Örök titok, miféle titkos idegpályák értesítik a közönséget még jóval azelőtt, hogy egyetlen fanyalgó sor is megjelent volna, vagy híre kelt volna a városban, mire számíthat az előadásra betelepedő, a premieren máris hézagos a nézőtér. Honnan tudják, hogy helyesebb otthon maradni, elkerülni az előadást? Howard Barker neves angol drámaíró. Kegyetlen analitikus. Történelmi drámái nem múlt ködébe révedő könnyűzések, hanem John Gay és Brecht kínos felismeréseinek rokonai. Tim Carroll, a rendező éppen a Bárkában Balázs Zoltánnal a gyújtópontban Hamletet készített. Papírforma szerint ígéretes színházi este.
Spolarics Andrea, Mucsi Zoltán, Seress Zoltán
Csanádi Judit a Bárkában háromemeletes tribünt építtetett nézőtérül. Három drótkerítés sor választja el az ovális játékteret a közönségtől. Rácsok mögött ülünk. Haidecker kerítésen át kukucskálunk a színészekre. Előnye a fakultatív nézelődés. Akinek művészetét nem szívesen nézném, könnyen kitakarható látószögemből. Mintha odabenn vérszomjas fenevadaktól védenék a fizetőket. Ellenkezőleg: a játszókat kell védelmezni a nézők indulataitól az 1983-ban írott Victory előadásán.
Tim Carroll rendezése a nézők-színészek bekerítésével, mintha azt akarná elmondani, hogy fenevad az ember. Egymás hiénái vagyunk. Cromwell forradalma után előjönnek a sakálok. Az újszerű gondolathoz nem tudta feléleszteni a rendelkezésére álló színház társulatát, rávenni embernek ember általi ábrázolására. Nem igazán tudom: ki mit keres a színpadon. Tartok tőle, ennek nem a legfőbb oka, hogy butább és érzéketlenebb volnék, mint a legtöbb kritikus, hanem az, hogy a színészek sem tudják mit és miért játszanak. A szereplők nem eleven embereket jelenítenek meg, hanem színházi konvenciókat. Idegen hangon beszélnek. Papundekli hangtölcsérből szólnak. Sokszor rosszul bevált, elmolyosodott teátrális szabásmintákat hurcolnak magukkal. Valamint levágott és összeaszott fejeket, emberi hulladékokat. Mintha Esterházy darabjának maradékait használnák fel. A Bárka társulata leromlott képességű és színészállagú tagokból tevődik össze. Minden újabb előadáson meglepnek, hogy lehet még rosszabbul is játszani, mint ahogy előzőleg tették. A színészi elkényelmesedés és önelégültség, úgy látszik, kimeríthetetlen tartalékaival rendelkeznek.
Másfél órája megy az előadás, ekkor közhírré teszi egy kedves fiúnak öltöztetett leány-herold, hogy beiktattak a két felvonás közé közjátékot. Mindenki lekászálódik a faemelvényről, kibotorkál a teremből, lemegy a rémesen megépített színház szűk lépcsőházán, a két nyilvános WC közt még játszanak úgy negyed órát. Tudósítójuk megnézésére nem vállalkozott. Erre mondják: idősebbek abbahagyhatják. Fiatalok is.