Még azt mondják, nem illik...

A csúcshegyi csapásolós és a rétaljai rángatós tánc ráillesztése Vivaldi zenéjére azonban nem teljesen aggálytalan (a két táncfogalom saját gyártmányú kreálmányom, mert nem ismerem fel magabiztosan a tájegységek táncait). Ritmusát, energiáját, sodrását tekintve a barokk allegrókra ráillik a sűrű legényes, legfeljebb az a kérdés merül fel: hogy miért is?

pic_314

A Barocco Rustico látványvilága - nem csekély csúsztatással - engem sokkal jobban emlékeztet, mondjuk az Andrássy út palotáira vagy az Operaház épületére, mint valamilyen letűnt paraszti kultúra képi világára. Amire én a parasztbarokk fogalmáról asszociálok, az sokkal inkább paraszt, mint barokk, a Duna Művészegyüttes Juhász Zsolt koreografálta előadásában viszont „paraszti" alig lelhető fel. Igaz - a zenét leszámítva -, barokk se nagyon. (Neo)reneszánsz elem azonban igen sok látható - viseletben, táncban, térformában, gesztusban. Felmerülhet a kérdés: hogy kerül reneszánsz csizma parasztbarokk asztalra, ráadásul hol barokk udvari, hol pedig ún. autentikus népzenei kíséretben?A kérdésre igazán azért nehéz válaszolni, mert a fent említett stílusjegyek az előadásban gond nélkül összeillenek, sőt szervesülnek, összeérnek, egyáltalán nem keltik varrógép, esernyő és műtőasztal véletlen találkozásának benyomását.

pic_035
Fotók: Klacsán Margó | foto.szinhaz.hu

Irtózom attól, ha valaki kritikában tudományoskodón új terminus technikus bevezetését szorgalmazza, de jelen esetben én sem tudok ellenállni a kísértésnek. Juhász Zsolt koreográfusi életművének egy tekintélyes részét ugyanis legszívesebben egyszerűen historikus táncművészetnek nevezném el. A historizmus építészetben manifesztálódott műtárgyaiból igen sokat megszemlélhet az Andrássy úton sétáló polgár, de elég letekinteni a Duna irányába a Nemzeti Táncszínház művészbejárója előtti hajdani várfalról is. A historizmus az építészetben sem egyszerű múltba fordulás, sokkal inkább a múlt értékelése a jelenben, a megőrzésre méltónak gondolt stílusjegyek és szerkezeti elemek - természetes módon eklektikához vezető - újrahasznosítása.

A cikk folytatása a Tánckritika.hu-n >>>>