A Zéró Balett társulata nevében hordozza a folyamatos megújulást, a hindu bölcsek szerint ugyanis a ZÉRÓ a mag, a kiindulópont. A Bakelit Multi Art Center-ben az együttes legújabb előadása, Lázár Ervin Öt, hat, hét című novellájából táplálkozik, mely a magányról, a közösséghez tartozás kérdéseiről is mesél.
A kortárs tánc nyelvére lefordított mű alapköve az egymás mellett létezés kommunikáció mentessége, az elidegenedés, a hétköznapi szürkeség túlzó jelenléte.
Egyszerű fehér díszlet adja az alapot, öt feketébe öltözött táncos jelenik meg az üres térben, egységes mozgásuk megkülönböztethetetlenné teszi őket, aki kiválna, az is hamar visszatér mindennapi rutinjaihoz. Galuska Írisz, Gergelyi Júlia, Tóth Karolina, Dobi András és Szabó Zoltán táncosok még is megpróbálják a lehetetlen, az egymásra figyelést. A monoton koreográfiát vetítés szakítja félbe, Szabó Kristóf rendező és Kovács Ivó animációs művész ötlete alapján készült merész képek sugallják a totális reménytelenséget. És még is, ebbe a negatív hangulattal átitatott miliőbe beférkőzik az érzelem. Az egyhangúságból, az egységes táncból kiszakad egy pár. Ha a novellára fókuszálunk, akkor a női alak a csábító, illatozó virág képében tetszeleg, kinek ellenállni lehetetlen. A férfi pedig vágyakozva fedi fel titkait, küzd azért, hogy jobbá tegye mindkettőjük életét. Ők ketten a kortárs tánc elemeivel próbálják a megtisztulás, az érzelmi kitörés rögös útját bejárni, sikertelenül. Az egymásba csimpaszkodó testek, az egyre inkább harcos győztesként vonagló lány tánca egyértelművé teszi az üzenetet; másoknak átadni a csodát lehetetlen.
A Zéró Balett társulata megpróbál egyensúlyt találni a materiális és a spirituális lét között. Csak az a baj, hogy a valóság általában szomorúbb, és lehangolóbb, mint a fejünkben élő álomvilág tökéletes képei. A lány és a fiú egymás energiájából táplálkozva, elragadtatással szívják magukba az édes gyönyörűséget, a pillanatnyi boldogságot. A produkciót a háttérben végigkísérő videó bővíti a tánc kifejezési lehetőségeit, egyik érdekessége, hogy a rendező és a művész még heavy metal bandák borítóját is beledolgozta a képekbe.
Ám hiába az erőfeszítés, hiába nyílik ki a virág a segítő férfi kéz alatt, a valóság nem erről szól. Mikor a lány szirmai teljes pompájukban ragyognak, azonnal magára hagyja megmentőjét, azt az embert, kinek kezei alatt gyönyörűvé változott. Lemondóan térnek vissza mindketten a kiüresedett tömegbe, szó nélkül csatlakoznak társaikhoz, folytatva az egységes fonálra felfűzött erőteljes mozgást.
Berger Gyula koreográfus azonban hihet még a csodákban, percekre sikerül is elfeledtetnie a kiábrándító valóságot.
Kissé lehangoltan ér véget a produkció, és mégis, nyilall a felismerés: a csodákban már pedig hinni kell, különben elveszünk az egyedüllét fogságában.
Vass Kata
forrás: Bakelit M.A.C.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.