A Színház- és Filmművészeti Egyetem büféjében üldögélünk Alföldi Róberttel. Azt mondja emlékeket idéz, amikor a falak közt jár, mostanában pedig sokszor jön az Ódry Színpad felé, hiszen egy Vinnai András darabot rendezett a végzős színészosztálynak. Kijelenti, hogy fontosak a fiatalok és változik a színjátszás. Hogy miért? Ketchup van előtte, azt kortyolta eddig. Hogy miért? Az... az.. kiderül ... higgyék el!
AZAZ - mozgóképes ajánló (12p)
- Miért kezdtetek el együtt dolgozni a Gálffi osztállyal?
Alföldi Róbert: A Nemzeti Színházban nagyon sok fiatal színész van, mert én nagyon fontosnak tartom, egyrészt a jövő generáció nevelését, másrészt azt, hogy az idősebbek megismerjék őket. Ezért megkerestem Gálffi László tanár urat, akinek végzős osztálya van, hogy szeretném, ha a „gyerekek" beszállnának az Oresztészbe. Mielőtt ez megtörtént volna, négy-öt napot próbáltunk az egyetemen azért, hogy nagyjából legyen képük arról, amire készülünk és ez intenzív együttlétet jelentett. Utána hármójukat elvittem gyakorlatra is, majd a tanár úr felkért arra, hogy rendezzek nekik egy vizsgát.
- Hogy választottátok ki a darabot?
Alföldi Róbert: Folyamatosan nosztalgiázom, amióta bejárok az épületbe, visszaemlékszem a saját fiatalkoromra, arra, hogy milyen érdeklődés volt a nézők, a színházszeretők részéről az új generáció, az új arcok, a vizsga iránt. Elég sokat járok vizsgákat nézni és azt látom, hogy az a fajta tüzes érdeklődés, ami „bezzeg a mi időnkben" jellemző volt, hiányzik. Eleinte nagy klasszikust akartam játszatni a „gyerekekkel", de meggondoltam magam. Jobbnak láttam egy performance jellegű nagy őrületet csinálni a negyedév végén. Vinnai András darabja pedig egy olyan anyag, ami lehetőséget ad arra, hogy a szó nemes értelmében eldobjuk az agyunkat. Forrongó, szabálytalan, szabad és remélem, hogy az előadás is ilyen.
- Hogy találtál rá?
Alföldi Róbert: A Nemzeti Színház Tízparancsolat-pályázatára érkezett ez a mű, aminek a pontos címe az, hogy „Doktor Sivián Anna: Valaminek az első része második rész". Ez tényleg őrületes anyag, ami mindenki agyát nagyon szabaddá teszi, ugyanakkor minden jelenetben, gesztusban, humorban, cinizmusban van valami egészen speciális világlátás és reakció arra a társadalomra, amiben élünk. Ezért nagyon fontos kortárs szerzőnek tartom Vinnait.
- Mi által tesz szabaddá?
Alföldi Róbert: Azáltal, hogy mindenféle szabályt felrúg, mai aggyal gondolkodik, benne van Tarantino, a rajzfilmek, a kábelcsatornák különös világa, a mi egymás közötti humorizálásunk is belekerült. Szabad és védett közeget biztosít mindentől függetlenül, miközben semmiről nem vesz tudomást és semmiféle trendbe nem áll be. Mélyen látó röhögéssel kezeli a világot, mindenen röhög, fájdalmasan röhög. Egyszerűen az író él a világban és felvillantja azt az ezerféle hatást, ami őt éri, miközben társadalmi mondanivalónak sincs híján.
Földes Eszter, Mohai Tamás
- Mi köré épül a darab?
Alföldi Róbert: A „Ne ölj!"-parancsolat köré. Az ölés mindenféle módozatait bemutatja, különböző családon belüli viszonyoknak az ábrázolásával. A viszonyok pedig eljutnak addig, hogy halál, gyilkolás, az élet kioltása lehet a végük. Egy narrátor a főszereplő, akinek az agyában játszódik az egész, akit a mamája állandóan csesztet, hogy miért narrál állandóan. A darab egyébként erősen reflektál arra a helyzetre, hogy „mi most játszunk" és a pályázatra is. Minden, amit állít, azt közben kívülről is nézi és folyamatosan ugrál a nézőpontok között.
- Miért a nézőtér lett a színpad?
Alföldi Róbert: Még soha nem csináltam ilyen darabot, ezért én magam sem tudtam, mi a kulcsa. Ugyanis nagyon speciális anyag, amit reálisan kell játszani, de mégsem lehet komolyan venni, mert akkor az kevés, tehát vékony sávon működik. Ezért próbáltam olyan helyzetet teremteni, amikor megszüntetjük a komolyságot és a „színpadon állunk és szerepelünk"- dolgot. Mivel az AZAZ folyamatosan reflektál a színházra is, mint műfajra, ezért ez a fordítás, hogy a nézők ülnek a színpadon és a színészek a nézőtéren. Másrészt szeretem az Ódrynak a nézőterét, a maga '60-as évekbeli lámpáival, az arányaival, az oszlopaival, az ajtóival; szerintem egy nagyon jó színházi tér jobb, mint a színpad. (Nevet.)
Fehér Tibor
- Említetted a beszélgetésünk elején, hogy valamiféle szenvedély ma hiányzik, mire gondoltál?
Alföldi Róbert: Nem az előadásokból, félreértés ne essék. Azt nem értem, hogy hova lett a kíváncsiság az emberekből a fiatal végzősök iránt.
-Talán beteltek a színházak... Legalábbis folyamatosan erről beszélünk.
