Elhunyt Taub János. A Kossuth-díjas rendező-színészpedagógust az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Komédium Színház és az Új Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Lőkös Ildikó nekrológja
„Saját halott" - hangzik a hivatalos formula. De Taub Jánost valóban a saját halottunknak érezzük. Sok szállal kötődött az Új Színházhoz. Többször rendezett nálunk, és igazi barátai voltak a társulatban. Szigorú ember hírében állott, de valójában a komoly arckifejezését mindig leleplezte a tekintetében bujkáló mosoly. Jó volt vele beszélgetni, tanulságos volt meghallgatni őt. Mintha mindig csipkelődött volna, miközben tisztán látta a tehetség ragyogását. Képes volt szárnyakat adni azoknak, akikben bízott.
Hiányozni fog.
„Nem vagyok az a típus, aki meg akarná váltani a világot. Szívesen végzem a dolgomat, s beletörõdtem abba, hogy kétesélyes játékban veszek részt: vagy sikerül hatást gyakorolnom a közönségre vagy nem. Persze mindent elkövetek azért, hogy szeretni lehessen, amit csinálok. S ez sohasem esik nehezemre. Csakis olyan darabokkal foglalkozom ugyanis, amelyeket megszerettem, s amelyeket másokkal is meg akarok szerettetni. Ám távol áll tõlem az a szokás, hogy megmagyarázzam, milyen módon igyekszem elérni ezt a hatást. Ha kész vagyok a munkával, akkor mindent a sors kezére bízok. Vagy megmutatkoznak a szándékaim, vagy örökre titok marad, mit is akartam elérni a színpadon. S ha valami titok marad, azon már semmilyen utólagos elemzés sem segít." (Taub János)
Lőkös Ildikó, dramaturg
Új Színház
Taub János 1927-2010
1962-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője lett, ahol olyan előadásokat rendezett, mint Bertolt Brecht: Koldusopera, Móricz Zsigmond: Rokonok, W. Shakespeare: A makrancos hölgy, Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem (Harag Györggyel közösen), Alexandru Mirodan: A hírhedt 702-es, Mihail Sebastian: Lapzártakor jelentik, Aurel Sorin: Háztűznéző, Aurel Baranga: Jámborlelkű Szent Flórián, D. R. Popescu: Szomorú angyalok.
1971-től a nemzetközi hírű bukaresti Bulandra Színház tagja és a bukaresti Színház- és Filmfőiskola tanára. 1981-ben Izraelbe emigrált, ahol a legnevesebb színházakban, a Habimában és Kameriben dolgozott, mellette pedig a tel-avivi egyetem tanára volt. Magyarországra 1986-ban költözött, dolgoztt a Játékszínben, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Radnóti Színházban, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a Művész Színházban, melynek alapító tagja volt, végül pedig az Új Színházban.
Taub János 2000 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.
Nyugodjék békében!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.