Hátulról a Paradicsomba

Higgyék el, jön az E.T., ugyanis Dömötör András, rendező és Horgas Péter látványtervező, AKKU vezető új bemutatóra készül a Thália Színházban. Öt színésszel együtt beköltöztek Miss Arizona egykori otthonába, ahol felforgatták Az ember tragédiáját. Hogy miért zaklatták az Operettszínház közönségét és hogyan alkották újra Madách darabját azt megtudhatják interjúnkból.

- Hogy találtatok egymásra és mire vállalkoztok a Tháliában?

Horgas Péter: Sokat dolgoztam annak idején Máté Gáborral, aki vezette azt a csodálatos osztályt, ahova az András járt. Ott találkoztunk, később pedig az AKKU nevű helyen, a Kazinczy utcában próbáltunk kialakítani egy új kulturális központot.

Az AKKU-ban szabadon, éjjel-nappal lehetett próbálni és ez a produkciók jellegén is meglátszott, hiszen ideológiáktól, kliséktől mentesen készültek. Különböző emberek kezdték el egymást inspirálni.

Dömötör András: Mikor bezárták a Kazinczy utcai épületet, azt mondtam Péternek, hogy az ügy színházi részét a magam részéről mindenképp folytatnám. Az AKKU nemcsak kulturális, hanem esélyegyenlőségi kérdésekkel is foglalkozik, én persze nyilván csak a saját területem felől gondoltam tovább a dolgot. Első lépésben pályáztunk az NKA-hoz egy konkrét produkcióra…

Horgas Péter: Zimányi Zsófia, a Thália Színház igazgatója fogadta be az ötletünket, hogy Az ember tragédiáját mutassuk be.

- Miért választottátok a darabot, miért adtatok neki különös címet?

Dömötör András: A darab régóta nagyon érdekelt. Az adott helyzetben azt éreztem, hogy megfogalmazhatunk vele valamit, ami éppen nagyon fontos a számunkra. Persze tetszik a választásban az is, hogy a Tragédia mindig is egy reprezentatív színháznyitó mű volt. Mi is bizonyos értelemben ezzel indítjuk el a színházunkat. Ebben van irónia, de a választás komolysága mellett ez nem fontos igazán. Mivel a szöveget alaposan meghúztuk és felforgattuk, biztos voltam benne, hogy a címen is változtatni kell. Azt is meghúztuk, maradt ez: Az E.T. A párhuzamot megszerettük: a Tragédia egyik alapvető értelmezési pontja az elvágyódás volt, ami rímelt a földönkívüli történetére. Csakúgy mint a halál és a feltámadás kérdése.

- Kikkel és hogyan kezdtetek el a projekten dolgozni?

Dömötör András: Öt színész játssza az előadást: Pálfi Kata az Új Színházból, Klem Viktor a Radnótiból, Dankó István a Katonából, Barabás Richárd az egyetemről és Hegedűs D. Géza. Az alapötlet szerint mellőztük a színváltásokat - az utazást, az álmok sorozatát egy másik szinten fogalmaztuk újra. Piramisok és gladiátorjáték nem lesz. Ehelyett az volt a célunk, hogy egy filozofikus-játékos formában jelenjen meg a mű világa és ez adott esetben egy egyszerű szoba is lehet, ahol persze szürreális dolgok történnek. Az utazás természetesen bent zajlik, a szobában pedig egyre többen téblábolnak a nagy kérdéseken töprengve. A rendszert, amit felépítettünk, nem árulnám el, talán csak annyit, hogy Éva alakja jóval hangsúlyosabb, mint Madáchnál, a nők szerepe az életünkben mindennél fontosabb. Az Úr, Lucifer és Ádám szerepei pedig mozgásban vannak, egy másfajta világkép szerint.

- Mi a próbatermetek története?

