Bella gerant alii, tu felix Austria nube (Hagyd a háborút másra, te boldog Ausztria csak házasodj), volt a Habsburgok híres jelszava. Volt, amikor ez bejött, Mária Terézia lánya, Marie-Antoinette esetében nem. 37 évesen guillotine alatt végezte, követve pár hónappal azelőtt kivégzett férjét, XVI. Lajost. Alakja nagyon sok művészt megihletett az idők során.
Mielőtt írásunk apropójára, az eperjesi Jonáš Záborský Színház új bemutatójának ismertetésére rátérnénk, említsünk meg néhány előzményt. Több életrajzi kötet született róla, köztük a legismertebb Stefan Zweig regénye, de nagy visszhangot váltott ki pár évvel ezelőtt Mária Antoinette egyik ma élő leszármazottjának, Catharina Habsburg-Lothrenginnek életrajzi munkája. De nem egy film is megörökítette már a szerencsétlen sorsú királyné életét, 1938-ban Woody Van Dyke, 1956-ban Jean Delannoy, 2006-ban Sophia Coppola illetve Francis Leclerc és Yves Simoneau rendeztek filmet az életéről. Ez utóbbi dokudrámának hirdeti magát, s történelmi dokumentumok segítségével próbálja megidézni magát a kort is.
S bizony musical is készült már a királyné életéből, 2007 májusában a tokiói Imperial Garden Színházban volt az ősbemutatója Michael Kunze és a magyar származású Sylvester Lévay darabjának, amelyet az idén Brémában is elővettek. A szerzőpáros Elizabeth és Mozart c. musicaljeit a világ számos országában, így Magyarországon is nagy sikerrel játsszák, a Mozartot a minap Brünnben is bemutatták, s Budapesten, az Operettszínházban tavasszal lesz a Rebecca c. darabjuknak magyarországi bemutatója.
A történet többé-kevésbé ismert, s Lévayékkal ellentétben, ahol több fiktív szereplő is megjelenik, az eperjesi történet több-kevesebb hitelességgel lineárisan futtatja a királyné életét. Eperjesen két évvel ezelőtt mutatták be az Assisi Szent Ferenc életéről szóló musicalt, amelynek zenéjét Dusík Gábor szerezte, akinek ez volt az első, egész estés musicalje, s az előadást Martin Kákoš rendezésében azóta is hatalmas sikerrel játsszák, s a napokban ünnepli a 100. előadását. Az idén a darabot bemutatták Pozsonyban az Új Színpadon is (szintén Martin Kákoš színrevitelében).
A sikeres bemutató után kapott felkérést Dusík egy következő musical elkövetésére, s hozzá olyan alkotótársakat, mint Viliam Klimáček (librettó), Peter Uličný (dalszövegek), Jaroslav Moravčík (koreográfia). A rendezést a színház főrendezője, Michal Náhlík vállalta magára, aki díszlettervezőül Szőke Anitát szerződtette, míg a jelmezeket Lenka Kadlečíkovára bízta.
Nyugodtan leírhatjuk, szerencsés csillagzat alatt pompás, minden igényt kielégítő darab és előadás született, nagyon sok felejthetetlen pillanattal.
Amint már említettem, Klimáček librettója többnyire a valós, történelmi dokumentumokkal alátámasztott múltat követi, de közel sem kisiskolás, felmondós stílusban, ahogy azt az életrajzi jellegű musicalek sokasága teszi. A szerzőknek van humorérzéke (pl. nagyon ötletes és szimbolikus erővel bír az előadás elején behozott fogorvosi szék), s a pszichologizáló érzék sem áll távol tőlük.
