TITKÁR súgva. Csinosan bútorozott szalon tizenötödik Lajos stílusában.
ANNIE. Szerencsétlen! Hiszen ezt nem kell súgni! (...) Ezt a kárpitosnak kell súgni, az előadás előtt. A színésznek csak azt, amit beszél.
Murger 1854-ben
Így volt ez Molnár Ferenc Játék a kastélyának idejében. Megváltozott ez is. A színpadon szándékosan otthagyják a kalapácsot, a szögeket, meg a létrát. Az erdődíszletbe belógnak a reflektorok. A színpad: színpad. Hangsúlyozottan a játék helye. Mostanában fakuló érdekességgel ismertetik a színészek a helyszínleírást és felolvassák a szerzői utasításokat. Az 54 éves finn színész, filmrendező-szcenarista, Aki Kaurismäki: Bohémélet című színdarabjában több szerzői utasítás hangzik el (szerencsére), mint párbeszéd. A dialógusok többnyire laposak, csámpásan megfogalmazottak. Miután a darabot nem olvastam, jóindulattal feltételezem, hogy Henri Murger regényéből a finn rendező dramatizálta mondatokat fordította le Jankó Szép Yvette.
A színlap hozzáteszi, hogy a magyar színpadi változatért Gáspár Ildikó a felelős. Ez gyanakvóvá tesz. Lehetséges, hogy az ő keze alatt tekeredtek ki a párbeszédek, vagy napjaink szokásos dramaturgiai belekotyvasztása sikkasztotta el az összefüggő drámát. Persze, nem olyan hagyományos drámára gondolok, mint hajdanában-danában, nem Ibsen Henriké, de hogy nagyot ne mondjak: egy Bús Fekete Lászlóé. Mégis valami belső összefüggést, célra fejlődést, végső értelem irányába haladást azért megkockáztatnék. De nem, hát nem. Színészetűdöket látunk. Jobbakat, gyengébbeket. Láncaikról eloldott egészséges komédiás kedélyt, ami sokban hasonlít a rögtönzéshez, de rögzítettségük zömében őrzi a csintalan játékkedélyt, a léha színpadi notabének báját, a fricskát, az akár komolyan is felfogható tréfálkozást. Hogy a festő Rodolfo, Marcel, az író és Schaunard, a zenész szinte három csőlakó csóró, de legalább genetikus albérlő. Lakás- és lakbérgondjaik vannak. Bor helyett vizet isznak. Fő táplálékuk a száraz kenyérhéj és a híg leves. Nem romantikus, ha éhesek. (Többet főznek képzeletből, mint tápdús nyersanyagokból.) Egyáltalán nem látni biztosítékát művészi törekvéseik boldog végének, mint Puccini operájában, ahol a bohémélet bearanyozódik, vagy operett-változatának, a Kálmán Imre - Julius Brammer - Alfred Grünwald a Montmartre-i ibolya hasznosított Murger-panaszainak, ahol Raoul Delacroix festő, Henri Murger költő és Florimond Hervé muzsikus. Jonathan Larson Rent (1996) című musicalje az East Village-on játszatja a Bohéméletet, belekeverve Mimí tüdőgyulladását becseréli az AIDS fenyegetésére. Több mint ötezer előadás. (Londonban félidőben elhagytam.)
Jelenet a Bohémélet c. előadásból
A kétséges darabból Ascher Tamás olyasmit akart létrehozni, mint a szikrázó Jó gyerekek képeskönyve, de nem állt keze alá. Szakmai feladatom tudatni, hogy Izsák Lili okozta a díszletet, Szakács Györgyi meg a jelmezeket. Fenn a díszlet magasában Csernák Klára szaxofonon, Murányi Márta harmonikán, Rohmann Ditta csellón, Herczeg Tamás basszusgitáron, Matkó Tamás zongorán működi az utóbbi szerezte kísérőzenét. A kedves színészek mindenikének fel-felvillan játékos tehetsége. Széles László torzonborz festőművész. Debreceny Csaba úgy fest, mint a pályakezdő Forgách András, időnként felragyog csibészes mosolya. Csuja Imre copfosan mufurc, igen rokonszenvesen trotyog képzeletbeli kisautóján. Hámori Gabriella Mimiként szépséges, finom mosolyát használja, ami nem semmiség. Takács Nóra Diána házi ölebet ad, és szépen énekel, akár Szandtner Anna a dévaj múzsalány Musett, buzgó pincérnő, szorgos vécés néni szerepében, nagyjelenete vörös lepellel előadott megelevenedett festménye, sajnos táncához nem akadt koreográfus. Terhes Sándor a hajdani Krétakörből a deresedő hajú középkorú pénzes pali. Kerekes Viktória különféle segédszerepeken odaadóan szép. Máthé Zsolt mulya biztonsági őr, a máléság teljes spektrumát felvonultatja, és olybá tetszik, mintha folytonosan egyazon eleven ember jönne a színre. Polgár Csaba parókákkal, jelmezekkel átváltozó művész. Legjobbnak papagájként látszik, madármozdulattal jobbvállát megérintve tarkasapkás fejével.
Jelenet a Bohémélet c. előadásból
Nádasdy Kálmán a főiskolán Puccini-szemináriumot tartott. Tréfával oldva a tanmenetet, megkérdezte: Miért Mimi a világon a legbutább nő? Mert azt énekli az első felvonásban: Mi chiamano Mimì, il perché non so... Vagyis: Úgy hívnak, hogy Mimì, s nem tudom, hogy mért...
A Latin Negyedet népszerűsítő tárcaregényből amúgy Murger öt felvonásos színdarabot írt (dalokkal) Théodore Barrière, töméntelen, zajos sikerű vaudeville gyártójával. Bemutatta Párizsban a Théâtre de Variétés 1849. november 22-én.
MGP
fotók: Gordon Eszter