A Rivalda Fesztivál harmadik napján - május 9-én - Molnár Ferenc: Liliom című színművére ülhet be a közönség a Thália Színházban. A szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásának címszereplője Szabő Győző, rendezője Valló Péter. Molnár Ferenc klasszikusáról, a legújabb Liliom-feldolgozásról a darab egyik sármos szereplőjét, Czukor Balázst kérdeztük.
Czukor Balázs
- Az elmúlt 100 évben, a darab keletkezése óta sok tucatnyi hazai és külhoni Liliom színrevitellel találkozhatott a közönség. A nosztalgiába mártott keserédes feldolgozások, és a hiperaktuális Liliom-értelmezések sorában hol helyezhető el Valló Péter rendezése?
Czukor Balázs: Ha jól emlékszem, Valló Péter valami olyasmivel kezdte a próbaidőszak elején, hogy ezt a Molnár Ferenc szöveget „nagyon kell mondani", vagyis szövegszínháznak indult. Valló Péter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a mai világban is aktuálisnak érzi ennek a külvárosi hintáslegénynek a legendáját, szerinte ugyanis ez egy kortalan történet.
- Ha jól értem, akkor a szombathelyi Weöres Sándor Színház Liliom előadása abban új, hogy a rendező az irodalmi szövetet porolta le?
Czukor Balázs: Ez egy klasszikus, vidéki színházi, nagyszínpadi bemutató. Ebben az esetben nem volt olyan elképzelés, hogy formailag vagy bármilyen szempontból újítani. Valló Péter a szereplőkből indult ki, abból, hogy kik játsszák a darabot, itt Csonka Szilvire, Szabó Győzőre, Bálint Évára meg Kiss Marira gondolok. A rendező a jellemekre helyezte a hangsúlyt, arra, hogy ezeket a sorsokat egy ilyen klasszikus történetben a főszereplők hogyan játsszák el. Tehát ez nem egy olyan előadás, ami nagyon formabontó, vagy bizarr lenne, hanem egy „normális", tisztességesen színpadra állított Liliom-értelmezés.
- Molnár Ferenc darabjában a figurák prototípusok megtestesítői - a külteleki vagány, a szende cselédlány, a Ficsúr, a sokat megélt asszony(ok), hogy csak néhányat említsünk közülük. A szombathelyi Liliom előadásban te Hugót alakítod, a feltörekvő kisembert, aki több akar lenni, mint ami...
Azok a lelki súlyok, amiket valaki cipel magával, azok döntik el az ember milyenségét, én úgy gondolom. Tehát én megpróbáltam azt képviselni, hogy van itt egy épkézláb, racionális gondolkodású ember, akiről nem hinném, hogy egyről a kettőre jutna, de aztán szép lassan mégis csinál magának egy karriert. Szerintem ő, mint a Liliom ellenpontja van benne eredetileg az írásban, tehát, hogy a címszereplővel ellentétben, Hugó kiszámítható. Valószínűleg nincsenek hatalmas gondolatai az életről, a halálról, vagy arról, mi dolgunk van még azon kívül itt a földön, hogy karriert építsünk, de közben úgy több szempontból is szerintem tök rendben van.
Én nem akartam viccet csinálni ebből az emberből, ugyanis nagyon könnyen hülyére lehet venni ezt a Hugót. Valószínűleg Molnár maga is a Liliom oldalán állt, vagyis nem szerette a kispolgári, egyszerű, mindig „félrerakó" embereket, hanem egyfajta iróniával kezelte ezt a figurát. Én ezzel nem foglalkoztam, hanem próbáltam mögé állni, mi van akkor, ha egy ember egész egyszerűen ilyen?! Nem azt akartam felmutatni - összekacsintva a nézőkkel, - hogy hát igen, mindannyian tudjuk, az ilyen emberek hülyék, hanem inkább az igazságát próbáltam megkeresni. Molnár Ferenc valóban zseniális, de én személy szerint néhány dologra azt mondom, hogy nem így kellett volna megírnia. Bizonyos helyzeteket nagy ecsettel vázolt fel - és én bizony még ebben a darabban is látom, hogy bizonyos helyeken kilóg a lóláb... Szerintem az szükséges, hogy az ember kritikával illesse azt, amit csinál, és ne csak úgy gondolkodás nélkül „átfolyassa" magán a dolgokat.
- Ezek szerint benned megszületett a kritikai olvasata ennek a szerepnek...
Czukor Balázs: Igen. Igen, mondhatjuk így is. A valóságban azonban az történik, hogy bemegyek az öltőzőbe, várom, hogy szóljon a hívó, és amikor elhangzik a végszó, akkor szépen bemegyek a színpadra, és elmondom a szövegemet. Persze most egy kicsit karikírozom a helyzetet, de ebben az előadásban nincs nagy játéktere az én figurámnak, teszi a dolgát, eljátssza azokat az apró kis helyzeteket, amiket Molnár Ferenc megírt számára, és ennyi, mivel hangsúlyozom, ebben az előadásban a főszereplőkön van a hangsúly.
Hegedűs Claudia tollából
forrás: Thália Színház
fotók: Nagy Ákos Balázs
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.