Alföldi Róbert: Igen, de régen is tele voltak a színházak! Ugyanakkor az egyetem egyedi helynek számított, mindenkit érdekelt, hogy kik jönnek ki. Itt majdnem minőségtől függetlenül a csilláron lógtak. Most, ha eljövök egy előadásra, harmincan, negyvenen ülünk az Ódryn. Talán most látható változás a nézőszámban. Mégis úgy érzem, hogy valami kíváncsiság eltűnt. Lehet, hogy azért, mert sok kisszínház jött létre vagy talán nem tudnak arról, ami itt zajlik. Ezért szerettem volna olyan anyagot találni, aminek híre mehet, hiszen sokszínű, ezért akartam egy formátlanabb ügyet csinálni. Ma nehezebb színésznek lenni, bonyolultabb elhelyezkedni, a világ is keményebb, de az utolsó pillanatban még annak az örömét kéne érezniük, hogy nagyon kíváncsiak rájuk, viszont ennek pont az ellenkezőjével találkoznak. Szerintem ez a helyzet szomorú, így nagy teherrel indulnak a fiatalok. Pedig emlékszem, hogy nekem ez milyen fontos volt. Ilyenkor azt kellene érezned, hogy tényleg színész lettél, mindjárt megkapod a diplomád, sikerült, még ha nehéz is, még ha nem is lesz olyan szerencséd, még ha nem is mindenkinek jön be a pálya.
- Nem jó, ha az ember szembesül ezzel?
Alföldi Róbert: De ez régen sem úgy volt - bocsánatot kérek -, hogy mindenki baromi nagy karriert csinált. Én most nem a hazugságról vagy az önbecsapásról beszélek, hanem az összefüggésekről, hiszen ide beülhetne 300 ember. Nem tudom pontosan. hány személyes az Ódry. És amiről beszélünk, azért is nagyon fájó ügy, mert ez az egyetlen intézmény, ami ilyen módon képez színészeket.
-Te miért tartod fönn magadban az érdeklődést? Miért jössz vizsgákat nézni?
Alföldi Róbert: Egyrészt nézem, kitől kell félni. (Nevet.) Ez félig tréfás volt. Sokszor kérdezik tőlem külföldön, hogy nálunk miért nincsenek castingok. Hiányoznak, mert ez egy kis ország, kis szakma, ezért illik ismernünk egymást. Azt gondolom, hogy szakmai összetartozásból is, másrészt nagyon praktikusan is kell tudnunk a másikról és azokról, akik kijönnek a Színművészetiről. Ők szerintem energiát adnak mindig, mindenkinek, még akkor is, ha bonyolultabb a közös munka, mert érdekes módon, ők teljesen más világot képviselnek. Durván 20 év van köztünk és rájöttem, hogy mennyit számít, nyitnak engem, új szempontokat mutatnak és fordítva is így működik.
Molnár Áron
- Miben látod a különbséget?
Alföldi Róbert: Mást gondolunk a színészetről. Szerintem egyértelműen változik a színészet stílusa, közelít valami felé, amit én úgy hívok, hogy „szocio-színjátszás". Nekem az új, hogy csomó minden jobban meg tud általa szólalni. Viszont nekik a teatralitás, a klasszikus értelemben vett játék újdonság - és ez nem értékítélet, ez fajtaság -, mivel egy 600-800 férőhelyes színpadon másként kell fellépni, mint egy kamerával szemben.
- Mit kaptatok egymástól a különbözőség által, mit hozott az AzAz?
Alföldi Róbert: Egy ilyen műhelymunkában sok minden kiderül a másikról. Más a kultúránk is. Ha én mondok egy filmet, zenét, ők nem tudják, mi az, de én is rájuk csodálkozom. Éppen ezért kell dolgozni velük. Ha én, mint alkotó meg akarom őrizni a frissességemet, akkor azt is meg kell tapasztalnom, hogy ők miként látnak és remélem, ők is kíváncsiak rám. A pozitív egymásra csodálkozást megélni nagyon jó érzés.
- És azért kemény vagy velük?
Alföldi Róbert: Igen, de én nem velük vagyok kemény, hanem a munkáért vagyok az. Tök jól bírják, személyes konfliktus nem fordult elő. Szerintem az kell, hogy az ember nagyon szenvedélyesen, nagyon kemény legyen.
Tóth Berta
AZAZ - trailer (1p)
Mi történik egy előadásban, ha az ötödik perc után lelövik a narrátort? Vajon agyátültetéssel meg lehet oldani szerelmi problémákat? Hogyan éljük át életünk legnagyobb orgazmusát? Mit keres két nyílpuskás vadász az Ódry-színpad nézőterén? Kivel szebb az élet: egy házi rabszolgával, vagy egy agresszív dominával?
Dr. Sivián Anna - azaz - Vinnai András új darabja - mely a Nemzeti Színház Tízparancsolat drámapályázatára készült: Ne ölj! vagy mégis - az Ódry Színpadon látható a végzős Gálffi-osztállyal. Rendezi: Alf - azaz - Alföldi.
Dr. Sivián Anna - azaz - Vinnai András AZAZ című azaza két részben - azaz - egyben
Játszók: Alberti Zsófia, Barabás Richárd, Farkas Dénes, Fehér Tibor, Földes Eszter, Molnár Áron, Mohai Tamás, Ruzsik Katalin, Szatory Dávid, Tarr Judit
KORREKT NARRÁTOR: Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim! Szeretettel köszöntöm mindannyiukat itt a nemzet színházában, a Nemzeti Színházban (- azaz - kedves nézők, az Ódry Színpadon).
