A sárkányok melankóliája

Behavazott tisztáson egy lerobbant autó. Ki tudja, meddig tart a javítás... Miközben a veszteglő rockerek elsörözgetnek, az utánfutóból számos „apró" csoda kerül elő. Igazi színpadi alkotófolyamat tanúi lehetünk.

Mitől olyan nyugtalanító, amikor azt látjuk, hogy egy színész olyan természetességgel sétál át a színpadon, mintha csak a saját lakásában közlekedne? Mitől olyan izgalmas, amikor megjelenik egy kutya a színpadon? Mitől jövünk annyira zavarba, amikor azt látjuk, hogy ott beszélgetnek előttünk a színészek, de egy szavukat sem halljuk, mintha valaki letekerte volna a hangot? Miért kezdünk el fázni, amikor egy erdő lekicsinyített, rekonstruált mását látjuk? Miért érezzük úgy, hogy egy autó megjelenése erőszakos beavatkozás a színpadi térbe?

Philippe Quesne és a 2003-ban - színészekkel, képzőművészekkel, táncosokkal, zenészekkel és egy kutyával - alapított Vivarium Studio nevű francia társulat mechanikus munkával és laboratóriumi aprólékossággal keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre, amelyek a drámai műfaj alapvető konvencióit kérdőjelezik meg. Dominószerűen egymásba fűződő előadásaik utolsó darabja, A sárkányok melankóliája is - minden látszat ellenére - határozott zenei alapokra (középkor és hard rock), valamint számos művészettörténeti (Goya és Dürer) és irodalmi (Beckett és Artaud) előképre épül. A sárkány archetipikus lény, minden korban és minden kultúrában van megfelelője; a melankólia pedig a romantika óta az alkotó, a világra válaszokat kereső ember szükségszerű állapota.

„Sok időt töltünk együtt, kiállításokra járunk, filmeket nézünk, zenét hallgatunk... Többen a színpadtér kialakításában is részt vesznek. A próbák értelme éppen abban van, hogy csomó mindent kipróbálhatunk. Elég vegyes alapanyagokból dolgozunk: az irodalom, a társadalomtudományok, a képzőművészet, a film, a képregény mind-mind jelen van a munkáinkban. Az előadás pedig apró jelzésekből, utalásokból, a színészek gesztusjegyeiből és szóhasználatából alakul azzá, ami. A kompozíciót az ötletek és az egymásra hatások határozzák meg. A történet pedig időközben szépen lassan kialakul." (Philippe Quesne, a társulat vezetője az alkotás folyamatáról - Antoine Baecque interjúja a 2008-as Avignoni Fesztiválon)

Január 21-én, csütörtökön szakmai beszélgetés az előadás után. A rendezővel Tompa Andrea kritikus beszélget.
Post-show talk on 21st January - in French with Hungarian translation.

Finom irónia - emberléptékű világ - groteszk
Soft irony - human scale universe - grotesque
VIVARIUM STUDIO/Philippe Quesne (FR):
A sárkányok melankóliája
(La Mélancolie des dragons)

Koprodukciós partnerek/co-production: Wiener Festwochen, Hebbel am Ufer, La rose des vents - Scène nationale de Lille Métropole à Villeneuve d'Ascq, Nouveau théâtre - Centre dramatique national de Besançon, Ménagerie de Verre - Paris, Le Forum - Scène conventionnée de Blanc-Mesnil, Le Carré des Jalles, Festival Perspectives (Saarbrücken)

Támogatók/supporters: Région Île-de-France, Parc de la Villette, Centre National du Théâtre, NKA, Culturesfrance
www.vivariumstudio.net

Philippe Quesne biográfia

Philippe Quesne 1970-ben született. Párizsban él.

A párizsi École Estienne-ben (iparművészet), majd Képzőművészeti Egyetemen végzett tanulmányai után 10 évig színházi- és operadíszleteket, valamint kortárs képzőművészeti kiállításokat tervez. 2003-ban alapítja meg Vivarium Studio nevű saját társulatát; a csapat színészekből, képzőművészekből, zenészekből, táncosokból és egy kutyából áll. Színházi tevékenységével párhuzamosan performanszokat és köztéri akciókat szervez.

