Jön aztán a kreatív producert játszó kreatív producer, és bejelenti: a Bozsik Yvette Társulat új vezetőt keres, mondjuk, mint a Miss Julie Miss Julie nélkül, jó vicc, bohó mókázás, beszélő táncosok és producer több-kevesebb színészi vénával. Hogy az este mégis több üde bolondozásnál, kedélyes önreflexiónál, az azért van, mert Bozsik remek koreográfus és egyre jobb rendező.
fotó: Horváth Judit © Bozsik Yvette Társulat
Forte kezdik, piano végzik, sok beszéd erről-arról, kevés cselekmény, öt pud szerelem. Meg öt pud önreflexió (legalább), meg humor és tragikum és korízlés és belterj, és olykor-olykor mindez nekünk is, rólunk is szól, akik a nézőtéren ülünk; amíg a főszerep, persze, a színpadra sem lépő koreográfusé, Bozsik Yvette-é. A korábbi Bozsik-féle színpadi valóságokkal való bárminemű egyezés pedig korántsem a véletlen műve. A színlap azt ígéri ugyanis: a rendező-koreográfus eddigi munkásságának különböző okokból, önként vagy kényszerűségből kimaradt jeleneteit kapjuk meg újragondolva és -strukturálva. Az előadás ilyenformán nyitott mű: kinek-kinek a Bozsik-univerzumban való jártassága szerint ötlenek fel képek, érzések, hangulatok korábbi előadásokból és előadásokról - szerencséseknek az Emitől a Gyermekjátékokig -, miközben természetesen nem hosszú évek során elraktározott maradékokból összetákolt ön-hommage, hanem önálló és új műalkotás az Újravágva című produkció.
Markó Róbert kritikája az Újravágva előadásáról
A cikk folytatása a Tánckritika.hu-n >>>
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.