Mária Antoinette tragikus hős, akinek az életrajzi tételek felvázolása mellett van izgalmas lelki világa, s talán nem véletlen, hogy az általános történelmi felfogástól eltérően az eperjesi Marie-Antoinette méltóvá válik a szimpátiánkra, köszönhetően annak is, hogy a fejlődésregényekhez hasonlóan a csacska, butuska kislánytól a szexuálisan kielégítetlen, kicsapongó, az állam érdekeivel nem törődő szukán át (ahogy a korban nevezték) eljut a sorsával bátran szembenéző, méltóságteljes királynéi szerepig, akinek a mindenkori forradalmak csőcseléke semmilyen téren nem lehet „vetélytársa". A szerzők a királyné monumentális figurája mellett megmutatják férje, XVI. Lajos alakját, s végigkíséri lánya életét Mária Terézia is, aki holtában is megjelenik a lánya előtt, s amíg életében folyamatosan kritizálja, a kivégzés előtt megbocsát neki. Mellettük még a szeretőként elhíresült (egyféle furcsa szerelmi háromszög ez, hiszen Mária végig kitartott férje mellett), Fersen, Polignac, akit szintén „összehoztak" a királynéval és Lajos öccse, az Orléans-i herceg kap fontosabb szerepet. Ja, és ne feledkezzünk el Robespierről sem, aki ebben a történetben a róla alkotott általános képpel nem igen kerül beszélő viszonyba. Vérszívó politikustípus, pojácának öltöztetve, aki semmiben sem különbözik attól a csőcseléktől, amely őt is elemészti. S amikor az előadás végén félrelökik, a tömeg közepén már megjelenik Napóleon. De hangsúlyozom, az eperjesi előadás nem a francia forradalomról szól, még ha azt nem is zárhatja ki teljesen a történetből.
Szőke Anita díszlete az első részben teljes pompájában mutatja a párizsi udvart, s káprázatosak Lenka Kadlečíková díszletei is, amelyek a kor divatját (pl. az emeletes hajfrizurát) is hozzák. Szellemes ötlet a király által Marie-nak ajándékozott trianoni kastély megjelenítése kicsiben, amelynek a tetején a szerelmi románc zajlik Marie és Versen között.
A második részben a pompa teljesen eltűnik, s a forradalom világát csupasz vastraverzek jelenítik meg, amely térbe a végén teljes „életnagyságban" bevonul a guillotine. S Marie is fekete ruhát ölt, holott ezt tiltja a forradalmi etikett.
Dusík Gábor zenéje szerencsésen ötvözi a rá jellemző fülbemászó, dallamos muzsikát s a barokkosan gazdag közjátékokkal, amelyek teljes pompájában megelevenítik a XVIII. század hangulatát (A színház négy számot megjelentetett minicédén, bár érdemes volna minél előbb a musical teljes anyagát kiadni). Hasonlóan mozgalmas Jaroslav Moravčík koreográfiája, aki mind a tömegjeleneteket, mind a színpadi mozgást biztos kézzel irányítja.
S mindehhez társulnak a bravúros színészi teljesítmények. Az előadást Ľudmila Dutková viszi a hátán, aki bravúrosan mutatja meg azt a folyamatot, ahogy a kamaszlány Marie Madame Deficit figuráján (ahogy előszeretettel nevezték) át eljut a hónapok alatt megőszült, sorsát méltóságteljesen elviselő nagyasszonyig. S Dutková énekhangilag is bírja a nem kevés számot, amivel Dusík megajándékozta. Méltó partnerre akad Silvester Matulában XVI. Lajos szerepében, aki rendkívül összetett figurát képes elővarázsolni ebből a végtelenül naiv, hiszékeny, de szimpatikus figurából. Kveta Stražanová rezignált, de végig királynői erővel rendelkező Mária Teréziája tehetetlenül nézi lánya tragédiáját, amelybe ő maga kergette bele a házasságra és uralkodásra még éretlen lányát. Hundža István Fersenje egyszeri románcnak induló kalandból vált át mély szeretettel és aggodalommal övezett kapcsolatba. Kevesebb egyedi figurát tudnak felmutatni a negatív figurák, így Alex Merkovský Dauphinje vagy Boris Srník Robespierre-je, de ennek oka az is lehet, hogy nem kapnak elég lehetőséget az alkotóktól, hogy szerepüket kibonthassák.
Ezt leszámítva történelmi jelentőségű előadás született Eperjesen, amely remélhetőleg minél előbb eljut majd Pozsonyba és más színpadokra is.
Juhász Dósa János
fotók: René Miko
Forrás: Új Szó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.