Philippe Quesne

Előadásaik szerzője, díszlettervezője és rendezője is egyben:

- La Démangeaison des ailes [Szárnyalási kényszer] (2003)
- Des Expériences [Kísérletek] (2004 és 2006 között térspecifikusan - kiállítóteremben, erdőben, tóban, üres telken stb. - alakuló projekt)
- D'après Nature [Természet után] (2006)
- L'Effet de Serge [A Serge-effektus] (2007)
- La Mélancolie des dragons [A sárkányok melankóliája] (2008)

VIVARIUM STUDIO

"A Vivarium Studiót 2003-ban alapítottam azzal a céllal, hogy olyan saját alkotásokat hozzak létre, amelyek a színház 'assemblage' jellegét, heterogenitását hangsúlyozzák. Első előadásom - La Démangeaison des ailes (Szárnyalási kényszer) - alkotói csapatában színészek, képzőművészek, egy táncos-zenész, egy filmes és egy kutya vett részt. Az első kaland óta, immár öt éve dolgozunk együtt ugyanazzal a csapattal, amelyet esetenként meghívott vendégek vagy statiszták egészítenek ki franciaországi és külföldi bemutatóinkon.

Darabjaim egy-egy témát járnak körül a hozzá szervesen kapcsolódó elbeszélési móddal: a repülés vágyát és az esés tapasztalatát (La Démangeaison des ailes, 2003); a jövővel szemben érzett tehetetlenséget (Des Expériences, 2004-2005); a környezeti ártalmakat és az ember képtelenségét arra, hogy kivédje őket (D'après Nature, 2006). Tisztában vagyok a szöveg színházának létezésével és elsőbbségével, ugyanakkor nem csak ez a forma képes megfogalmazni a világgal kapcsolatos kérdéseket; az én előadásaim inkább egy olyan kortárs dramaturgia felé haladnak, amely a bennünk lakó zsigeri problémákat fogalmazza meg. A finom iróniával kezelt tematikát különféle típusú szövegekből szabjuk össze (interjúk, cikkek, versek, dalok, szószedetek), amelyek az egyéb színpadi eszközökkel (test, hang, fény, videó) kombinálva segítik a történet folytonosságát." (Philippe Quesne)

-----------------

Why is it so disturbing to watch an actor cross the stage as if he were walking around his own apartment? Why are we fascinated when we see a dog onstage? Why are we troubled when we see actors talking to one another, but for some reason, the sound has been turned down too low? Why does the reconstruction of a miniature forest on stage give us the chills? Why is the presence of a car on stage perceived as a violation of that space?

All of these dramatic effects put together and laid out by Philippe Quesne in the works of the Vivarium Studio - created in 2003 - ably define his stagecraft, which, by the use of a kind of mechanical research, can be described as a technical theatre lab that cleverly modifies the conventions of the genre and generates an ambiguously shaped universe. (Aude Lavigne)

In 2003, Philippe Quesne created Vivarium Studio to develop and set up his own projects. The first piece, titled La Démangeaison des Ailes (The Itching of the Wings), featured actors, plasticians, musicians and a dog. Since this first experience, and for five years now, the story of Vivarium Studio still goes on, with the same people, and sometimes inviting new guests to join projects both inFrance and other countries.

Since the beginning, Philippe Quesne tries to connect a subject with an appropriate narrative mode: the desire of flight and the fall (La Démangeaison des Ailes, 2003), the uncertainty facing the risks of the future (Des Expériences, 2004-2005), the environmental threats and our incapacity to remedy it (D'après Nature, 2006). He approaches different topics, often with a soft irony. He works on various types of texts (interviews, articles, poems, songs, lists of words) combined with other elements of theatre (like bodies, sound, light, videos, movements).

The scenic writing is based on a strong connection between space, set, and bodies. The sets often become working studios or "Vivarium spaces" that present a human microcosm. The performances are inspired by diverse references taken from literature, human sciences, visual arts, music, cinema, comics, etc.

Philippe Quesne also uses materials borrowed from "reality:" (interviews, testimonies...) but always maintains the ambiguity between true/false, real/artificial, illusion/truth.

For five years, Philippe Quesne has developed his project with the same people. He creates a répertoire of performances that tour in France and internationally. He has created site-specific projects in art galleries, urban spaces, parks and garden, forests, etc. The performances of Vivarium Studio have been presented in theaters and festivals in such different countries as USA (P.S.122 New York, TBA:06 Portland), Brazil, Germany, Switzerland, Poland, Leetonia, Iceland, Finland, Austria, Slovenia, etc.

From 2004 to 2007, Vivarium Studio had a residence in Le Forum du Blanc-Mesnil (Paris).

This collaboration allowed the company to develop his projects but also to imagine and develop new ways of meeting with people, settling his action in a real durability. During the residence, Philippe Quesne also created specific forms (movies, urban performances, publishing, etc.), directly filled out by the exchanges with the inhabitants and the immediate urban context. Vivarium Studio had another 3 years residence, in La Ménagerie de Verre (Paris), which is a more experimental stage. There, Philippe Quesne leaded research workshops, rehearsal and organized different events by inviting other artists (musicians, plasticians, etc.).

előadás fotók: Pierre Grosbois
portré: Ananias Leki Dago
Forrás: Trafó