A Vándoristenek egy hosszú hónapokon keresztül zajló dramaturgiai és színésztechnikai műhelykísérlet, melyet mint eseményszínházi előadást tekinthetnek meg - a március végi első kísérletek után újra - az érdeklődők.
Az események valódi tereken történnek, lakásokban, kocsmákban, utcákon, tereken. Nincs megírt szöveg, nincs állandó történet, hanem minden ott és akkor születik. Semmit nem rögzítenek, minden alkalommal teljesen más a történés, nagyrészt más szereplőkkel. Nincs sűrítés, nem próbálják felpörgetni az eseményeket, minden az „élet" szerkesztetlen ritmusában történik. Ami pedig az improvizációs technikában újszerű, hogy a szereplőknek nincs rálátásuk a teljes szituációra, mindenből csak annyit tudnak, amennyit valóban tudnának, ha mindez a valódi életben történne meg velük. Nem tudják, ki fog befordulni a sarkon, nem tudják, a másik mit forgat a fejében, mit fog cselekedni. A történések váratlansága miatt nincs idő a „színészkedésre", nincs idő arra, hogy végiggondolják, egy olyan helyzetben hogyan is kellene viselkedni - ehelyett megtörténnek a dolgok, ott a nézők előtt, első indulatból. Védőháló nélkül játszanak, és ez azt is jelenti, hogy fogalmuk sincs előre, hogy az események mely ponton válnak izgalmassá, vagy hol laposodnak el. Kísérletük másfajta nézői figyelmet, nézői részvételt igényel. Nagyobb türelmet és fantáziát. Játékkedvet, együttműködést.
A színészeknek nem az a feladatuk, hogy szellemes ötletekkel szórakoztassák a nézőket, hanem hogy, keressék a helyzetek igazságát. A fordulatokat, a történet kifejlődését a titkos szándékok generálják, és azok a meglepetések, amelyeket a szervezők építettek a játékba.
A kerettörténet pedig a következő:
Él egy ember Agárdon a feleségével és három kisgyerekével. De van egy különös foglalkozása: minden este fölmegy Budapestre, csavarog az utcákon, ismerkedik, beszél, figyel, kérdez. A házak ablakai mögött titkok rejtőznek. Budapest-válságfőváros a Vándor munkahelye. Beles a kulcslyukakon, és kinyitja az ajtókat. Embereket, lelkeket gyűjt, és beavatkozik az életükbe...
A Vándor: Nagy Zsolt. De társai minden alkalommal mások: páran a népes társulatból. Bánki Gergely, Chován Gábor, Csányi Dávid, Derzsi János, Elek Ferenc, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Kovács Krisztián, Láng Annamária, Lőrincz Zsuzsa, Mucsi Zoltán, Pető Kata, Polgár Csaba, Stefanovits Angéla, Stork Natasa, Szabó Zola, Szilágyi Katalin, Terhes Sándor, Tóth Ildikó...
És kik azok a vándoristenek? - A nézők. Akik láthatatlan lényként csöndes részvevői az eseményeknek, és figyelmükkel, érzékenységükkel befolyásolják is.
A szervezők:
Kárpáti Péter (főszervező), Sebők Bori (dramaturg), Kulcsár Viktória (produkciós vezető), Csányi Dávid, Szabó-Székely Ármin, Éltető András, Kiss Réka Judit, Matók Szilvia (munkatársak), Gáspár Máté (Krétakör), Szalai-Szabó István (Sirály/Városi Színház).
-----
VÁNDORISTENEK
Színházi társasjáték
2010. május 01., 02., 03., 20.00 h
Helyfoglalás: Kiss Réka Judit, tel.: +36-20/4372125
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.