meg egymást?

Szuda M. Barna: A társulat két alapítója, Farkas Róbert és Csikós Ildikó keresett fel a nyár elején. Tavaly jelent meg az első verseskötetem, azt olvasva jutottak el hozzám.

- Megtetszett nekik a köteted, és azt mondták veled akarnak darabot csinálni.

Szuda M. Barna: A vélemény és a világnézet volt, ami megtetszett nekik. A kötetben voltak apróbb verses monológok, és felmerült az ötlet, hogy ezeket feldolgozva létrejöjjön egy önálló színdarab.

- Előtte foglalkoztál színházzal?

Szuda M. Barna: Keveset. Én eredetileg képzőművészeti vonalon mozgok, festőművészként végeztem, és így a színház kapcsán eddig főleg díszlet- és jelmeztervekkel foglalkoztam. Mindig is vonzott a színházi rendezés; de különösebb ambícióim nincsenek; szeretném a 'rendező' titulust elkerülni, mert ettől rettentően távol állok. Adott egy darab, amit én írtam, és végrehajtom a rendezését olyan formában, ahogy az elvárható.

- Volt a köteted, amiben voltak versek, meg vers-szerű monológok. Hogy lett ebből előadás-szöveg?

Szuda M. Barna: Mikor először megkerestek, akkor volt a „Légy rossz!" című Táp színházas fesztivál a Tűzraktérben, ahol minden jelentkező társulat 10-15 percet kapott, hogy megvalósítson egy produkciót. Akkor még csak ez volt a cél. Gondoltuk, hogy készítünk egy rövid verses jelenetet. Ez meg is valósult, és aztán belebonyolódtam a dologba. Mivel az én fejemben is megszületett egy egész történet, ők pedig szerették volna, ha mindezt életre hívjuk.

- Őket megismerve, általuk született meg a fejedben a történet, vagy az ő személyiségeiktől függetlenül kezdtél egy színdarabban gondolkozni?

Szuda M. Barna: Ha csak felidézel egy emléket, egy jelenetet az életedből, az is lehet annyira teátrális, hogy színpadra vidd. Nem gondolkoztam kifejezetten azon, hogy hogyan zajlik ez az egész, azt tudtam, hogy vannak monológok a fejemben, amik sokkal hatásosabban jeleníthetőek meg színészek által színpadon, mintha regényt, verset írnék róla, vagy képet festenék. Egy témához mindig rendelődik egy műfaj, amivel a legcélszerűbb azt kifejezni.

- A téma ebben az esetben a párkapcsolatok?

Szuda M. Barna: A téma, illetve inkább a történet; egy nő szemszögéből közelíti meg az életet. Ami idáig talán nem is hangzik attraktívnak, de az, hogy az egész darabban visszafelé pörög az idő, az már önmagában feszültséget gerjeszt. A nő az elején 41 éves, és az öt jelenet során, egyre fiatalabb, a következőben már csak 38, aztán 26, és így tovább. Mindegyik jelenet egy etűd az érzelmi életéből, a párkapcsolataiból, függetlenül attól, hogy ezek évek hosszú sorát jelentették, egy házasságot, vagy csak egy egyszeri alkalmi együttlétet. És arra hivatott rámutatni ez az egész, hogy az a 41 éves nő, akit az elején látunk, hogyan vált azzá, amivé. Azt próbáljuk bemutatni, hogy a különböző emberek által, akikkel életünk során találkozunk, milyen tulajdonságokat öltünk magunkra, és milyen tulajdonságokat vesztünk el. Mi az, amire rászokunk. Ez alatt érthetünk egészen banális dolgokat, mint például a dohányzás, de rászokunk persze jellemhibákra és vannak értékeink, amiket elfelejtünk, elvesztünk, leszoktatnak róluk. Kik azok az emberek, akiket felelőssé tehetünk azért, amik jelenleg vagyunk?

- Ez a történet, ami a kötetedben megjelent monológ-szerű versekből született meg, egy nő történetét meséli el. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz, mennyire tudhatjuk mi férfiak, hogy mit és hogyan él meg egy nő.

Szuda M. Barna: Ez egy örök vitatéma, hogy mennyire tudhatjuk, hogy a nők mit éreznek és fordítva. Ezzel én nem is akartam foglalkozni. Sokkal fontosabbnak tartottam pontosan azt érzékeltetni, hogy függetlenül a nemiségtől, az említett deformációk minden ember életében jelentkeznek.
És a jelenetekben azt mutatjuk meg, hogy bizonyos esetekben a főszereplőnő az áldozat, más alkalmakkor, más kapcsolatokban viszont ő a szörnyeteg. Tehát nem jeleníthetjük ki azt, hogy kizárólag bűnbakok vannak körülöttünk. Mi ugyanúgy tettünk borzalmakat másokkal, még ha azt nem is vettük észre. Tehát szeretnék arra utalni, hogy mindenki lehet szörnyeteg, mindenki szörnye valakinek a világban, és így kapcsolódunk össze egymással.

Az interjút Juhász Bálint készítette
forrás: Bakelit M.A.C.