Az Anconai szerelmeseket legelső alkalommal a Radnóti Színházban láthattuk majdnem tizenhárom évvel ezelőtt, 1997. május 11-én. Valló Péter ötletéből a librettót Vajda Katalin írta, a dalszövegek pedig Fábri Péter munkái. 2010. január 29-én a felvidéki Komárom városában Lévay Adina rendezésével és a Komáromi Jókai Színház színészeivel újra életre kelt a darab és ismét nagy sikert aratott.
A kétfelvonásos zenés játékot Lévay Adina egy kicsit szabad elképzelésben vitte színpadra: a hetvenes évekbeli olasz slágerekkel fűszerezett reneszánsz darabot a barokk színház eszköztárával, az opera világával színesítette. A díszlet, a festett háttér, a perspektivikus tér a Goldoni korabeli színház élményét adta, az eltúlzott, karikatúraszerű karakterek pedig egy perce sem feledtették a közönséggel, hogy egy vígjátékot látnak.
Az olasz slágereket Krámer György, Harangozó-díjas táncművész, a Miskolci Nemzeti Színház tánctagozatának vezetője koreografálta. A táncok nemcsak a nézőket szórakoztatták, az egymásra épülő, komoly csapatmunkát igénylő mozdulatoktól éltek a színészek igazán játék közben. Ezt a hangulatot pillanatok alatt átadták a közönségnek is, akik nem hagyhatták taps nélkül az igényes és szórakoztató jeleneteket.
Az Anconai szerelmesek egyik főszerepét az esztergomi Horányi László alakította, aki nem először állt a komáromi színpadra. Az Esztergomi Várszínház igazgatója, rendező, színész a Karamazov testvérekben már korábban szerepelt, de most is nagy örömmel vette Tóth Tibor színházigazgató felkérését. Az alábbi interjúban elmeséli, hogy érzi magát ismét a Komáromi Jókai Színházban:
- Milyen ismét együtt dolgozni a Komáromi Színház társulatával?
Horányi László: A Komáromi Színházban én mindig nagyon jól érzem magam. Jártam már több határon túli színházban is, és azt látom, hogy ezek közül, és jó pár magyarországi színház közül is kiemelkedik az észak-komáromi színház. Nagyon jó szellemiségű társulatról van szó. Sokat kellett dolgozni, de a rendezőnek, Lévay Adinának nagyon jó ötlete volt ez a darab. Nem egy az egyben hagyományos stílusban alkotott. Ez a játékstílus azért veszélyes, mert stlizált és eltúlzott figurákkal dolgozik, és ezeket pszichológiailag, belülről lelkileg nagyon hitelesen kell megformálni. Minden egyes megszólalásnak, megnyilvánulásnak lelkileg rendkívül rendben kell lennie, és ezeket hitelesen tartalmakkal alátámasztani, és fizikailag is meg kell emelni. Ez egy nagyon érdekes játékstílus, és ha ezt a kollégák jól csinálják, és úgy veszem észre, szeretik is, akkor egy érdekes atmoszférájú, érdekes dimenziójú előadás jöhet létre. Azt hiszem ez történt most. Természetesen ezek nagyon hálás szerepek. A megszólaló dalok „tuti nyerő slágerek", nagy világszámok, amik a hatvanas években már taroltak: a közönség nagyon szereti őket, mi is nagyon szeretjük, és abból baj már nem lehet.
- A Krámer György által betanított koreográfiák nagyon igényesek voltak. Mennyire sikerült a Tomao Nicomaco-t és a koreográfiát összehangolni, és ezzel élni a színpadon?
Horányi László: Nehézséget csupán az jelentett, hogy a dalokat olaszul kellett énekelni. Ebben a stlizált játékstílusban az prózai részeket ugyanúgy a helyzetekhez kellett igazítani, ezeket be kellett gyakorolni. Ha csak egy pici mozdulat hibádzik, akkor borul az egész, ez olyan mint egy dominó. Nagyon pontosan statikailag fel kellett építeni. Természetesen ez csoportos munka, ezért fontos, hogy összeszokjunk a próbák alatt, tudjunk a másikra figyelni, a másik szemében olvasni.
- Olvastam, hogy Tomao szerepe üldözi Önt. Nem először kapott felkérést, hogy eljátssza a szerelmes olasz millimos szerepét.
Horányi László: 2000-ben majdnem Szatmáron játszottam. Én úgy gondolom, hogy érdemes mindig tisztességesnek és korrektnek lenni, mert valahol azért van igazság. A Temesvári Színház egy negyed órával hamarább hívott egy másik szereppel, mint a Szatmári Színház. Mivel már a temesváriaknak egy feltételes igent mondtam, nem vállalhattam el Tomao-t. A két színház nem tudott egyeztetni a bemutató időpontját illetően. Fájt a szívem, hogy lemaradtam a szerepről, de nagyot dobbant, amikor Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója felhívott. Nagyon örültem.
- Mennyire érezte hálásnak a komáromi közönséget?
Horányi László: Az a küldetés, amit a színháznak be kell töltenie, itt a Jókai Színházban betölti. A műsortervet elnézve vannak klasszikusok is, melyeket magas színvonalon adnak elő. Ilyen előadások is kellenek, melyik kicsit könnyedebb jobban kikapcsolja a nézőket. Itt is van egy művészi színvonal, mely alá nem szabad menni. A mai előadásban is ezzel a játékstílussal, ezt próbálta a rendező is jelezni.
- Visszajönne még Komáromba játszani?
Gáspár Anikó
fotók: Dömötör Ede
Vajda - Valló - Fábri:
Anconai szerelmesek
Tomao Nicomaco, a szerelmes keresztapa: Horányi László m. v.
Lucia, a megfélemlített leánya: Tar Renáta
Luigi del Soro, gátlásos utcai zenész: Majorfalvi Bálint
Drusilla, depressziós lány: Holocsy Krisztina
Lucrezio, szomorú milliomos: Ollé Erik
Viktoria, szőke kislány Debrecenből: Holocsy Katalin
Giovanni, csődbe jutott cukrász: Olasz István
Dorina, házi riszacica: Bandor Éva - Jászai Mari-díjas
Agnese, kielégítetlen tészta specialista: Varsányi Mari
Karmester: Nagy László
Közreműködnek: Erdélyi Zoltán, Kováč László, Rab Zoltán, Sipula Zoltán
Ügyelő: Nagy László
Súgó: Balaskó Edit
Díszlettervező: Gadus Erika m.v. (hosť)
Jelmeztervező: Gadus Erika m.v. (hosť)
Korrepetítor: Pálinkás Andrássy Zsuzsanna
Koreográfus: Krámer György m.v. (hosť)
Dramaturg: Hársing Hilda m.v. (hosť)
A rendező asszisztens: Mesinger Nóra
Rendező: Lévay Adina
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.