Párhuzamos óra - Pintér Béla és Társulata

Pintér Béla: Párhuzamos óra (r. Pintér Béla)

Nagyon vártam már a bemutatót, aztán végül az lett, hogy sem előadás közben, sem utána nem igazán tudtam hová tenni az etűdöt.

A történet egy párhuzamos, vagy inkább elképzelt világban játszódik, ahol furcsán keverednek a mai és középkori itthoni állapotok, mindez pedig játszódik egy dél-amerikainak hangzó indián törzs falujában. Ez eddig nyilván nem érdemi információ annak, aki nem látta a darabot, de a társulat eddigi munkáit ismerők tudják, hogy mind kategóriát, mind sztorit nehéz definiálni az előadásokban. Ez a szokásosnál is jobban érezhető most, nagy a kavalkád, a Párduc-(vagy Leopárd?) országi iskolában játszódó történet szereplői közt akad uralkodó herceg, hatalmas főpap, szimpla történelemtanár és még szimplább feleség is. A lényeg amúgy is a feeling, amiben ez az előadás tipikusan pintéres: a szinte végig zümmögő népzenei-pop aláfestés zseniális, CD-n is kiadhatnák, a minimál díszletben pedig szokás szerint nem tudnak elbújni a színészek, akik különben is végig testközelben játszanak. Most egyébként leginkább Friedenthal Zoltán és Szamosi Zsófia játéka jött be, előbbi lubickol a darab egyik főbb szerepében, utóbbi pedig nem csak a szemüveg és copf miatt, de amúgy is is nagyon jó, mint az elesett és szerelmes kiscsaj.

Friedenthal Zoltán (fotó: Dusa Gábor)

Nyilván persze a túlzott elvárások nem tesznek jót az élménynek, de összességében valahol, valahogy a hangulat ellenére megdöccen nekem az előadás: vagy nem voltam ráhangolódva éppen, vagy tényleg nincsenek a megszokott, fojtóan nyomasztó pillanatok, mint ahogy a poénok sem ütnek,  távoli marad az egész. A törzsi szertartások amúgy nem rossz koreográfiája (a két csaj a dobokkal kiváló) néha banális ugrabugrába megy át, talán leginkább ezek a pillanatok hozzák a legtöbb feketepontot. Valahogy amúgy összességében azt érzed, hogy túl sokat akart a mester beletuszkolni ebbe a másfél (sem) órába, és így a szokásosan király tálalás ellenére nem áll egybe az egész.

Párducisten, Szamosi Zsófia, Thuróczy Szabolcs (fotó: Dusa Gábor)

Ha valaki még szűz pintérileg, első etapnak semmiképpen sem javaslom a Párhuzamos órát, sokkal inkább felhasználóbarát kiindulási pont lehet az Árva csillag, a Parasztopera vagy például a Kórház, Bakony. Hardcore fanoknak ellenben természetesen nincs kibúvó, kötelező az előadás megtekintése, már csak azért is, mert a disszonanciák ellenére is sokkal pintéresebb, mint az év eleji Soha vissza nem térő.