Füst Milán: Boldogtalanok

"Egerben egy papi nyomdász szeretője megelégelvén szerelme csapodárságát, összeboronálta őt egy másik fiatal lánnyal, sőt oda is vette lakásába, s attól fogva hárman éltek együtt..." - írja Füst Milán a Boldogtalanok előszavában egy szerelmi gyilkosságról beszámoló újsághírt idézve, mely alapján megírta felkavaró és megrendítő szépségű drámáját 1914-ben. És így kezdődik az a fülledt szerelmi háromszög történet is, mely alapján Szász János filmrendező előadást rendez a Radnóti Színházban 2009-ben.

Füst Milán
forrás: Digitális Irodalmi Akadémia
(Fotó: Vattay Elemér)

Hogy írtam én a Boldogtalanokat?

1913-ban öt- vagy hatsoros hír jelent meg „Az Est" című lapban „Két leány, egy legény" címmel. Hogy Egerben egy papi nyomdász szeretője megelégelvén szerelme csapodárságát, összeboronálta őt egy másik fiatal lánnyal, sőt oda is vette lakásába, s attól fogva hárman éltek együtt. De aztán ezt se bírta ki tovább, rávette fiatal vetélytársát, hogy ölje meg a nyomdászt (...) Mikor ezt olvastam, arra gondoltam, hogy íme, milyen kitűnő drámai anyag ez. De nem nyúltam hozzá. Egyszer aztán valamelyik délután siket cselédem hatására elkezdtem írni. Egy siket öregasszonnyal kezdtem, a nyomdász anyjával... - de mit részletezzem? El kell olvasni a drámát, akkor majd kiderül, hogy mit csináltam ebből a hat sorból.

Elkapott a szélvész, s úgy vitt magával, mint valami vesztébe rohanó vitorlást. Nagyon sokat kellett akkoriban dolgoznom a kenyérért, olyannyira sokat, hogy hetenként csak két napom maradt a művészi munkára, s én ezt a két napot úgy használtam fel, hogy egyfolytában huszonnégy órát dolgoztam. Legyen szabad még azt is megjegyeznem, hogy a darab negyedik, utolsó felvonását, fiatalkorom díszét foggyökérgyulladás közben írtam, állandó hidegvizes öblögetés közben, s csak hajnali négy órakor, mikor elkészültem vele, mentem el fogorvosomhoz, a fogat kihúzatni. Ezt csak azért említem itt, hogy a munka irtózatos sodrát érzékeltessem.

Csomós Mari, Csányi Sándor

Füst Milán: Boldogtalanok

Húber Vilmos, papi nyomdász: CSÁNYI SÁNDOR
Nemesváraljai Gyarmaky Róza, nyomdai munkáslány: PETRIK ANDREA
Víg Vilma, nyomdai munkáslány: WÉBER KATA
Özv. Húber Evermódné, a nyomdász anyja: CSOMÓS MARI
Sirma Ferenc hentesmester, a ház tulajdonosa: SCHNEIDER ZOLTÁN
Dr. Beck Gyula, kórházi orvos: GAZSÓ GYÖRGY
Rózsi, a nyomdász testvére: KOVÁTS ADÉL
Öreg parasztasszony: MARTIN MÁRTA
Mihály, egy öreg szolga: SOMODY KÁLMÁN
Hentesinas: KLEM VIKTOR

Dramaturg: Kovács Krisztina
Díszlet: Antal Csaba
Jelmez: Szűcs Edit
A rendező munkatársa: Balák Margit

Rendező: SZÁSZ JÁNOS

Bemutató: 2009. december 20.

Jelenet az előadásból

A Radnóti Színház előadásában játszó színészek közül néhányan már találkoztak a drámával, próbálták és játszották Füst Milán színművének bizonyos szerepeit, más városban, más színházban vagy éppen az iskolában.

Csomós Mari
Nemesváraljai Gyarmaky Róza - 1978. Szolnoki Szigligeti Színház, 1982. Katona József Színház, rendező: Székely Gábor

Az életem fontos része volt az a szerep. Róza. Nagyon komoly munka, komoly színészi feladat volt. Egy ilyen szerep egészen mélyen érinti a színész lelkét és testét.
Most az olvasópróba előtt nem vettem elő a darabot, mert azt akartam, hogy ne a régi emlékek hassanak rám, hanem nyitottan, friss szemmel találkozzak a szöveggel.
De ugyanolyan megrázó nekem a Boldogtalanok története most is, mint akkor. Készültem rá, hogy könnyedebben veszem ezt a kanyart, de nem sikerült...
És ültem az olvasópróbán, hallgattam a szöveget és hallottam Húbernéként Koós Olga és Gobbi Hilda hangját, hangsúlyait. Beugrottak pillanatok a régi előadásból, ahogy letettek egy tárgyat, ahogy Gobbi Hilda félrefordította a fejét, és emlékszem, ilyenkor mi volt a szemében.
Ez egy fantasztikus darab. Dolgozni vele olyan, mint amikor az ember felszáll egy hajóra, elindul, és még nem tudja, melyik kikötőbe érkezik. De az biztos, hogy az a pár ember, aki együtt utazik, az a két hónapos próbaidőszak alatt hihetetlen dolgokon megy keresztül. Ha át tudjuk adni magunkat ennek a munkának, akkor nagyon sok örömünk lesz benne. A nézők számára pedig megváltó előadás lehet, felszabadító és lelkileg megtisztító.