Dömötör András: A Tháliában azt mondták: próbatermük nincs ugyan, de ott van a lakás… Miss Arizona egykori otthona. Beleszerettünk ebbe az óriási és szinte eredeti állapotában megmaradt nagypolgári lakásba. Behordtuk a bútorainkat, belaktuk, beköltöztünk. A próbák alatt szabadon rohangáltunk egyik térből a másikba. Aztán a kialakult helyzeteket transzponáltuk a stúdiószínpadra.

Horgas Péter: A stúdió egyébként egy templom alaprajzára emlékeztet, ez jól illett elképzeléseinkhez.

- Milyen körülmények között dolgoztatok és meddig maradhattok a stúdióban?

Horgas Péter: Eleinte 10 millió forintos költségvetésben gondolkodhattunk, de végül a másfél milliós pályázati pénzből dolgoztunk. Azért vonták meg tőlünk ezt a nagylelkű támogatást, mert nem látták biztosítottnak, hogy december végéig 10 előadást tudunk Az E.T.-ből játszani. A színházak ugyanis nem tudják most megmondani, hogy októberben mikor tudják kiadni a színészeiket. Ennek ellenére körbetelefonáltam őket és segítőkésznek mutatkoztak. Ugyanakkor minden titkár közölte: elmebetegek vagyunk, hogy belevágunk egy ilyen egyeztetésbe. Szeretnénk a Tháliában maradni, de az is lehet, hogy majd új otthon után kell néznünk. Az, hogy ilyen megfeszített helyzetbe kerültünk, doppingolta a társaságot, bár gyűlölöm ha ezzel visszaélnek.

Dömötör András: Például új marketingstratégiát találtunk ki. Rájöttünk, hogy az Operett Színházból sokan jönnek ki előadás után az utcára és abban az időben kiordítottunk, hogy „itt készül az E.T.”. Nyilván hatott… Egyébként, amikor megmondtam a színészeknek, hogy jelképes összeg maradt a bérükből, azt láttam rajtuk, hogy igazából másra koncentrálnak. Az egyikük összecsapta a tenyerét és azt mondta: „akkor még jobb előadást fogunk csinálni”. De ezzel tényleg nem szabad visszaélni. Lopott időkben próbáltunk, éjszakákon át, hajnalban a török étteremben ettünk a körúton. Utána Péter az otthoni fészerében, a három alvó gyermeke alatt ácsolta a guillotine-unkat.

Horgas Péter: Én azt nagyon szeretem, ha részt vehetek egy guillotine gyártásában (nevet). Áldásos állapotnak tartottam ezt a szabadságot és azt, hogy nem kell figyelembe vennünk megfoghatatlan elvárásokat, nézőszámot. A váratlan pénzhiány bizonyos helyzetekben nagyon bájos és motiváló lehet, de valójában tele van a ............. az ehhez hasonló helyzetekkel, azzal, hogy ezek rendszeresen megismétlődhetnek. Ez vezethet oda, hogy az András majd külföldre megy, én meg óvodát nyitok. Annak ellenére, hogy ilyenkor sok erőt merítek a kollégáimból, halálosan unom.

47 évesen néha már megrogyok a méltatlan helyzetektől és gyalázatosnak tartom a struktúrát, ami kiszolgáltat. Az E.T. egy kiáltás is.

Dömötör András: Ezzel egyetértek.

- Mi kell ahhoz, hogy fanatikusak maradjatok?

Horgas Péter: Furcsa, de éppen az említett éjszakák és a szabadság.

- Van egy mondás, miszerint úgy érdemes a hagyományt továbbvinni, hogy újraalkotjuk azt. Mennyiben újító a ti Ember tragédiája feldolgozásotok?

