MGP: Takátsy Péter

Ivica Boban és Mladen Vasary tervezte Zsámbéki Hamletjéhez a koreográfiát (1992). Takátsy Péter és Rajkai Zoltán, két főiskolás fiú szemkápráztatóan mozgott. Úgy látszott, nincs olyan nyakatekert mozdulati előírás, amit ne teljesítenének anyanyelvien. Könnyedek voltak. Bravúrosak. Fikarcnyi öntetszelgő mozgáskényszer nélkül.

164x_400x
Takátsy Péter

 

Értelmesen beszéltek testükkel. Némileg korán jöttek. Első fecskék repültek be a Kamra színpadára. Megelőzték napjainkat, amikor a drámai színész bőgése lassan kikopik a használatból. És a fiatal színészek sokoldalún kiképzettek: hangszeren játszanak, énekelnek, táncolnak, artisták is, ha kell. Nem új divatú színházi fazon. A kóbor vásári színészek is kötélen egyensúlyozástól jellemfestésig tudtak mindent. Szükség esetén fogat is húztak.

Első sikerükkel kezdődött a baj.

A továbbiakban Takátsy bohócilag lett hasznosítva. Fél tucatszor halt meg a szín előterében, vérpatront pattintva el pirosan iszamós torka előtt, föltámadt, újra meghalt. Megrendítően mulatságos hattyú halálát ad elő, Halász Péter színházi újságjában (Merlin, 1998.) Bozsik Yvettenél ő volt a vasorrú bába. Biljana Srbljanović: Sáskákban a homoszexualitás színészi közhelygyűjteményét mutatja be. Újévi kéményseprő és karácsonyi, díszkivilágított fenyőfa az Ivanovék karácsonyában. Bravúros pantomim magánszámként a közhelyek és semmit mondások felett álkönnyed, tisztviselői fellegekben lebegéssel Horváth Csaba alpolgármestert Takátsy Péter balettezi el a Kamrában a Notóriusok előadásán.
Takátsy színészetét, fizikai adottságait effektusként használta a színház. Legutóbb Az élet álom előadásán fegyelmezett kelletlenséget érezhettünk játékán. Múlt az idő. De a színház megállította Takátsy óráját. Termetre gimnazista-karcsú maradt. Kirítt az önfelfújtak és vágásra érett nyugalomba belehízott színészek közül. Belül azonban érett, megráncosodott, idősödött, tapasztalatok gyűltek össze benne. A szerepköre azonban megállapodott.
Megelégelte. Diszkréten lázadt. A színek háborúja címmel írt egy tébolyodott jelenéssort. Megrendezte. Az előadásnak több értéke van a darabnál. Nem mondanám, hogy nem jó a színdarab. Csak tárgyilagosan közlöm: semmit nem értettem belőle. Mondhatnám, hogy értettem, elemezhetném körös-körül. De ha nem, hát nem.

szinek
Jelenet A Színek Háborúja c. előadásból


Az előadás azonban bájos, megkapó, rögtönzésszerűen könnyeden kidolgozott kamaradarab. Dankó István vérpatronnal összemaszatolja magát sokszor. Elhal. Újratámad. Fölkél újra meg újra. Végül színészileg kibukik a rossz szerep miatt és haragot hörögve gyilkos ösztönei támadnak. Stork Natasa igen figyelemreméltó színész. Nem olyan, mint naiva-külseje meghatározná. Más. Másként játszik. Másféléket tudósít az életről. Mintha nem teljes hangokat énekelne ki, hanem csak erős tizenhatodokat. Arról tudósít, ami a közhelyek között lapult mindeddig. Elek Ferenc fehér hálóingben maga a méltóságteljes derű. Ő ma színpadon a hangsúlyos és titokzatos kedély. László Géza Attila előnyös adottságain túl, úgy látszik, mindenfajta karakterre alkalmas. Adorjáni Bálintról egy megfagyott grimaszt viszünk magunkkal az előadásról.

Takátsy az előadás legvégén kijön középre elvenni a játszóktól a tapsot. Tudatni, hogy mindezt a csudát ő csinálta. Ma este ő a varázsló. Középre tolakszik.
Dogyin orosz rendező vendégjátékukon hamisan köszönte meg a sikert. Takátsy állítólag ennek paródiáját játssza. De többet tesz ennél. Sokatmondóbbat.
Meghunyászkodóan hálálkodik a nézőknek. Egyszerre komoly és öngúnyoló gazsuláló mosolya. Igazából kedves, szeretni való a tapsban fürdő színész. Egyszersmind mélyen szomorú. Leleplezi mindnyájunk sikerért áhítozó mohóságát.

MGP
fotók: Gordon Eszter

 

Kapcsolódó cikk:
A Színek Háborúja c. előadás adatlapja >>>


süti beállítások módosítása