Csomós Mari, Petrik Andrea

Gazsó György
Sirma Ferenc, hentesember - 2005 Nemzeti Színház, rendező: Ács János

Stúdiós voltam a régi Nemzeti Színházban - Katonában, ami akkoriban vált szét a Nemzetitől. A Székely-féle előadást tizenötször láttam. Amikor szabad estém volt, én azt néztem, és mindannyiszor úgy jöttem ki, mint akit gyomorba vágtak.
Az új Nemzetiben aztán Ács rendezésében Sirmát játszottam, a hentest. Nagyon szerettem csinálni, elsősorban a kollégák miatt. Schell Judittal és László Zsolttal volt egy-egy hosszú jelenetem, és azt nagyon élveztem.

Örülök, hogy most Dr. Becket játszom, mert újra van felfedezni való a darabban. Ez az orvos egyelőre egy jóérzésű kisembernek tűnik. Aztán nem tudom, mi lesz belőle. Remélem, hogy ennél több lesz. Nem szeretem, hogy mindig ezeket a jószívű, aranyos, szeretnivaló mackókat osztják rám. De ismerve Szász Jánost remélem, hogy ebben az előadásban nem egy kedves mackót kell játszanom.

Klem Viktor, Petrik Andrea

Klem Viktor

Petrik Andrea

A Színművészetin divat volt, hogy olyan szerepeket játszunk, próbálunk, amik szembe mennek a saját alkatunkkal. Székely Gábor ezt nem szerette, és nekem olyan jeleneteket ajánlott, amikben Rózát játszhattam. Az osztályban mindenkinek akkora élmény volt az a pár hónap, amikor a Boldogtalanokkal foglalkoztunk, hogy mindenkinek szerepálma lett valamelyik figura. Arról beszélgettünk, hogy milyen lehet ezt játszani „igazi színházban", milyen lehet az egész darabot előadni. Az a kurzus mindenkinek nagyon sokat adott, és mikor vége lett, azt éreztem, hogy színészileg fel vagyok vértezve a világgal szemben. Már nem félnék kimenni a nézők elé. És most itt vagyok, Rózát próbálom; nagyon megijedtem ettől a nagy feladattól, de nagyon jó színészek vesznek itt körül, és bízom a kollegáimban, a rendezőben. Remélem, elmúlik majd a szorongásom.

Wéber Kata, Petrik Andrea

Színházi szabályok

Füst Milán 1914-ben írta megrendítő drámáját, a Boldogtalanokat, amit kilenc évig nem mutatott be egyetlen magyar színház sem. Talán azért, mert Füst kíméletlen, naturalista pontossággal festi le az emberi lélek alantas vonásait. Keserű, kemény és kegyetlen drámát ír az emberek kiszolgáltatottságáról, gyengeségéről és bűnös szenvedélyéről. A korabeli színház pedig csak óvatosan és illedelmesen engedte megmutatni az emberi viszonyokat. Füst Milán egy olyan korban írta drámáját - ahol egy nyíltan vállalt szerelmi háromszögben él együtt két nő és egy férfi, ahol a húsnak, a testnek olyan kiemelten fontos szerepe van, ahol a zsigerek diktálnak és nem a józan ész - melyben a színpadi játékot illetően például az alábbi előírások voltak érvényben:

„Az előírt ölelkezéseknél a nőt illemsértően érinteni nem szabad. Csókolni csak az arcát, homlokot vagy kezet szabad, a nő ajkát a közönség előtt megcsókolni szigorúan tiltatik, még férj és nő, vagy testvérek közt is 5 forint büntetés terhe alatt. Ha esetleg e miatt botrány keletkeznék, az illető 20-50%-ig bűnhődik.

Ki a közönség szeme láttára az illem ellen vét, köpdös, harácsol, hangosan fújja az orrát, illetlen testmozdulatokat tesz, illetlenül öltözik, előírás nélkül csókolódzik, minden egyes esetért 1 forintot fizet, ha botrányt okoz, 20%-ra ítélhető."

Nem tudjuk pontosan, hogy ez a prüdéria tartotta-e vissza a színházigazgatókat vagy valami más, de amikor kilenc évvel később mégis bemutatták a darabot, Füst Milán meghatott hangú levelet írt a Nyugatban:

„S kilenc év után most mégis előadtátok - forró, fájó köszönetem érte. Az első próbán újból felolvastam tehát a régi munkát, s bár ismét meghatott - valami sokáig visszatartott tőle, hogy újból odaadjam magam annak, amiben olyannyira csalódtam. Épp ezért nem szívesen jártam el a próbákra sem. Csak nehezen indult, mozdult meg bennem valami... talán a régi forróság. Hideg akartam volna maradni. De nem lehetett."

• Budapest, Madách Színház - 1963. április 5.
  r.: Pártos Géza

Béres Ilona és Szénási Ernő

Tordai Teri

Psota Irén, Kiss Manyi és Szénási Ernő

Béres Ilona és Kiss Manyi

Korabeli írások:
- Rajk András: Boldogtalanok - Népszava
- N. J.: Huber úr, aki restelli álmait... - Film Színház Muzsika
- D.L.: A 'Boldogtalanok" próbáján - Találkozás Füst Milánnal - Film Színház Muzsika

• Szolnoki Szigligeti Színház - 1978. február 17.
  r.: Székely Gábor

Koós Olga  és Piróth Gyula

Díszlet: Székely László

fotó: Ilovszky

Szirtes Ágnes és Csomós Mari

Csomós Mari és Gobbi Hilda