'Szép és őszinte mese'

A Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán pénteken debütált Lehár Ferenc egyik legnépszerűbb operettje, A mosoly országa. Az előadás rendezője Halasi Imre, a szereposztásban pedig többek között olyan nevek szerepelnek mint Vadász Zsolt, Balczó Péter, Miksch Adrienn, Eperjesi Erika vagy Teremi Trixi.

Jelenet az előadásból

Szép és őszinte mese
Interjú Halasi Imre rendezővel

A mosoly országa kapcsán beszélhetnénk a toleranciáról, a másság elfogadásáról, a befogadásról - mindez benne is van az előadásban, erről is szólhat annak, aki belelátja -, de Halasi Imre rendező elsődleges szándéka az volt, hogy szép és igaz mesét adjon a közönségnek.

- Ki vagyunk éhezve a szép és igaz mesékre, mert annyi sok szörnyűséggel, hazugsággal, nem szép és nem igaz mesével traktálnak bennünket. A mosoly országa kapcsán lehetne persze a kultúrák közötti különbségről, a toleranciáról, a másság elfogadásáról, a befogadásról is beszélni, de nem teszem, mert semmiképpen sem szeretnék az aktualizálás hibájába esni. Kétségtelen: erről is szól, erről is szólhat az előadás. Lehet, sőt, kell ezekről a kérdésekről beszélnünk, de egy operett elsődleges célja mégiscsak a gyönyörködtetés. Mese ez, de igaz mese.

Balczó Péter, Miksch Adrienn

- Annak idején a szerző, Lehár úgy érezte, alkalmazkodnia kell a közönség igényéhez, ezért írta át az eredetileg Sárga kabát című darabot, és lett belőle A mosoly országa. „A mai kor embere izgalmakra vágyik" - indokolta döntését Lehár, pedig alig több mint 6 év telt el a két bemutató között. Most viszont - a legutóbbi rendezése óta - lassan 12 év. Azóta sokat változott a világ. És A mosoly országa?

- Minden más - a szereplők, a díszletek, a jelmezek, a mozgás, a világítás -, mégis döntően ugyanaz maradt minden, ahogy 1998-ban az Operettszínházban volt. Pontosabban mondva előbb Münchenben játszottuk németül, aztán Pesten ment - talán még 2003-ban is - ugyanaz a rendezés. A legnagyobb változás talán az, hogy szikárabb lett ez a mostani előadás. Igyekszünk jobban megmutatni a kapcsolatokat, közelebb hajolni az emberi lélekhez, kibogozni az összekuszálódott érzelmi szálakat. Természetesen a látványtól sem fosztjuk meg a nézőt. Megelevenedik a különös, misztikus és varázslatos keleti világ - ahogy azt az európai ember a 20. század elején elképzelte.

Vadász Zsolt, Eperjesi Erika

- Most viszont már a 21. században vagyunk, és Kínáról - a kínaiakról pláne - többet tudunk!

Póhly Boglárka, Hagymási Sándor

- A mosoly országa valóban azon kevés operettek közé tartozik, amely nem happy enddel ér véget. De Lehárnak nem a boldog véggel volt leginkább baja, hanem az ostoba mesékkel, a lélektelen színpadi bábokkal. Hús-vér embereket akart látni a színpadon, akik ugyanúgy szeretnek és szenvednek, mint bárki. Ezt fejezte ki a zenéjével is. Mi is igyekszünk ehhez igazodni. A hitelesség alól senki sem adhat felmentést...

Filip Gabriella

fotók: Bócsi Krisztián
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház

Jelenet az előadásból

----------