Dömötör András: Például személyessé akartam tenni, ennek érdekében kifordítottuk a művet. Ahelyett, hogy megmutatnánk az első emberpárt, majd megérkeznénk a Madách számára elképzelt jövőbe, ami már a mi jelenünk, abból a történelmi tapasztalatból indultunk ki, amit ma Európában élünk. Szándékosan nem Magyarországot emlegetem, mert ellenkező esetben konkrét politikai felhangot kapna az előadás, vagy leszűkülne erre. De valahol az alapokig akartam visszamenni, mintha újrateremthetnénk a világot. A keretszínek, a teremtés, a paradicsom és a bűnbeesés foglalkoztattak minket elsősorban. Ezeken kívül a párizsi szín és a prágaiból valamennyi jelenik meg, áttételesen. Kiemeltük azokat a gondolatokat, amik az eredeti mű közepén jelennek meg. Nem idegen dolgokat akartam beleerőltetni a szövegbe, hanem a megjelenő filozófiai rendszer mentén – ezt most kicsit leegyszerűsítve nevezzük gnosztikusnak - szerettem volna átalakítani azt. Az ember tragédiája csodálatos, de nem színpadi mű. Az az embertelen tudás, amit Madách megfogalmazott, dramaturgiailag nem épül fel, nem a cselekménnyel együtt bontakozik ki, nem fogható fel, csak ide-oda ugrálva, sok lábjegyzettel értelmezhető. A történet pedig el is takarja sokszor, miközben, valljuk be, nem ritkán ügyetlen. Mi a gondolkodást és az álmok kiszámíthatatlanságát meg kiszámíthatóságát fontosabbnak éreztük a látszólagos sztorinál.

- Elgondolkodtató, amit mondasz, mert szerintem az említett tudás magában a szövegben, annak költőiségében is rejlik, ezért kockázatos megválni tőle.

Dömötör András: Kockázatos és ezért felkészültünk arra, hogy sznob irodalomtanárok, vagy megbántott nézők, színházi emberek azt mondják majd, hogy lebutítottuk a művet, mert nem bírtunk megbirkózni a mélységeivel, az összetettségével. Úgy döntöttem, hogy emeljünk ki 4-5 lényeges értelmezési pontot. Ettől függetlenül, hiszem, hogy az eredeti mű lényegéhez közel kerültünk.

- Felfigyeltem arra, hogy Az E.T. szórólapon egy Kleist idézet is megjelenik. Mi ennek az oka?

Dömötör András: Az a pár sor Kleist marionettszínház-dolgozatának a vége. A képzeletbeli C urat kérdezi benne: “ismét ennünk kellene a tudás fájáról, hogy a bűntelenség állapotába visszaessünk?”. Erre C. azt feleli: “hát igen, ez lesz az utolsó fejezete a világ történetének”. Kleist valahogy úgy gondolkodik és egy olyan szélsőségességet képvisel, amely szerint valaminek a végéig el kell menned ahhoz, hogy eljuss a kiindulási ponthoz. Azt mondja: meg kell kerülni az egész földet ahhoz, hogy visszajussunk hátulról a Paradicsomba. Adott esetben teljesen be kell mocskolódnunk a megtisztuláshoz. A Tragédiában ez a gondolat megjelenik. Madách beleírta: akármilyen embertelen, megemészthetetlen, de vérnek kell folynia ahhoz, hogy az igazságot egyszer csak kimondjuk. Egyiküket sem érdekelte a teljességnél kisebb dolog.

- Szeretnétek társulatot alapítani?

Dömötör András: Kicsik az igényeink, egyszerűen dolgozni szeretnénk idétlen kultúrpolitika, szorongó gazdasági vezető, fáradt, lusta, gondolattalan emberek társasága nélkül. Szeretnénk társulatot egyszer, de egyelőre előadások létrehozásában gondolkodunk. Ősszel például bemegyünk a West Balkánba.

- Mivel foglalkoztok majd ott?

Dömötör András: A Presznyakov testvérek Padlószőnyeg című darabjával. Jó lenne továbbvinni embereket, és az osztályból, ahol tanítok a Színművészetin, szintén hívnék akit csak lehet.

-------

Az E.T.
Bemutató: 2010. május 1. (szombat) 19:30 - Thália Színház